Vannak emberek... Akiknek megadatott a népszerűség. Hogy a többi ember kutyaként kövesse, és mindig körülötte legyenek. Ezután, vannak a kiegészítők. És vannak, akiknek bár az alfa kiegészítő kifejezés nem adatott meg, de egy afféle alatt való igen. Nincs semmi extra, csak te vagy a kutya aki követi az alfát. Ez alatt van az, akit elítélnek a múltja miatt, és nem hagyják hogy újra kezdje. És vannak, akik nem tettek semmit... De még is olyat kapnak amit nem érdemelnek meg. De ha össze állnak... Akkor megtörténhet a csoda?
Éjjel egy van. És nekem pittyeg a telefonom. Akárki is az, megölöm.
Új üzenete érkezett itt: Wessenger, tőle Kenma Kozume.
Kenma? Mit akarhat tőlem ilyenkor?
Kenma: Lejönnél velem Miyagiba a hétvégén?
Ön: MI?! Hajnali egy van Kenma! Hagyj békén!
Kenma: Bocsi, de tényleg szeretném.>~<
Ön: Oké, lehet róla szó. Holnap felhívlak, és megbeszéljük oké?
Kenma: Ezer hála.
Mi lehet olyan fontos Miyagiban, amiért le kell mennem vele hétvégén? Mindegy is, azzal álomra hajtottam a fejem....
Másnap
Reggel hullaként ébredtem, hála egy bizonyos személynek, és elindultam készülődni. Futásról szó se lehetett, hiszen késésben voltam. Felvettem az egyen ruhát, felkaptam a táskám, utoljára belenéztem a tükörbe. A hajamon semmi se segít, a fejem meg hulla, szóval csak meg vontam a vállam és kiléptem az ajtón.
- Elmentem! - kiáltottam a még alvó szüleimnek, és úgy a háznak. Sietős léptekkel igyekeztem az iskola felé, ahol már vártak.
- AKAASHI! MIÉRT NEM JÖTTÉL FUTNI! - kiáltotta már messziről Bokuto.
- Elaludtam - legyintettem le, és besétáltam az épületbe.
- AKAASHI! Várj! - szaladt utánam. Cipőt cseréltem, Kou meg a szokásos energiájával boldogított, nekem pedig nem ment más a fejembe, mint Kenma kérése. Szoktunk beszélgetni, és mindketten feladók vagyunk akik össze vannak zárva edző táborok alkalmából, így ismerem. Tudom hogy ő virrasztó tipús, de én még mindig igénylem az alvást. Általában Kou szokott rám írni éjfélkor hogy van egy szellem a szobájába, és nekem le kell nyugtatnom, de hogy Kenma, az szoktatlan.
- AAKASHI, figyelsz rám? - rázta meg kezét az arcom előtt.
- Ja, figyelek - hagytam rá, és felsétáltam a terembe, hogy kibírjam ezt a napot, és végre felhívhassam Kenmát hogy még is mi folyik itt. Az órák teltek, Kou dumál, ebéd, kaja, Kou dumál, órák, Kou üzenget, röpi edzés, Kou üvöltözik. Miután átöltöztem, elköszöntem a srácoktól és haza felé megcsörgettem a bizonyos számot.- Moshi-Moshi, Kenma? - szóltam bele, mikor felvette.
- Moshi-Moshi, Akaashi. Köszi hogy felhívtál - hallottam a halk hangját.
- Miért is akarsz Miyagiba menni?
- Mert... Edző meccsünk lesz a Karasunoval, mert általában ők jönnel hozzánk, de most ők hívtak - kezdte lassan.
- Igen...?
- ...
- És ehhez miért kellek én?
- Mert a nagyszüleidnek van ott nyaralója nem? - kérdezte félénken.
- Van. Miért? - válaszoltam.
- Mert mindenki vagy haza viszik, vagy egy Karasunosnál maradnak. És van egy olyan érzésem hogy én Shoyohoz kerülnék, amit agyilag képtelen lennék kibírni... - hallottam ahogy elcsuklik a hangja, és valami videó játékot a háttérben.
- Persze Kenma, elmegyünk és ott alhatsz - mosolyodtam el, bár ezt ő nem halhatta.
- Ezer hála Keiji. Setter squad?
- Setter squad - válaszoltam már vigyorogva.
Elköszöntünk, majd én elkértem a nyaralót, és elindultam pakolni a kis kiruccanásra...***
Hey uwu
Íme egy hajnali kettőkor született fici, 2019 tavaszából uwu
Tsók
Rei💕
YOU ARE READING
FREAK SHOW [Haikyuu FF] [✔]
FanfictionVannak, akiknek nem adatik meg a figyelem... Akik sose tudtak olyan népszerűek lenni mint egyesek... De ha összeállnak... Akkor talán orvosolhatják ezt a problémát? „ - Be zártak a szekrénybe... - Mindig utolsónak maradtam... - Bele löktek a sárb...