About You

1.1

-Nem akarok vele találkozni Lauren!- mondtam neki nyűgösen majd bedőltem az ágyba.

-Hát de szereted őt nem?- kérdezte tőlem, ledobta a táskáját az ágyam mellé majd leült mellém. Szerintem ha az ég is leszakad akkor se fog békén hagyni Justinnal.

-Barátilag.- feleltem neki, majd elkezdtem birizgálni a karkötőm amit tőle kaptam. Nem akarok arra a fél évre gondolni. Se semmire ami vele kapcsolatos. Van barátnője, boldog és ez számít nekem most.

-Ha barátilag szereted, akkor miért voltál olyan ideges előbb mikor össze futottunk velük az utcán? Szerintem te sose tudtál rá barátilag nézni!- próbált a szemembe nézni, de én nem akartam vele felvenni a szemkontaktust. -Na látod! Ha nem lenne igazam akkor a szemembe néznél.- mondta önelégülten mivel tényleg igaza van, túl jól ismer már.

-De Laur van barátnője, és boldog, én nem szeretnék neki ártani a kapcsolatának azzal ha találkozgatok vele hébe hóba.- néztem rá és erre a mondatomra elmosolyodott. -Mi az? Miért mosolyogsz? - kérdeztem tőle mivel kicsit megrémisztett ezzel a hirtelen mosollyal.

-Annyira szereted, hogy inkább az ő boldogsága fontosabb mint a tiéd,és látom hogy még mindig hordod a karkötőt amit tőle kaptál pedig már talán 2 hónap is eltelt, hogy Justin összejött Rachellel.- fogta meg a csuklóm ezzel a karkötőre mutatva. Amit akkor kaptam Justintól mikor kint voltunk a tónál megnézni a naplementét. Akkor nem akartam mellőle elmenni, ott akartam maradni vele de mennie kellett valakihez..... Lehet már akkor Rachellel találkozott?

-Igen fontosabb az ő boldogsága....- válaszoltam neki majd rádöbbentem mit is mondtam Laurennek. Úristen, most ezt komolyan kimondtam? Basszus. Laur arcán egy széles mosoly húzódott amit szerintem semmivel nem tudnék levakarni róla. Hirtelen elkezdett ugrálni az ágyamon majd megfogta a kezeim és húzott ki az ágyból.

-Gracie szerelmes! Szerelmes!- mondta ugrálás közbe még mindig azzal a levakarhatatlan mosollyal az arcán. Nem hiszem el ezt a csajt. Most leállítom.

-Lauren! Fejezd be! Hiába vagyok belé szerelmes ha neki van valakije! Különben is, ő engem nem szeretett sose! Csak jó barát voltam neki, és lemerem fogadni, mikor a tónál voltunk és mindig mennie kellett Rachelhöz ment! -mondtam neki egy kicsit emelt hangon, majd kiszabadítottam a kezeimet a szorításából elindultam a fürdőszoba felé, és magamra zártam az ajtót. Kitört belőlem a sírás és a padlóra leültem. Hallottam Lauren trappolását ahogy jön utánam, majd egyszer csak kopogást hallok.

-Gracie... ne haragudj... -mondta az ajtó mögül majd folytatta. -Nem foglak ezzel többet zaklatni igérem csak gyere ki kérlek... - hallottam a hangján, hogy tényleg megbánta. Fel keltem és bele néztem a tükörbe. Letöröltem az arcomról a elkenődött sminket, majd nagy levegőt vettem és elindultam az ajtó felé. Remélem nem veszi észre Lauren, hogy sírtam mert akkor megint feljön ez a téma..... én meg nem szeretnék erről beszélni, csak elakarom felejteni minden emléket Justinnal. Kinyitottam az ajtót majd Laur-al találtam magam szembe.

-Végre, hogy kijöttél!- ezzel a lendülettel magához húzott egy ölelésre és folytatta.-Ne haragudj Gracie... nem gondoltam, hogy ennyire rosszul érint ez az egész. Eközben még mindig magához szorított. Akár milyen hülyeséget csinál, megbánt, nem tudok rá haragudni. Ahogy Justinra sem... nem ő rontotta el köztünk ezt a kapcsolatot, hanem én,és azóta is bánom az egészet. De nem is csodálkozom, hisz én vagyok Gracie Kelly aki mindig mindent elront, és csak utána próbál mindent helyre hozni. De ezt most, sehogy se tudom helyre hozni, talán ezért fáj ez az egész.