Pillangó

01.

-Fuss!-kiáltott rám Ádám, mire a smaragdokkal teli hátizsákokkal elindultam a rét irányába. Mögöttem lövéseket hallottam, de ez engem egy kicsit sem izgatott. A biztonság kedvéért kivettem a zsebemből a fegyverem, mielőtt még valaki észrevenne engem a zsákmánnyal. Jó, talán mégis érdekelt egy kicsit.

-Pattanj be-állt meg mellettem a fekete BMW-vel Xavér. Nem kellett kétszer mondani, széles vigyorral az arcomon nyitottam ki az ajtót, és ültem be az anyósülésre.-Megvan?

-Ez kérdés?-mosolyogtam kárörvendve.

-Ádám?

-Ott megy-mutattam a távolba, ahogy éppen egy zöld Mercedes Benz-zel hajtott el az erdőbe.-Menjünk utána-kértem, mire Xavér befordult a földes útra. Miután meglátta Ádám, hogy követjük leállt a fák mellett.

-Mit kell mondjak, nem sokon múlott-húzta le az ablakot.-Rebeka?-ijedt meg.

-Itt vagyok.

-Mennyit viszünk haza apának?

-Négy táskányi smaragd, plusz még amennyit zsebre tudtam rakni-telefonoztam.-Erre jönnek!-figyelmeztettem a fiúkat, majd pár másodperc múlva már el is tűntünk az erdő körüli útról. 

-Megvan a nyomkövető?-nézett rám Xavér.

-Az lehet, hogy hanyag vagyok, de felkészült.

-Mennyi a kereset?

-156 millió-húztam el a számat.

-Csak?

-Csak-értünk be a maffia kapuján. 

Nagyot sóhajtva szálltam ki az autóból. Apa jelenleg Olaszországban tárgyal, így nincs itthon. Addig is a bátyámra van rábízva minden, vagy is Ádámra.

-Ádám!-tartott felénk gyors léptekkel Igor. Ahogyan néztük, nem volt elragadtatva attól, hogy Ádám velünk jött a küldetésre.-Mi az, hogy rám hagysz mindent!?-ordított.

-Úgy tartotta kedvem-vonta meg a vállát hanyagul.

-Rebeka-tért rám.-Azt gondoltam van eszed megemlíteni neki, hogy ő a jelenlegi vezető!

-Igor, írd fel a keresetek közé, hogy plusz 156 millió forint értékű smaragd-motyogta Ádám, majd felment a lépcsőn. Igor pusmogott az orra alatt valamit, majd utánaeredt.

Hát igen, ez az én hétköznapi kis életem. Születésem óta a Magyar Maffia tagja vagyok. Kevés esély van arra, hogy apa és anya nyomdokaiba lépjek, ugyanis Ádám ezerszer jobb a munkában. Igaz, természetileg mindenkihez teljesen rideg, vicces és közömbös, de a bevetés közben, olyan mintha 30 éve benne lenne a szakmában. Minden egyes szempillantásban tudja mi fog történni. Hanyagul kezel mindent és mindenkit, ami miatt rengeteg negatív szót kap a háta mögött. Tud róla, bár elmegy a füle mellett. Hogyha érdekli is, nem mutatja ki. Az évek alatt mindketten betanultuk, hogyan ne mutassuk ki az érzelmeinket.

-Megyek haza, jössz?-nyitottam be hozzá az irodába. 

-Papírmunka-ült (szó szerint) egy halmaz tetején.-De hazavisz Igor.

-De nem tudok segíteni?-ajánlottam fel a segítséget, bár így is tudtam a választ.

-Nem, köszi-rázta meg a fejét.-Igor!-visszhangzott tőle a folyosó. Nem telt bele öt másodpercbe de az említett fél megjelent mellettem.-Vidd már haza.

-Hercegnő-engedett maga elé, mire felnevettem. Bármennyire is éles a családdal szemben, kiskorunk óta velünk van, és ismer minket. Valamikor előnyünkre, valamikor hátrányunkra.

-Holnap küldetés megint?-érdeklődött.

-Nem, de bent leszek.

-Hogyhogy?-lepődött meg.-Nem szoktál bejönni, csak ritkán.

-Nincs semmi dolgom és egész nap csak unatkoznék. Így legalább tudnék is valamit kezdeni magammal. 

-Csak kiraklak-mondta, és le se állította a motort.-Még megyek vissza.

-Oké, köszönöm-csaptam be az ajtót.

A házba beérve összedobtam magamnak egy kis kaját, majd leültem a kanapéra tévézni. Nem kellett, 7 perc már jelzett a telefonom.

Zora: Te tudtad, hogy négy nap múlva jön haza apád és az olasz maffiavezér is???

Én: TESSÉK?

Zora: Ádám teljesen ki van akadva Mr. Véghváry-ra. Holnaptól elég húzós napjaink lesznek.Négy nap alatt elő tudunk készíteni mindent??

Én: Apám nem tudott előbb szólni? nem vagyok benne túlságosan biztos. De megyek segíteni, két lábbal és két kézzel több lesz.

Zora: Köszi, bár gondoltam, hogy ez nyilvánvaló. :D Hagyjalak pihenni?

Én: Éjfél múlt két perccel. Mindegy, így sem alszom, maximum 20 percet

Zora: Pedig rád és Ádámra is férne egy kis pihenés. Ádám folyamatosan dolgozik, te meg próbálkozol azzal, hogy segítesz, és mikor bejön akkor a lelkedet kiteszed, emiatt meg egész nap fáradt és erőtlen leszel.

Én: Megvagyok. Bár a bátyám nevében nem tudok nyilatkozni. Látszik rajta, hogy kivan.

Zora: Miért, te nem?

Én: Én nem számítok, amíg más boldog.

Zora: Ne mondj ilyet. Tényleg eléggé hulla vagy.

Én: Megesik.

Zora: Na aludj. Nincs telefon, se tévé, mert holnap nem akarlak olyan külsővel látni, mint Szörnyella :) Sziaa.-köszönt el.

Hirtelen átment a fejemben az utólag írt sorok. Négy nap múlva itt az Olasz Maffia feje, és kaptunk egy minimális időt, hogy rendbe szedjük a szétesett csapatot. Kaptunk egy lehetetlennek tűnő kihívást, amit csakis együtt teljesíthetünk.