Adopted Girl (Bnha f.f.)//Befejezett//

~~34.~~

//FIGYELEM! A RÉSZBEN RENGETEG VÉR TALÁLHATÓ! AKI NEM BÍRJA EZT, AZ KÉREM CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASSA, VAGY NE OLVASSA! KÖSZÖNÖM!//

Egy székben voltam megkötözve, a szemeim vörösek voltak a sírástól, az orrom bedugult. Egy elhagyatott emeletes ház tetején voltunk, előttem egy hatalmas, több méter magas tévé volt, körülöttünk pedig más gépezetek is.

- Engedj el...- mondtam remegő hangon. Rám nézett és elém hajolt.- n-ne bánts.. SEGÍTSÉG!- üvöltöttem el magam, ám a torkomon akadt a szó, ahogy el rablóm a szemüvegéhez nyúlt. Levette az úszó szemüveghez, vagy kutató szemüveghez hasonló valamit (tudjátok ilyen szíjjal van a fejedhez erősítve, ezt most, hogy mondjam? szerk.), majd rám nézett vörös szemeivel. Hatalmas fekete szempillái csak még jobban kiemelték élénk piros íriszeit. Letekerte arcáról a sötétbarna kendőt, így láthatóvá vált szeplős, gyermekded arca. Fekete, kócos haját kifújta arcából, majd egy ujját az ajkaimra tette.

- Sssh, nem foglak bántani.- súgta halkan, majd felegyenesedett.

- K-ki vagy?

- Mily modortalan vagyok, a nevem Sataki Yuukinori. Hívj csak Yuukinak.

- Mit akarsz tőlem?- kérdeztem igyekezve, hogy ne remegjen az arcom.

- Hogy mit? Tudod, hetekkel ezelőtt üzentem a UA-nek, hogy kérem a Hood duo lányát, mire te eltűntél. Majd mikor visszajöttél, már nem a példaképeim erős gyermeke voltál. Hanem Endeavor legkisebb hercegnője, gyenge, gyámoltalan, kislány. Tudod. Azt akartam, hogy együtt dolgozzunk, de ez így nem működne. A régi éned kell nekem!- vigyorodott el.- És van is egy módszerem, hogy visszahozzam.

A távolban propeller hangot lehetett hallani, és hősök jelentek meg, pontosabban Eraserhead, Endeavor, és Present Mic. Egy kés került a torkomhoz.

- Maradjanak ott!- mondta nyugodtan, mire megjelentek az osztálytársam. 

- IDE HALLGASS TE ******, ENGEDD EL SAKUKOT, MIELŐTT KINYÍR- 

- Sssh.- mondta, majd egy nyugodtan megnyomott egy gombot. Fémkarok kapták el hátulról a hősöket, és hőstanoncokat. Fémfülkékbe estek be, amikre egy-egy ajtó csukódott. 

- Bakugou!- hallottam Shouto-kun ideges hangját. 

- NYUGODJ LE FÉLARCÚ-BAROMARC! CSAK KI KELL ROBBANTANOM!- mondta, mire el rablóm felnevetett.

- Ez nem fog összejönni.- mondta, majd elvette a kést a torkomtól és a tartójába rakta.

- HEEEE!?!?

- Tudjátok, az a képességem, hogy bármilyen robotot, gépezetet eltudok készíteni. Amit csak akarok. Eleinte ezt jóra akartam használni, majd a Hood duo, nos... megihletett. Azok a cellák éppenséggel arra szolgálnak, hogy elvegyék az emberek képességeit. Azokban a cellákban senki képessége se működik. -felnézett a helikopterre. -Kérem, közvetítsék a műsort!- azzal rám nézett. Megpróbáltam kiszabadulni, sikertelenül.- Nos, hercegnő, először is- kezdte, majd megpillantotta a nyakláncom.- ez kitől van?- fogta meg a medált.

- Anya adta a második szülinapomra.- mondtam remegő hangon.

- Ezt az oválist nem lehet kinyitni?- simította meg, mire elrántottam magam kicsit.

- NEM!- mondtam kétségbeesetten, kicsit sikkantva.

- Semmi baj. Tehát először is, fel kell készülni arra az eshetőségre, hogy kicsit feldúlt leszel ezután. Úgyhogy nem engedhetem, hogy aktiválni tudd, majd a képességed. -mosolygott, majd egy injekciót szúrt a nyakamba, mire felsikítottam. Éreztem, ahogy belém nyomja a benne lévő folyadékot.- Ettől legalább egy napig nem tudsz majd kárt tenni magadban.