Északi Rege

5.

Vigadalom készült. Etellak népe egy teljes héten át készült ezen ünnepélyre melyet a tavaszi napforduló alkalmával rendeztek meg. Etele vezérei egész házanépükkel, egymás után érkeztek otthonába ezen neves eseményre. Hírtelen nagy lett a nyüzsgés a táborban. Az ünnep hajnalán csikósok vágtattak a rétekre, bő gúnyájukban, kezükben a saját maguk készítette karikás ostort csattogtatták, felzavarva a jószágot s a mént hajtva vágtattak a széles dombokon. Ostoraik csattogása félelmet keltő mennydörgés volt az idegen füleknek. Az emberek bort és pálinkát öntöttek fából és csontból készült kupáikba. Cifra ruhákba öltözött a nép és fából készült maszkokat viseltek, dobokkal és kolomppal kezükben jártak a sátrak között elűzve velük a telet. Az asszonyok a délelőttöt a kései lakomára való felkészüléssel töltötték. Még delelőre sem ért mikor Etele kíséretével megérkezett. Kűrtök hangja verte fel az ünnepre készülőket. Az emberek kiözönlöttek királyuk fogadására. Mindahányan „áldást" kiáltva fogadták Etelét és az egyre terebélyesedő Ildikót. Az bizánci követek ámulva szemlélték az eseményeket, az embereket akik énekelve, jó kívánságaikkal fogadták királyukat. Etele gyermekei, köré gyűltek, a fiak kék kabátban kócsag tollas magas süvegben, kíséretük élén igyekezett apjuk fogadására, ahogy közelebb értek Osman is csatlakozott hozzályuk. Ina Ildikó rédályához lovagolt. Ruhája hófehér sokszoknyás, selyem ruha aminek bő ujját csuklónál ezüst pánttal szorították le, a ruha anyagát ezüst szálak szőtték át. Derekát széles ezüstveretes öv fogta át. Nyakában vékony ezüst pánt, haja egy copfba fonva. Fején csúcsos fehér süveg, minek peremére gyöngyöket varrtak, hátsórészéből pedig fátyol hullott alá ami teljesen elfedte lova tomporát. Etelét házához kísérték ahol fogadta népét. Majd muzsika szó csendült. Kitárták a fa palota faragot tölgy ajtajait, a csarnokba vitt asztalokat színültig rakták. Arany tálcákon fácánok, fürjek, vaddisznók, őzek, szarvasok és megannyi vad. A vezérek bort hoztak ajándékul az eseményre. Nagy öblös hordókat, amiket most meglékeltek a legények. Lenyugvóra készült a nap, tüzeket gyújtottak sok kicsit és egy nagyot a főtéren. Az emberek a tüzek körül járták táncukat, a meghívott táltosok hamuval bekent ruhában arcukat korommal fedve, kezükben bödön teli hamuval mit a jurták és a fa palota bejárata elé szórtak. A Hun király vendégül látta asztalánál vezéreit s köztük az idegen követeket is. Balján fiai, jobbján Ildikó s mellette Ina foglalta el méltó helyét, mellette pedig Björn, ki már hosszú ideje tanítója s tanácsosa a lánynak és hűséggel is csupán neki tartozik. A Bizánci követek távolabb kaptak helyet. Hiába voltak oly lelkesek, még nem szólhattak a királlyal. Viszont a nagy vigalomban olybá tűnt csupán Ina tartja fél szemét az idegeneken.

¤

Az asztaloktól távolabb állva anyám, Enéh, Nemere és Csát vezér asszonyival váltottunk szót. Enéh beszélt várandóságáról, mire az asszonyok tanácsokat adtak neki. Tekintetem a termet pásztázta. Az asztaloknál Björn fivéreimmel ürítette kupáját, atyám pedig Görög vezérrel szólt. A terem közepén férfiak énekeltek s lányokkal táncoltak. Úgy forgatták őket akár a kardot csata idején. Nagy volt a zsibaj bent és kint is egyaránt már-már maguk mögé utasítva a tárogatók hangját. Tekintetem a Bizánci jövevényekre siklott. Elvesztek a tömegben, ugyanakkor ki is rítak onnan. Egymás között sugdolóztak, majd egyikük ki megérkezésük napján Nemere vezérrel vitázott, talán Vigiliász volt a neve. Levált társaitól s kifelé igyekezett. Ekkor Enéh fordult felém hímzéseiről kért véleményt. Én pedig szem elől veszítettem az idegeneket. Aladárral majd Gengizikkel táncoltam és egy idegen Hun legénnyel. Talán az egyik vezér fia, vagy katonája lehetett. A férfiak pipára gyújtottak így füst lepte el a csarnokot, hiába a nyitott ajtók, a füst benn ragadt. Pár kupa után borgőzös fejjel, szabad levegőre vágytam. A téren nyüzsgött a nép fiatalok választott párjaikkal a dobok ütemére ropták. Talpuk alatt csaknem megrogyott a talaj, a tűz vörösre s narancs színre festett mindent s megnyújtotta az árnyakat. A gyermekek üldözték egymást arcuk elé a felnőttek maszkjait szorítva. A nép között Vigiliászt véltem látni, Görög vezért kerülgette. Heves vitát folytatott vele. Ekkor Björn lépet mellém.