Marvel Imagines (HUN)

Overprotective (Bucky Barnes)

Bucky Barnes x Reader
Kérte: Szofiiis
Szavak száma: 1200
((y/n) = neved)
Remélem tetszeni fog:)

Félig nyers, barna szeplős, koromfekete, rongyosra szagatott és végleg ehetetlen palacsinták áradata.

- Tessék, ez itt talán fogyasztható - vigyorgott Wanda, ahogy lerakott eléd a pultra egy közepesen átsült, alig égett darabot.

Mindenesetre - nagyjából - finom illat terjengett a konyhában, így kora délelőtt. A bögre körül összefűzött ujjaid fölött, összevont szemöldökkel tanulmányoztad az ételt, aztán Vízióra néztél: szinte mindenhol palacsintatészta borította, de próbált kitartani. Hatalmas összpontosítással egy mozdulattal megfordította következő áldozatát. Nyüszítésszerű hangot hallatott. Wanda a válla fölött átnézve újfent nevetésben tört ki.

- Vízió, ehhez már tehetség kell. Ezt mégis hogy csináltad? - kérdezte, majd egy pillanatra feléd tartotta a serpenyőt, hogy te is megcsodálhasd.  

A széle persze megint teljesen égett volt, nem is azt kellett látni, de a közepén felfedezni véltél egy áramütött, vigyorgó Tonyra hajazó arcot. Igyekezted elnyomni a feltörő kuncogást, mert Vízió ezalatt mélységesen szenvedő, segélykérő pillantásokat vetett rád. 

- Ments meg... - tátogta hangtalanul. 

Könyörgő szemeiről rögtön a pasid jutott eszedbe - minden alkalommal így nézett, mikor Steve-vel edzeni mentek, és el kellett válnia tőled. Talán egy kicsit túlságosan is ragaszkodó volt, de te személy szerint egyáltalán nem bántad. Nem úgy a többiek, főleg Sam, aki amikor csak tehette, cukkolta őt ezzel. Bucky válaszul mindig tagadta ezt, és még véletlenül sem vallotta volna be magának, hogy esetleg igaza lehet... ééés, ismét a falra festetted az angyalod. Kezdtél arra gondolni, hogy ennyi közelség után telepatikusan is működtök.

- Nem találtalak... - panaszolta álmos hangon Bucky, és hátulról köréd fonta a karjait. A nyakad és a vállad találkozásához hajtotta a fejét, ismét biztonságra lelve hunyta be a szemét, belélegezve az illatod. 

Mellkasának dőlve túrtál bele kócos hajába. - Korábban keltem. Nem akartalak felébreszteni - mosolyogtál, és a fejedet oldalra döntve arcon pusziltad. Sóhajtott, és szorosabban ölelt, még közelebb húzva magához, így a szívverését is érezted. Épp kezdted volna kényelmesen érezni magad, mikor Sam szinte berobbant a konyhába.

- Jaj már, Barnes, hogy lehetsz ilyen tapadós? - kezdett bele. Oda sem nézve felkapott egy palacsintát és egészben a szájába tömte. A szemedet forgattad, részben azon, hogy úgy eszik mint valami vadállat. Ezt persze már megszokhattad volna. Egy pillanatra megszakította a rágást, párszor megforgatta a szájában az ételt, majd elkerekedett szemekkel lenyelte. - Mi az, amit eszem? - A többi palacsintára nézett. - Jesszus, ezek-

- Kiváló áfonyás és almás palacsinták, köszönöm kérdésed - vágott a szavába Wanda, és átkarolta Vízió derekát, aki időközben már befejezte a sütést, és bocsánatkérésre nyitotta a száját, de ekkor Tony és Clint is megérkeztek. Clint a hűtőt rohamozta meg, és kikapva a tejet, egyenesen a dobozból kezdett el inni.

- Bucky egyáltalán nem tapadós - szálltál Sammel a szokásos vitába.

- De, egy kicsit az - szólt bele Clint, letörölve a tejbajszát. 

Ha a pillantással ölni lehetne...

- Vehetnél egy tehenet, Barton. Vagy menj le te tejért minden második nap - dörrent rá Tony. Clint horkantott és a pultnak támaszkodott. Wandáék és Sam felől halk nevetés hallatszódott, érezted hogy Buck is nevet.