Feladom!

27. rész- Nem gondoltam volna

MATT SZEMSZÖG

Nagyon jó dolgokat terveztem mára. Remélem Bekának is tetszeni fog, de ehhez most pozitívan kell hozzá állnom. Végre van alkalmam vele lenni anélkül, hogy bárki megzavarna minket. Mr. Rossal is lezárta ezt a bizarr kapcsolatot, pont ezért szeretném jobb kedvre deríteni. Most nem a saját önző vágyaimnak kell eleget tennem. Ez a nap Bekáról fog szólni, hogy jobban legyen és elfelejthessen minden rossz és fárasztó dolgot, ami mostanság körülveszi. Tökéletes lesz ez a nap.

Ép az utolsó előkészületeket végzem, Beka még alszik, így nyugodtan csinálhatom anélkül, hogy észre venné. Semmit nem mondtam el neki a mai tervekből. Igaz azt mondtam, hogy ma minden az ő kedve szerint lesz, de annyi szórakozásom lehet, hogy kínzom egy kicsit. Az univerzum is a kezemre játszik, mert amint kész lettem egy kis csíkszemű torzonborz csoszogott le a lépcsőn.

-Jó reeegelt -ásította.

-Jó reggelt csipkerózsika.-nyomtam egy puszit halántékára majd magamhoz öleltem.

-Miért nem ébresztettél fel? -pillantott fel rám.

-Gondoltam hagylak aludni, elvégre az egész nap a miénk.- egy lágy, hálás mosoly jelent meg az arcán.

-És mit fogunk csinálni?

-Titok.

-Még mindig ezt csinálod.-lépett egyet hátra. Válasz helyett csak egy nagy elégedett mosolyt villantottam.-De akkor honnan tudjam mit vegyek fel?

-Bármi megfelel, akár ebben is jöhetsz.-végig mértem tetőtől talpig. Biztos vicces látvány lenne ebben rózsaszín macis felsőben, a hozzá tartozó macko nadrágban és a nyuszis mamuszban. Játékosan meglökte a mellkasomat és kinyújtotta rám a nyelvét.

-Akkor megyek és felöltözök.-valamivel nagyobb energiával visszament az emeletre. Mivel én már kész voltam mindennel csak levágódtam a kanapéra és vártam. Ez a kiruccanás nem igényel nagyobb készülődést, de kíváncsi vagyok meddig tart összeszedni magát.

Szerencsére csak tizenöt percig tartott elkészülnie. Összeszedtem a szükséges holmikat, kivédtem Beka kíváncsiskodó kérdéseit, majd elindultunk. Mivel minél tovább akartam húzni, hogy Beka megtudja hova megyünk gyalog indultunk neki az útnak. Ha kocsival mennénk el kéne mondanom merre menjen és akkor hamar kitalálná. Talán így is felismeri a környéket, de ha beszélgetünk talán nem figyel oda annyira a környezetére.

-Jó ötlet volt Jeremytől a hosszú hétvégés kiruccanás. Már alig várom.

-Igen, én is. Szerintem tök jó, hogy egy ilyen nagy csapattá bővültünk ki.

-Roxit eddig nem is ismertem csak futólag, de a múltkor nagyon jót dumáltam vele. Kicsit emlékeztet egy tündérre.

-Igen valóban olyan.-elmosolyodott megszólalásomon.

A legjobb témát sikerült kiválasztanom. Imád a barátairól beszélni. Ilyenkor olyan boldogság járja át az egész testét, ami átragad másokra, így nem lehet rossz kedve az embernek mellette. Mindig ilyen boldognak szeretném látni.

Kellemes csevegések közben sikerült úgy eljutnunk a célig, hogy Bekának nem tűnt fel, hol vagyunk.

-Megjöttünk. -Beka körbenézett és egy olyan mosoly terült szét az arcán, amit egy kisgyerek arcán lehet látni ha fagyit kap.-Gondoltam csónakázhatnánk aztán piknikezhetnénk. Tetszik?

-Ügye csak viccelsz?- elrontottam. A szívem olyan gyorsan kezdett el verni, hogy azt hittem kiszakad. Mit rontottam el? Már éreztem hogy a viharfelhők elkezdtek gyűlni a fejem felett, mikor folytatta.-Imádom! Nem gondoltam, hogy emlékszel még erre a helyre.- Egy másodperc alatt változott a hangulatom olyan mértékű boldogságra, hogy madarat lehetett volna velem fogatni.