Feladom!

28. rész-Halloween

BEKA SZEMSZÖGE

Itt a Halloween, az egyik kedvenc ünnepem. És nem csak az édességek miatt, hanem a jelmezek miatt is. Imádok beöltözni. Ilyenkor többet tudhatsz meg az emberekről anélkül, hogy beszélgetnél bárkivel is. Az ember jelmeze sokat elárul magáról. Például ha valaki szellemnek öltözik annak nulla képzelőereje van, vagy csak nem érdekli a beöltözés, vannak azok akik olyan páros jelmezeket vesznek fel, hogy egy állat két részét alkotják, ők azok akik magányosak és még vannak, akik a tipikus zombinak, űrhajósnak, vámpírnak, királynőknek és mindenféle leribancosított dolognak öltöznek be, ezek a népszerűek. Az én jelmezem is az utóbbi kategóriában lesz, de kicsit átalakítva, hogy Bekásabb legyen, így egyedibb lesz.

Senki nem mondta minek fog beöltözni, így csak a suliban fogjuk látni egymást. Az iskolában minden évben van Halloween buli, általában a főépületben az aulában, de idén a tornacsarnokban lesz. A szag legalább olyan temető feelinget fog nyújtani. Nem viccelek, keveredik a hónalj- a lábszag és most hozzá fog még társulni a rengeteg pacsuliszagú cicababa és a rejtett alkohol illata.

Még régen úgy volt, hogy Dannel megyek, de annak már mindegy. Gondoltam rá, hogy mehetnék Izáékkal, de nem szeretném zavarni őket és harmadik kerék se szeretnék lenni. Végül Mattre gondoltam, hogy vicces lenne vele menni, de a tegnapi veszekedésünk után felejtős. Nagyon haragszom rá. Hogy merészelt kéjencnek nevezni. Nem hiszem el, hogy tényleg azt feltételezi rólam, hogy szexfüggő vagyok, hogy képes lenék neki esni Adamnek. Hazudtam neki elismerem, de nem volt más választásom. Mintha ő mindent elmondana nekem, kezdve azzal, hogy ki tetszik neki. Különben is mi alapon kér számon megvan a magam saját élete, amibe nincs beleszólása. A pasik gyakran elképesztően érzéketlenek. Legtöbbjüket csak a saját kényelme érdekli, nem törődve azzal, hogy egy-egy óvatlan tettükkel mekkora kárt tudnak okozni a női lélekben. Már épp kezdtem jól érezni magam. Nagyjából azt is elfogadtam már, hogy örökbe fogadtak, erre jön Matt és megint kidobja a kukába a boldogságomat. Bárcsak meg tudnám csinálni, hogy nem foglalkozok vele. Na megint jól felhúztam magam.

Elkergettem az összes gondolatom, ami Matthez köthető és a mai napra koncentrálva elkezdtem az előkészületeket. Kikészítettem a jelmezem az ágyra és a sminket is. Elmentem megmostam a hajam és mivel nincs kedvem most szárítgatni csak felkaptam egy köntöst és vizes hajjal lementem ebédet főzni. Anya az alapot össze állította csak be kell tennem a sütőbe így rám csak a saláta elkészítése várt. Elindítottam egy kis zenét és neki kezdtem a zöldségek aprításához. Valószínűleg a saláta nem fogja érdekelni Mattet, ezért csak egy adagnyit kell csinálnom. Tudom veszélyes szeletelés közben táncolni, de nem bírtam ki amikor meghallottam a Linkin Park-tól a Heavy-t. A csípőm nem bírt nyugton maradni és az éneklést sem tudtam megállni.

-Jó az illata.-hangjára megdermedtem és a hang is torkomba szorult. Remélem nem látott táncolni.

-Nem sokára kész van.

-Jó.-Csönd telepedett a konyhára. Már nem csak a zöldségeket lehet vágni hanem a feszültséget is.-Tudnál segíteni egy kicsit?-továbbra sem szólaltam meg, vetettem rá egy 'mi van' pillantást.-Tudom, hogy haragban vagyunk, de nincs itt senki más, aki segíteni tudna. Nem kell közben beszélgetnünk. -utálom, hogy nem tudok neki nemet mondani még akkor sem ha nagyon haragszom rá. Bólintottam, majd letettem a kést és otthagytam a pultot.

-Miben kéne segítenem?

-Már vagy egy órája próbálkozom betenni a kontaktlencsét és nem sikerül.

Átadta a kis dobozt és leült a kanapéra, én meg követtem. Kibontottam a kis dobozt és az ujjamra vettem a piros kontaktlencsét. Nem vágyom a közelségére, de ahhoz, hogy közel férkőzhessek hozzá rá kellett térdelnem a kanapéra pont a lába közé. Közelebb hajoltam és finoman a szemére helyeztem a lencsét.