Feladom!

26. rész- Vissza a régi kerékvágásba

BEKA SZEMSZÖG

Szakítani fogok Adammel. Semmi értelme ennek az egésznek. Csak még valami, ami megbonyolítja az életem. Nincs rá szükségem. És nem hiszem, hogy Adam a szexen kívül mást akarna, meguntam a játszadozását. Különben sem érzem már jól magam mellette.

Sokat segített tegnap, hogy beszélhettem Mattel. Rá valahogy mindig számíthatok, nem úgy mint Adamra, ezért is kell véget vetnem ennek a viszonynak. Egyikünknek sem volt olyan fontos ez a kapcsolat mégis ideges vagyok a szakítás miatt. Vajon, hogy fog reagálni rá? Érdekli majd egyáltalán? Vagy csak az önbecsülését fogja sérteni? Remélem a jegyeimet nem fogja lerontai, sem Mattét. Annyira azért talán még ő sem gyerekes. Különben is egyszer már megfenyegettem másodszorra is megtenném és meg tudnám úgy oldani, hogy én jól jöjjek ki belőle.

Reggel kényelmesen besétáltam a suliba és beültem az első órámra. A találkozót megint ebéd szünetre terveztem, mert akkor nyugodtan tudunk találkozni a raktárban. Meg talán az iskolában nem rendez jelenetet, ha mégis úgy adódna a helyzet és kiborulna. Ezt most nem azért mondom, mert olyan jó partinak tartom magam, hogy mindenki, akit elhagyok biztos összetörik, de ő valamit el akart érni nálam, amit én nem hagytam, plusz ő felnőtt én gyerek, rombolhatja az önbecsülését ha én szakítok.

Ma lényegesen jobb napom volt mint a múltkor, ezúttal nem borítottam magamra a padot, nem estem rá senkire, bár Carter a srác, akire a múltkor ráborultam, ahányszor elmegyek mellette furcsán mosolyog rám.

Az órák gyorsan elteltek és már itt is a nagy szünet. Írtam egy üzenetet Adamnek, hogy a szokásos helyen várom. Egy öt perc várakozás után hirtelen benyitott és megijesztett egy 'Buu-val.

-Te hülye! Ne ijesztgess!

-Hé, hogy beszélsz a tanároddal.

-Ahogy akarok.

-A kis pimasz! Na mondd mi az. Miért hívtál ide?

-Végeztünk.

-Csak azért hívtál ide, hogy megmondd, hogy úgy beszélsz velem ahogy akarsz?

-Nem úgy értettem, hanem, hogy MI ketten végeztünk. Szakítok.-egy ideig csöndben meredt rám és össze szorította az ajkait. Talán ép visszatartja azokat a szavakat, amit még ő is megbánna ha kimondaná.

-TE szakítasz VELEM? -gúnyosan felnevetett.

-Igen. Semmi értelme ennek az egésznek.

-Haha. Hogy nincs értelme? -ismételte el gúnyosan- Végül is igazad van. Te úgy is játszod itt az ártatlan szűz kislányt, aki még az úttesten se mer átmenni egyedül és állandóan csak sír! Nekem valóban nem erre van szükségem!

-Hanem a szexre! -vágtam a szavába.

-Igen, Rebeka a szexre. Férfi vagyok és vannak szükségleteim. Én megadtam neked a lelki támogatást, de te nem adtad meg azt, amit én szeretnék!

-Lelki támogatást? -most én kaptam fel a fizet- Mikor adtál te nekem lelki támogatást? Tegnapelőtt? Az se volt valami sok és az volt az egyetlen a többi alkalommal elküldték a francba!

-Most komolyan azt vártad tőlem, hogy lelkizni fogok veled? Nőj már fel! Mindenkinek vannak problémái, de senki nem nyafog annyit mint te.

-Tudod mit? Igazad van! Túl sokat nyafogtam. Csak az, ami történik velem az mind új és ismeretlen. Nem vártam tőled semmit! Csak azt hittem a perverziód mellé szorult egy kis együtt érzés az emberek iránt és van benned annyi, hogy törődsz valakivel, aki számít rád. Miután a bárban beszélgettünk egyre jobban kezdtem érezni magam veled a túlzott nyomulásod ellenére is. Nem értem, hogy a nők miért bántak veled így, mert látom, hogy te egy jó ember vagy bármennyire is próbálod elrejteni ezt az oldalad. Tudom, hogy a lelked mélyén te is egy erős kitartó és biztonságos kapcsolatot szeretnél. És hidd el te is meg fogod találni csak tedd odébb egy kicsit az egód és enged közel az embereket. Én nem így akartam elválni tőled, de...sajnálom és szia. -vettem egy mély levegőt és kimentem. Varázsoltam magamnak egy normális arc kifejezést és visszamentem a terembe. Nem gondoltam volna, hogy ilyen szinten csak egy tárgyként számítottam neki. Reméltem, hogy legalább egy kicsit hatással voltam, de ezek szerint nem. És tudom, hogy az idióta viselkedése alatt ott van a normális rendes énje.Nem voltam belé szerelmes, de mégis fáj, hogy így kellet lezárnunk a kapcsoltunkat. Nem szeretek rosszban elválni senkitől. És tudom, hogy így is mindig látni fogom, mert itt tanít, ezért akartam volna nyugodtan lerendezni. Mindegy is már nem kell foglalkoznom ezzel, lezártam.