Almanissa - kezdet

56 5 0
                                    

Felültem az ágyban. A szobámban minden a helyén volt.  A rengeteg könyv szép sorban sorakozott a polcomon, az íróasztalomon szépen pihentek a füzeteim, rajtuk a cimke 9/a. A kukában ott volt a sok "stréber" meg "könyvmoly" feliratú cetli, amit osztálytársaim dugdostak a táskámba. A szekrény  félig nyitott ajtaja mögül az általában bordó vagy barna ruháim pislogtak rám. 

-Minden rendben- állapítottam meg. Megnéztem az órát 02:16. Az osztálytársaim még mindig Ashley-nél vannak a buliban, amire engem nem hívtak meg, mondván: Te úgy is olvasnál csak - ami, be kell valjuk, igaz is volt. Az ablakomon át valami fura, hangos nyöszörgés szűrődöttbe. Olyan volt mint amikor egy mókus túl nagy mogyorót próbál lenyelni és az fennakad a torkán. Beléptem a kutyusos mamuszomba és odamentem az ablakhoz.

Kint már kezdett világosodni vagy ezt csak azért láttam mert egy óriási, fénylő és lebegő gömb volt az udvarunk közepén. Az elején azt hittem hogy egy gömbvillám, de mivel nem lövelt ki magából villámokat rá kellett jönnöm hogy, ez nem az. Csak így pizsamástúl kirohantam az udvarra.

Ott megálltam tisztes távolban a gömbtől és egy fa mögül kikukucskálva néztem a furcsa jelenséget. 

Az hirtelen elkezdett maga felé húzni. Próbáltam ellenálni de csak vonszolt és vonszolt maga felé. Már csak pár centi választott el tőle mikor elájultam.

Arra ébredtem hogy, valaki gyengéden rugdossa az arcom. Kinyitottam a szemem. Egy szőke nő nézett le fekete keretű szemüvege mögül rám. Tekintetében a megvetés vegyült az érdeklődéssel.

- Ááá! Zoe a lány felébredt! - kiabálta.                                                                                                                               - Jövök - szólt a feltételezett Zoe. Majd felbukkant felettem még két alak. Az egyik - a lány - olyan megvetően nézett rám, hogy beleborzongtam.Ő jóval fiatalabb volt a szőkénél, kábé 18 lehetett. Fekete hajába vörös tincsek vegyültek, szeme vöröses barna volt. Égőpiros ruhája mintha égett volna, tűzforró kezével naggyobbra nyitotta a szemem. Majd elengedett. Így jobban megnézhettem a  másikat. Ő férfi volt, vékony, szakáll mentes. Mentazöld zakót visel0t barna nadrággal és vörös nyakkendővel. A haja is hasonló színű volt ahogy a szemei is.Kb. 30-ra tippeltem. Komolyan nézett engem.

- Felülhetnék? - kérdeztem.                                                                                                                                                   - Aaa. Nem, nem kislány. - szólt vontatottan Zoe - Még eltalász szökni. Amúgy sem kell agódnod, már itt is a Fogó.

Valami körbe tekerte a testemet. Lepillantottam.

Egy növény tartott szorításában. Felrántott a földről és hozzászegezett egy fához. 

Így jobban körülnézhettem. Az erdő közepén voltunk egy tisztáson. Egy kialudt tábortűz mellet. A volt tábortüzet lefektetett tuskók vették körül.

- Mit akartok tőlem? - kérdeztem felindultan.                                                                                                                -ÁÁÁ, semmit. - szólt a fiú. - Mi csak védeni akarunk - a hangja nyers volt és barátságtalan.                            - A különleges képességeid kezdenek előjönni - vette át a szót a szőke - Hidd el nélkülünk nem húznád tovább egy hétnél.                                                                                                                                                        - Az hogy, jobb az átlagom a suliban jobb a töbiekénél nem különleges képesség - válaszoltam.            - Inkább különleges stréberség - suttogta magának Zoe, majd kuncogni kezdett.

- Ez tényleg nem az - szólt a szőke - viszont az hogy, boszorkány vagy már annál inkább. Nem kapnád meg a szükséges táplálékot, ráadásul még a földet sem uralhatnád Sofiával. Hidd el jobb ha csatlakozol hozzánk.

- Nem vagyok boszorkány. Másrészt pedig még azt sem tudom kik vagytok és ki az a Sofia. Í gy vaktában nem fogok csatlakozni, de talán majd még meggondolom. - válaszoltam.

- Ahogy akarod - mondta. Majd hirtelen minden eltűnt.

A szobámban találtam magam.

Vigyázz a vérrelWhere stories live. Discover now