[PROLÓGUS]
- Jeonggukie! - fut a kiscicával, Liaval a kezében Jimin a nála magasabb, de mégis fiatalabb barátjához - Meg kell etetnünk, mert különben éhen hal. - olyan komolyan magyarázza a csöppség a másik csöppségnek, mintha ezen múlna az egész életük. A háziállatot nemrég kapta Jimin a hetedik szülinapjára és máris úgy gondoskodik róla, mint egy szülő, pedig még elég kicsi.
- Nem adok többet a kekszből! - keresztezi kezeit Jungkook, s morcosan bámulni kezdi a vele szemben álló kisfiút és a karjában lévő szőrgombócot. Sokat szokott Jiminnel játszani, de mióta megkapta a cicát, mindig elhanyagolva érzi magát, s most így próbálja kimutatni nem tetszését a másik kisfiú felé.
- De Jeonggukie..sírni fog! És én is! - az apróbb fiú felpillant az előtte állóra, s ahogy találkozik tekintetük, szemük egyaránt csillogni kezd. Igazi gyermeki szeretetről van szó, de valahol mégis sokkal furább érzések is jelen vannak apró lelkükben.
- Ezen a héten már nagyon sokat kapott. Olyan pufi lesz, mint a te pofid Jiminie hyung. - a magasabb fiú elkezdi mutatóujjával nyomogatni a másik arcát, hogy megmutassa mire is gondol. A kis Jungkook ezt soha sem rosszindulattal akarta az alacsonyabbal megosztani, ugyanis aranyosnak találta, de most a fékezhetetlen száján kiférkőzött ez a mondat és ő is rájött, hogy ez lehet fáj Jiminie-nek. Többször is megjegyezte ezt, de mindig kedvességként tekintett rá, ellentétben Jiminnel.
- Neked meg olyanok a fogaid, mint egy nyuszinak! - nyújtotta ki nyelvét a kisebb, s Liat a kezében szorongatva elfutott a barátja elől, egyenesen apukájához, akivel a játszótérre jött.AZ ÖTLET AZ ÉN TULAJDONOMBAN ÁLL, LOPNI NEM ÉR! >.<
YOU ARE READING
neko;jikook
Fanfiction✧・゚: *✧・゚:* *:・゚✧*:・゚✧ Jungkook nem szereti a macskákat, viszont a szomszéd fiú - Jimin - cicája majdnem minden nap áttéved a másikhoz és kezdi megszeretni a csöppséget a gazdájával együtt, de arra egy jódarabig rá sem jön, hogy a kötelék közöttü...