Mikor minden megvolt akkor megcsörrent Dorci telefonja nagyon nehezen de meghalottam annyit hogy
-Dorci drágám a pasid már várja hogy haza gyere
Nem szoltam semmit csak némán rideg fejjel mondtam nei hogy elkísérjük a vonat állomásra. El is kisértük mindenki elköszönt, rajtam volt a sor hogy elköszönjek de most nem öleléssel hanem a kezem nyujtottam felé és pacsiztam vele, hallottam magamban egy hangot miszerint ezt kell most tennem és elkell engednem, lepacsiztam vele.... majd felült a vonatra. A szívem fájt de éreztem hogy így lessz a legjobb, mikorcsak Marci telefonja megszolalt, mondom magamban
-most mindenki ennyire fontos ember
Mikor Marci felvette egy vékony hang szolt bele amit mintha halottam volna már valahol. Bálint volt az egyik jó barátom, kérdezem a Marcitól
-Marci te honnan ismered a Báliltot
Marci így szolott hozzám
-tudod nekem régen box társam volt de mostmár keveset beszünk.
Mikor ezt meg mondta kérdezte
Hogy
-nem megyünk el a gyerek elé?
Mindenki egyhangúan megszavazta hogy elmegyünk elé. El is indultunk, és ekkor halottunk egy hangot a hátunk mögött.
