A Főnök

10.

Későn ébredtem. Ezt onnan tudom, hogy Olivér már nem volt mellettem, pedig ma nem kell bemennie dolgozni és olyankor akár 11-ig is ágyban van. Az éjjeliszekrényről felmarkoltam a telefonom és megnéztem mennyi az idő. Amikor megláttam még annál is jobban meglepődtem amikor Oli megkérte a kezem, pedig az sem volt semmi. 14:37-et mutatott az óra. Mégis, hogy a fenébe tudtam ennyit aludni? Feltápászkodtam és kimentem a konyhába. A látvány, ami ott fogadott ledöbbentett és egyszerre lenyűgözött. Az én kis séf pasim tök pucéran állt a konyhában a séf sapkával a fején és éppen ebéd reggelit főzött.

- Jó reggelt Baba – köszönt amikor hátranézett a válla fölött – Remélem éhes vagy, mert nagyon finomat főztem Neked.

- Neked is jó reggelt. Mikor keltél fel, hogy mindezt így összedobtad? – kérdezem, közben mögé lopakodok és hátulról átölelem.

- Dél körül ébredtem fel a postásra. Neked hozott levelet. Az új munkahelyedről küldték. Gondolom ilyen általános szerződéses cuccok – megfordult és egy puszit nyomott a számra.

Leültetett az asztalhoz és elém rakta a még forrón gőzölgő levest. Megebédeltünk, majd elmentünk letusolni. Természetesen együtt, és a tegnapi bevált módszert választva töltöttük el azt az egy órát a kádban egymás társaságát élvezve. Amikor mindennel végeztünk, felöltöztünk és elmentünk sétálni. Gyönyörű helyen lakunk. Rálátni a Dunára és az egész városra. A legszebb amikor már ki van világítva esténként. Szeretünk csendben bandukolni egymás mellet, és ez most sem volt másképp.

- Mit csinálsz holnap? – kérdezte váratlanul.

- Bernivel van programom délelőtt, utána meg szerintem elmegyünk valahova enni, meg vásárolni, mert nincsenek órái. Csajos nap. Te mit csinálsz? – mosolyogtam rá.

- Semmi extra. Megyek dolgozni reggel, de arra gondoltam, hogy kiveszek pár nap szabit és elmehetnénk valamerre, ahova szeretnél. Foglalhatnánk most is szobát, ha haza értünk. Mit szólsz hozzá?

- Ez nagyon jó ötlet. Utána, ha elkezdek dolgozni úgyse lesz ennyi időnk egymásra. Menjünk! Én nagyon szeretnék lemenni a Balatonra. Ilyenkor már úgy is jó idő van. Holnap este indulunk, vagy csütörtök reggel?

- Indulhatunk holnap is Szerelmem, ha úgy szeretnéd – fordult felém, és megcsókolt, majd mentünk tovább kézen fogva. Amikor hazaértünk kihoztam a laptopot az étkezőbe és rendeltünk vacsorát. Amíg vártunk rá, szállásokat néztünk. Az biztos volt, hogy a Balatonra megyünk le, de azt egyikünk sem tudta hogy az északi vagy a déli partra.

- Menjünk Füredre. Ott annyira hangulatos sétálni a parton. Főleg este. Meg ha kedvünk támad elmehetünk Tihanyba is könnyen. Ott könnyen találunk programot.

- Jólvan, de én Siófokot is nagyon szeretem. Azért mégis csak az a Balaton fővárosa – próbáltam érvelni a saját döntésem mellett.

- Felőlem mehetünk oda is – adta meg magát Olivér.

- Nem, nem. Ha ilyen nehezen mész bele akkor mehetünk Füredre. Igazad van, az tényleg szép, meg ott még nem voltunk huzamosabb ideig sose.

- Rendben van, de csak ha tényleg te is akarod.

- Persze hogy szeretném, de nekem mindegy hol vagyunk csak veled lehessek – felálltam a székemről és a férjem ölébe ültem, majd megcsókoltam, ő pedig a fenekemet markolta.

- Hogy lehetek ennyire szerencsés, hogy egy ilyen feleségem van, mint Te? – kérdezte, de a választ már nem várta meg, ajkát az enyémre tapasztotta és nem eresztette. Találtunk egy hotelt, ami megfelelt az igényeinknek és lefoglaltuk a szobát. Jobban mondva egy egész lakosztályt, Balatonra néző erkéllyel, továbbá a szállodában van még medence, szauna és minden, ami szem szájnak ingere. A biztonság kedvéért fel is hívtuk őket, hogy kivitelezhető e, hogy már holnap este érkezzünk, persze rábólintottak, közben a vacsoránk is megérkezett. Jóízűen elfogyasztottuk, és lefeküdtünk filmet nézni. Mondanom sem kell reggel nem emlékeztem a film elejét leszámítva semmire. Nem erősségem az ágyból filmnézés, túl gyorsan elalszok és ilyenkor Olinak nincs szíve felébreszteni, amit meg is értek. Lehet ő is elaludt, de ezt már sose tudom meg, mivel már nincs mellettem. Mondta, hogy megy dolgozni szóval kimentem a konyhába, hogy egyek valamit. 9-re megyek Dettiért, mert 9:30-ra van időpontja a dokihoz. Kinyitottam a hűtőt és egy tányér rántottát találtam. Olivér csinált nekem reggelit, és egy kis cetlin szép napot kívánt. Gyorsan megreggeliztem, felöltöztem, és már a kocsiban is ültem úton a kishúgomért, aki már nem is olyan kicsi. Olyan felfoghatatlan, hogy anyuka lesz. Amikor az albérlete elé értem már kint állt és várt rám. Gyorsan beszállt a kocsiba és köszöntöttük egymást.

- Hogy vagy? Nem hánysz? – kérdeztem tőle aggódva.

- Nyugi Tesó. Semmi bajom nincs. Még – tette hozzá gyorsan és elnevette magát – ez a kiskrapek nagyon jófej velem, lekopogom. Nincsen semmi tünetem egyelőre – simogatta meg a hasát, amin még nem látszik semmi, és reméljük hogy az esküvőig nem is fog, mert akkor az nagy gáz lenne.

- Örülök, hogy jól vagy és hogy boldog vagy. Másfél hónap és férjhez mész, addig még tartsd vissza egy kicsit a kishavert a fejlődésben – öklöztem egyet finoman a vállába. Megérkeztünk a kórház elé, kerestem egy parkolóhelyet és bementünk. Detti bejelentkezett a recepción, hogy megérkezett, majd leültünk a váróba.

- Annyira izgulok Lilu. Mi lesz bent? Mi van akkor, ha csak a teszt volt rossz és nem is vagyok terhes? – tisztára bepánikolt szegény.

- Nem lesz semmi gond. 10 teszt nem tévedhet. Minden rendben lesz.

Kinyílt a vizsgáló ajtaja és Bernit szólították. Felálltunk és bementünk. Felfektették a vizsgálóra, én pedig mellé ültem és fogtam a kezét. A doki egy kis idő múlva felénk fordította a monitort és megmutatta a kis emberkezdeményt a húgom hasában. Nem tehetünk róla, de mind a ketten elkezdtünk sírni. Kértünk egy ultrahang képet, igaz csak egy fekete-szürke pacát láttunk, de tudtuk, hogy ott van Ő, aki mindegyikünk életét megváltoztatja.