Hogy váltam rabszolgatartóvá egy új világban

4.fejezet Tényleg színes bőrűek

Tényleg színes bőrűek

Bria háta borsózott, ahogy a küldetést olvasta. Ha nem érezné a macskája dorombolását, súlyát a kezeiben, szőre puhaságát, ha nem hallaná a madárcsicsergést és nem érezné a varázserdő kellemes illatát, azt hinné hallucinál és éppen az egyik új farmos játékával játszik, VR szemüvegben. De a bőrére tapadó csillámló szemcsék – a varázspor, az erdő fái között neszező szellő és a nap simogató melegsége mind olyasmi, amit nem lehet és nem szabad reprodukálni egy virtuális játékban.

Ígyhát engedelmesen nekikezdett a valós farmjátéknak, mintha csak a kertben lenne otthon, és sorra végezte el a küldetéseket: gazt tépni, komposztnak gyűjteni, ültetni, aratni, raktározni.

Amikor aztán a sokadik apró kezdőküldetésen túljutva megkapta a „húzz vizet a kútból és locsold meg vele a varázsnövényeket", semmit sem gondolva indult a kútnak, de az romokban volt. Tehetetlenül nézett a darabokban lévő vödörre, a kezébe fogta, forgatta, visszafordult a könyvhöz, de az nem írt többet. Bria megpróbálta hát összeállítani a vödröt, majd gondolt egyet, és varázsport szórt rá, amitől az egyből összeállt vödörré.

A könyv felfénylett, Bria visszasietett a kis házikóromba.

„Gratulálunk az első végrehajtott varázslatodhoz! Csak így tovább!"

Bria visszament a kúthoz Tulippal, és nagy küzdelem árán rakosgatni kezdte a köveket, miközben az egész nap gyűlt csillámló varázsport szórt rá. Amikor a kis fatetőt is összeállította, és a maradék csillámport is rászórta, a kút váratlanul kiöklendezett egy csomó tárgyat magából, majd fényt árasztott, jelezve: most már lehet használni.

Bria leengedte a kötélen a vödröt, vizet mert, és a kis veteményeskertbe cipelte, ahogy csinos kis sorokban álltak a varázsnövényei. Büszkén vizsgálgatta a kicsi kertet, noha még csak a negyedét tisztította ki.

Úgy döntött, aznap már nem dolgozik többet, és Tulippal a kezében hazamászott a konyhaszekrénybe.

Bria ezután kétlaki életet élt, félig a saját világában, félig Ellanine világában, Ella feladatait végrehajtva. A kútból kiköpködött tárgyakat megjavította, és elkezdte a házat is varázslattal felépíteni, de a varázspor véges volt, minden nap csak az előző nap összegyűlt mennyiséget tudta felhasználni, noha a kis birtoka gondozásával egyre gyorsabban telítődtek a szivárványüvegcsék.

A két világból semmit sem vitt át a másikba, magán és Tulipon kívül, mert a világok közötti fal nem engedte, de nem is érezte volna helyesnek, ezért az első próbálkozás után, hogy kávét hozzon ebbe a világba, feladta a kísérletezést.

Amikor már azt hitte, egészen belelendült a másvilági farmozásba, Ella új feladatot adott neki: „Menj el a közeli faluba, és add el a ládákba pakolt varázsnövényeket, majd vegyél valami hasznosat a kapott aranyon."

Bria hirtelen úgy érezte magát, mint egy kisgyerek, akit élete első vásárlására küldenek. Lámpalázasan pakolta a dobozokat egymás tetejére, míg azok össze nem mentek hátizsákméretűvé, majd Tulip vezetésével elindult a faluba.

Ahogy kiért a varázsbuborékból, hirtelen normális világban találta magát, a fák törzye barna, levelei zöldek voltak, a föld feketésbarna, a fű zöld. Bria lelkes csodálattal nézte ezt is, mint a kis színes erdejét, miközben Tulip halk nyávogásokkal jelezte, mennyire nem érnek rá bámészkodni. Bria a növények bambulása közben észre sem vette, hogy széles útra lépett, de amikor az első utazó halványrózsaszín – tényleg rózsaszín! - bőrét meglátta, meglepetésében ledermedve megállt. Tulip nagyot szusszantva ült le gazdája előtt, amíg ő bámult. Az idősebb férfi fehér-rózsaszín hajjal szégyenlősen biccentett neki, majd tovább haladt. Bria követte a férfit. Vászoninget viselt fehér anyagból, és világosbarna, bőr nadrágot. Brián egy fekete ujjatlan póló volt és a kedvenc nyűtt farmerje, ezért eltűnődött, vajon nem fogják-e kinézni a faluban, netalán őt is láncra verve viszik majd el, mint a démont aznap éjjel. De Tulip és Ella nem figyelmeztették a veszélyre, ezért nem is gondolta, hogy ez probléma lenne.