A fehér farka ♡Harry Styles♡ ∆Befejezett∆

7

- Nem vagy egyedül. - suttogta hajamba, miközben a hátamat simogatta, én meg sírtam. Imádom hogy ilyen kedves, úgy hogy még alig ismer. Lassacskán sikerült megnyufodjak, de Harryt nem engedtem el, és ahogy eszre vettem ez őt nem zavarja.
- Mesélsz te is magadról? - kérdeztem, a vállába dümnyögve.
- Hát, ami engem illet... Szóval az én gyerekkorom nagyon jó volt. Egészen 7 éves koromig. Aztán a szüleim elválltak. Van egy nővérem Gemma, aki jelenleg, pont úgy mint én a világot járja. Igazából ennyit az életemről. Van kemény 3 legjobb haverom, akik közül Niallel már találkoztál. - magyarázta.
- Úgylátszik csak nekem jutott ilyen szerencsétlen élet. - sóhajtottam, vállába fúrva a fejem. Ő csak egy hosszabb puszit nyomott a nyakamra, amitő a pillangók felébredtek a gyomromba, és a hideg is végig futkosott a hátamon. Mi csak ültünk, egymást ölelve, nyugisan. És még csak egy fél napja ismerem. Elképesztő milyen hatással van rám. Az utolsó emlékem az, hogy Harry végigdől, velem az ölében, a kanapén, de ezután szerintem elaludtam.
Reggel mikor kinyitottam a szemem, elém tárult egy nagy adag palacsinta.
- Mmm...Mostmár biztos csak álmodom. - morogtam a párnába. Ekkor egy halk nevetést hallottam, majd megéreztem két kezez a hátamon, amik elkezdték maszírozni azt.
- Nem álmodsz, Kisfarkas. - hallotta. Meg Harry édesen csilingelő hangját.
- Mmm...Ne hagyd abba...
Folyt köv.