Az új szomszéd

Hatodik fejezet:

-Örülsz, hogy láthatod azt a tavat? -Kérdezi megtörve a csendet.

-Igen. Köszönöm, hogy eljössz velem.

-Ugyan, semmiség. -Mondja kedvesen.

-És megkérdezhetem, hogy honnan jött az ötlet? -Nem értem miért ilyen kedves hozzám.

-Te magad mondtad, hogy szívesen megnéznéd, és amúgy is holnap van a szülinapod, nem? Gondoltam örülnél egy ilyen ajándéknak. -Leveszi tekintetét az útról es egy pillantást vet rám gyönyörű szemeivel, majd újra előre mered.

-Igen, holnap lesz. Es tényleg örülök neki. -Rámosolygok, de még mindig nem értem ezt az egészet. Igazán kedves tőle, de még csak egyszer találkoztunk. Lehet, hogy ő is érez valami furcsát, amit nem tud elmagyarázni? Visszamosolyog rám.

Az út tovabbi részében ritkan szólalunk meg. Inkább csak zenét hallgatunk a rádión.

-Megérkeztünk. -Leállítja az autót. Kikapcsolja az övet és kiszáll a járműből. Átsétál és az én ajtómat is kinyitja, hogy szálljak ki. Elkezdünk egy egyenes úton sétálni, amit a fák ölelnek át. Csodaszép a látvány, ami elénk tárulkozik.

-Igazán szép ez a hely. -Mintha olvasna a gondolataimban.

Megérkezünk a tervezett helyszínre. A víz tényleg nagyon tiszta és lelátni az aljára. Nem olyan mély. Hatalmas kövek veszik körül. És amikor meg állunk velünk szembe találjuk a vízesést. Nem tudom elmondani szavakkal mennyire mesebeli.

-Akarsz csobbani egyet? -Kérdezi Lucas.

Én...Nem is tudom. -Hogy mondjam el neki, hogy nem hoztam fürdőruhát, holott tudhattam volna, hogy kellene.

-Caak vedd le a farmert meg a pólót. Melltartóban és bugyiban olyan lesz, mintha fürdőruha lenne rajtad. -Ezt annyira természetes hangon mondja. Vajon hány lányt látott már fehérneműben? Jobb, ha nem tudom a választ.

Én még mindig csak állok ott, és gondolkodom azon, amit mondott, miközben ő leveszi a fehér pólóját és a sötét farmerját gombolja, majd egy szál bokszerben elindul a víz felé. Most van alkalmam szemügyre venni hátulról. Annyira izmos. A válla széles és kicsit le van barnulva. Az alsója fekete, testhez simul. Egyszerűen tökéletes. Mellette nem tudok tisztán gondolkodni. Elkezdem levenni magamról a ruhadarabokat. Miután mar csak egy fekete csipkés bugyi es egy fehér csipkés melltartó van rajtam, elindulok a tóba.

Lucas az előbb bukott le a víz alá, és most dugta ki alóla a fejét. Még szexibb vizes hajjal. Amikor meglát, nem tudja levenni rólam a szemét. Csak akkor tér észhez, mikor már előtte állok, és csak a fejünk látszik ki a vízből.

-Nem gondoltam, hogy tényleg bejössz így. -Úgy mosolyog, hogy virítanak fehér fogai. Hogy micsoda?

Nyelek egy nagyot, amikor közelebb lép hozzám a köveken. Csak a víz csobogását hallom és a madarak csiripelését.

Csak most látom, hogy annyira átlátszó a víz, hogy amikor lenéz, észreveszem, hogy a mellem bámulja. Mikor én is lenézek, elém tárulkozik a feszülő bokszeralsója. Úristen!

Egyszerre nézünk fel es ő hol a szemem, hol az ajkam bámulja. Én már kezdem azt hinni, hogy meg fog csókolni, amikor hatrébb tesz egy lépést. Mi volt ez?

-Sajnálom. Nem lenne szabad megtörténnie. Csak... -Itt elhallgat.

-Nem kell bocsánatot kérned. Megértem. És még amúgy is csak két napja ismerjük egymást. -Komolyan gondolom, amit mondok, de valahogy mégsem egyezik meg azzal, amit a testem akar.

Most mit csináljak?