Bele szerettem egy Teknőcbe? (+18)

Az Igazság

-Itt fordulj le. - nézek előre.
-De ez egy föld út. - vonakodik Doni.
-Mit vártál? Sárga köves utat? Ezek el vannak bújva. - kaptam fel magam.
-Valaki itt idegeeees... - karolt át Miki.
-Ne most Miki!

El értünk egy hatalmas kő fallal körbe vett területre. Nagy fém kapukkal zárták el előlünk a belső látni valót. Meg álltunk a kapu előtt, ki se kellett szállni, a kapu ki nyílt.
-Már vártak? - nézett körbe rajtunk Leo.
Nem törődve a válasszal, be mentünk. Rengeteg ember,katonai egyenruhában, több kis épület, középen egy naggyal.
-Srácok... Minden játék így kezdődik! Aztán jönnek a nagy harci tankok és futhatunk!-rezelt be Mike.
-Miki ne mondj ilyeneket. - szólalt meg Leo, ahogy meg látta az arcomat.

Ki szálltunk, oda jött hozzánk három katona, akik be kísértek a nagy csarnokba.
-Örülök, hogy úgy döntöttek, mégis el jönnek. - jött ki az a nagy darab pasas.
-Tudni szeretném mi történt apámmal.
-Igen, tudom. Akkor menjünk is beljebb.

Odabent tipikus csarnokba értünk, rengeteg ember, katonai autók. Be mentünk egy szobába.
-Az apja aktája. - nyújtja át nekem. Ki nyitottam, minden olyan dolgot olvastam, amit eddig is tudtam.
-De... Ezt tudom.
-Akkor be mutatom valakinek. - indult el.
Egy konferencia terembe ültünk le.
Az asztal végén egy ki vetítő, kimenő hívást mutatott.
-Igen? - szólalt meg egy mély női hang. Kép nem volt a hanghoz.
-Parancsnok. Meg találtuk a lányt. Szeretném be mutatni Jen-t.
-Meg van? - hitetlenkedett a női hang.
El sötétült a kép, majd kamera kapcsolódott be. Meg láttunk egy neon sötét zöld bőrű idegen lényt. Szemei világítottak, haja nem volt, csak pár vékony csáp, ami hátra hajlott.
-Had mutassam be Neonát. - állt a fal mellett Momoa2.
-Nahát érdekes! Ekkora összhangot még nem tapasztaltunk. - vizslatott,engem.
-Jen az egyetlen, aki felett nem vette át a parazita az irányítást. - magyarázta a zöld nőnek.
-Látnom kell saját szemmel. 12 óra és meg érkezik a hajóm. - nyomta ki a hívás a neon nő.
-Addig adok nektek szállást. - nyitotta ki az ajtót a nagy ember.

Egyszerű szobát kaptunk, az ágyak fél fallal voltak el választva. Mintha egy fürdő zuhanyzójában lennénk. Az ágyak előtti fal messzebb volt és oda rendezték be a többi bútort.
-Hát ez... ÁLLATI! - akadt ki Miki. - Mint a legújabb akció játékban! Hihetetlen! A falak színei is megegyeznek! - ugrált az ágyon. - Alig várom, hogy szét nézzünk! - szaladt az ablakhoz.
-Nem kéne szét oszlanunk. Jön az a valami, ami nem volt túl meggyőző. Ma aludjunk, holnap úgyis ki derül.-tanácsolta Leo.
A mondat végén kopogást hallottunk.
Benyit egy alacsony és vékony katona, gurulós kis kocsin ételt hozott.
-A főnök küldi. - néz ránk nagy szemekkel. Betolta és futott volna ki, de Raf elé állt.
-Nem mondtam, hogy mehetsz. - csukta be az ajtót.
-Mit tudsz? - állt elé Leo.
-Én... Én semmit! - dadogott.
-Mit jelent az, hogy én vagyok az egyetlen? - léptem oda én is. A katona keze már remegett.
-Nem tudom.-vette maga elé kezeit védekezés képpen.
-Mi történt a többi emberrel? Gondolom voltak többen is.-kérdeztem tovább.
-Nem tudom! - remegett már a hangja is.
-Nem tudja, - hajolt fölé Leo. - vagy nem mondhatja el?
-Eresszenek el! - esett térdre.
-Ebből nem szedünk ki semmit. - bólintott Rafnak Leo, hogy engedje ki. Raf kinyitotta az ajtót, a kis katona fej vesztve rohant.
-Mit csinálnak a katonámmal? - lépett az ajtóba az Ezredes. Fel ismertem a csillagairól.
-Csak érdeklődtünk pár dologról. - védte a helyzetet Leo.
-Szerencsétlen a látványunktól is össze pisilte magát. - nevetett Miki.
-Nem is csodálom. - lépett be a szobába.
-Ne sértegesse őket! - húztam fel magam.
-Eszemben sem volt. Viszont... - csukta be az ajtót,majd oda ment a számítógéphez, ki húzta a csatlakozóból.
-Így bármiről lehet mostmár beszélni.
-Le hallgatnak? - kérdezte Doni.
-Ez természetes. Én nem csodálkoznék. Maga pedig. - fordul hozzám. - Iszonyat nagy bajban van. Ugye tudja?
-Miről beszél?
-Az a valami, ami benne van, egy gyilkoló gép. Ha meg érzi a vér szagot, nem lehet le állítani. Hiába nem ébredt fel. Csak idő kérdése.
-Azt akarja mondani, hogy Jen egy időzített bomba? - tornyosodik Raf a pasi fölé.
-Igen, azt. Ha nem lesz képes így vissza fogni, a legrosszabb döntést kell meg hoznunk. Még nem találtunk más lehetőséget.
Minden meg fagyott bennem. Nem akartam el hinni a szavait. Nem készültem még fel a... Halálra.
-Soha nem fogunk odáig el jutni. Mi négyen teszünk róla.-állt ki mellettem Leo.
-Szeretném el hinni. De a tapasztalatok másról tanúskodnak. - fogta meg az ajtó kilincset. - Vigyázzanak magukra holnap. - csukta be maga után.
-Doni szedd ki a gépből a le hallgatót és fordítsd vissza. Hallgassuk le őket mi.

Magamba roskadtam kicsit. Én bántsam azokat, akiket szeretek? Soha nem akarom el veszíteni önmagam.
-Jól vagy? - ült le mellém Raf.
-Nem igazán. - dőltem vállára.
-Ne aggódj. Soha nem fogom hagyni, hogy bajod essen.
-Mi van, ha én bántalak? Én sem akarom, hogy bajod essen.
-Érzed ezt itt? - teszi kezem a mellkasára. - Keményebb, mint hinnéd. Eddig is sok mindent át élt. Ezután se fog kevesebbet. Ráadásul,teknős vagyok. Élek vagy száz évig. - mosolyogva hátra dől az ágyon.
Rá fekszem a mellkasára. Nem kellett sok idő, el aludtam.