Feladom!

24.rész- Alex és Jeremy

JEREMY SZEMSZÖG

-Ügye tudod, hogy én ismeretlen emberekkel szemben visszahúzódóbb vagyok? Hát ő ebben pont az ellentétem. Akkoriban sokat jártam könyvesboltba, mert kerestem egy mesekönyvet az öcsémnek. És ő is a mese könyveket olvasgatta, olyan átéléssel mintha egy izgalmas thrillert olvasna. És nem azért, mert alul fejlett, csak nagyon szereti a meséket. Eleinte furcsálltam, hogy egy velem egy korú srác miért van ennyire bele mélyedve a gyerek könyvekbe, ettől volt egyedi, de nem különösebben foglalkoztam vele. Egyik nap mikor megint bementem abba a könyvesboltba, a mese könyvek között kutakodtam, és ő odajött hozzám.

-Ha egy jó mese könyvet keresel, ezt ajánlom.-mondta nagy mosollyal az arcán miközben oda nyújtott egy kis medvés könyvet. Bármilyen kedves is volt tőle én egy bizonyos könyvet kerestem.

-Igazán kedves vagy, de én egy bizonyos könyvet keresek a testvéremnek.

-Mit?-nem érettem a kíváncsiságát, de még is válaszoltam.

-Éliás a kis mentőhajó.

-Olyat sajnos nem láttam.- és tényleg szomorúan mondta, mintha az ő baja lenne, hogy nincs ilyen könyv ebben a boltban. Továbbra is hetente egyszer elmentem a könyvesboltba, hátha egyszer csak itt terem egy kupac abból a könyvből, de őt már nem láttam ott. Pár alkalom után viszont megint ott volt, és csak akkor vettem észre mikor megkocogtatta a vállam és megfordultam .

-Tessék. Itt van a könyv amit kerestél.-nyújtotta át nekem egy zacskót.

-De mégis hogyan...

-Eszembe jutott, hogy láttam egy másik könyves boltban, de arra nem, hogy melyikben. Ezért végig jártam azokat a helyeket, ahol mostanság voltam és az egyikben megtaláltam. Elnézést, hogy ennyi ideig tartott.- vakarta meg bűn bánóan a tarkóját. Belenéztem a szatyorba és tényleg benne volt plusz még egy könyv. Az a könyv, amit először ajánlott.-Ezt is mutasd meg a testvérednek szerintem tetszene neki.

-Mennyivel tartozom?

-Hagyd csak! Örömömre szolgált , hogy valakit hozzá segíthettem egy mese megismeréséhez.-nem érettem, hogy szorulhatott egy emberbe ennyi jó indulat. Olyan volt mint egy angyal a sok szemét közt. És ez volt az a pillanat mikor beleszerettem. Eleinte tagadtam magamnak. Mert ezelőtt nem voltak jelek arra, hogy meleg lennék.

Tetőtől talpig végig mértem. Fiúhoz képest igen csak alacsony volt, ami még aranyosabbá tette. Eddig ahányszor láttam mindig pulcsit viselt. Olyannak tűnt benne, mint egy nagy plüss állat. Nagyon tetszett a stílusa, a gitár pengető a nyakában, a fekete gyűrű a középső ujján, hogy volt fülbevalója, mint nekem. Kicsit vagány hatást kellet a plüssös aranyossága mellé. Gyönyörű szemei voltak, mint mikor a naplemente már nem sárgás színbe borítja a tájat hanem lilába. És az az anyajegy a bal szeme alatt szintén imádnivaló, nem tudok olyat mondani, ami nem tetszik rajta.

-Mi az?

-Hm?-néztem a szemébe. Basszus túl sokáig figyeltem.-Ja, semmi csak, azt néztem, hogy miért vagy ilyen melegben is pulcsiban.

-Mert ezekben a pulcsikban olyan vagyok, mint egy plüss cica.

-Miért pont cica?

-Mert az a világ legaaaaaranyosabb állata.- te meg a világ legaranyosabb embere.-Nézd!- dugott az orrom alá egy kis plüss macskát, ami a táskáján csüngött.-Ez a kabalám.