Maffiába Házasodva

1a

Világ életemben rendőr szerettem volna lenni... Tudom hogy csak egy lány vagyok a sok közül, és mindenki lenéz amiért mégis ezt választottam, de engem nem érdekel egyáltalán... Hogy miért? Azt gondolná az ember, hogy gyerekkori álom, amit kétségbeesetten próbáltam megvaló- sítani, de nem. A valóság sokkal irónikusabb. Még gyerekkoromban a szüleimet megölte egy rablógyilkos. Most így hat évvel később is előttem lebeg az arca... De mindez a kép összeomlott előttem, miután megláttam azt az embert a rendőrök soraiban. Hát igen...erre nem gondoltam. A több éve keresett gyilkosom ilyen helyen lesz... De nem baj. Nem számít...már semmi sem számít. Egy jó ideje túl vagyok már azon hogyha megölöm én se leszek jobb. És akkor mi van? Semmi. Majd miután meghaltam törődök csak ezzel... Szóval egy szép nap, amikor hazament, becsöngettem hozzá. Százszor átgondoltam az egészet. Nem volt a környéken, sem az otthonában egy kamera sem. És persze senki sem gondolná, hogy egy rendőr rossz lenne. Jópofiztam neki, összebarátkoztam vele, teljesen belémbolondult... Mondjuk ezt mind úgy, hogy a többi kollégának egy szemet se tűnjön fel. Számukra csak az a tipikus kedves Rin vagyok aki mindig is voltam. Persze minden kérdezés nélkül beengedett amikor megkérdeztem tőle beljebb mehetnék e. Becsukta maga mögött az ajtót. Egyszerű pólóban volt egy rövidnadrággal. Semmi nem volt nála, még a zsebei is üresnek tűntek...
- Hogyhogy idejöttél? - kérdezett
Erre minden szó nélkül leszúrtam tőrömmel. A kést ma vettem, és kesztyű volt rajtam, hogy ne maradjon ujjlenyomatom sem.
- Mi...ért?
- Mert megölted a szüleimet kiskoromban.
- A szüleid gyilkosok voltak...
- De akkor is a szüleim voltak...
Meghalt... Ennyi volt. Biztosra mentem, és leellenőriztem a pulzusát. Ahhoz képest hogy hat évig terveztem a bosszúmat gyorsan vége lett. Túl gyorsan... Egy egyszerű szúrás a szívbe. Kezét óvatosan a kés nyelére fontam, hogy egyedül az ő ujjlenyomata legyen rajta, majd véletlenszerűen a másikkal is megérintettem azokat a helyeket amit elvileg kellett volna érintenie ha magába szúrta volna. Aztán persze elengedtem, hiszen a halottak nem tudják fogni a kést... Direkt egy hajhálót vettem fel, hogy még az se lehessen nyom... Megbizonyosodtam róla, hogy nem hagytam semmi nyomot a ruhámon miután kimentem teljesen nyugodtan. Egyedül él. Még ha nem is érik el, szerintem kb egy napig senki sem fog gyanakodni rá, hogy bármi baja is történt volna. Nem messze a házától van egy szemétlerakó. Direkt most időzítettem az egészet. Kb öt perc múlva jön a szemetes. Levettem a kesztyűmet és egy ugyancsak erre a célra ide előre lerakott bot segítségével jó belülre betoltam a szemétbe. Ugyanezt eljátszottam a hajhálómmal is. A botot is bedobtam. Pár perc múlva jött a kukás emberke. Úgy csináltam, hogy véletlenül se lásson meg engem. Aztán miután elment, megbizonyosodtam, hogy mindenemet kidobta. Minden rendben volt. Utána pedig mentem az előre megbeszélt találkozómra egy barátommal, Sarah-val. Igazából ő is csak erre kell. De az most lényegtelen. Találkoztunk is kb öt perc múlva.
- Szia! - mondtam neki - Azt hittem félre beszéltük meg...
- Igen, csak direkt korábban jöttem.
Korábban? Hmm...mindegy is.
- Amúgy te is korán jöttél ha már itt tartunk. Még csak 15 múlt kicsivel. - nézte meg az óráját
- Tényleg? Mindegy... Mehetünk akkor?
- Aha. Mivel kezdjük?
- Természetesen valami isteni fagyival.
- Igaz. Nagyon meleg van.
- Na ja. - mondtam - Bár én szeretem a meleget. Sokkal jobb mintha hideg lenne.
- Igazad van.
Megettük a fagyinkat, közben mesélt legújabb fiújáról, meg érdeklődött munkahelyemről is. Én is meséltem neki, meg hogy milyen menő, hogy végre lett fegyverem, egy gyerekkori álmom teljesedett be, stb... Mintha mindez csak egy álom lenne, nem pedig alig egy órája öltem volna meg a szüleim gyilkosát. Aztán átmentünk Sarahoz, meg nagyijához, ugyanis vele élt csupán. Végül pedig nála aludtam. Este zuhanyzáskor sikeresen mégegyszer megtudtam győződni róla, hogy se rajtam, se a ruhámon nem maradt semmi nyom. Természetesen ez alól a cipőm és a zoknim sem volt kivétel. Biztonság kedvéért még hajat is mostam. Ez nem meglepő. Ő a legjobb barátnőm. Szinte minden másnap átmegy valamelyikünk a másikhoz. Aztán megszárítottam, ettünk vacsorát, néztünk rengeteg filmet, nyomtuk a netet ezerrel, meg beszélgettünk.
- Holnap suli mi? - mondta
- Aha... Ne is mond.
- Menő, hogy már rendőr vagy, pedig még csak egy gyerek vagy...
- Nem vagyok csak egy gyerek... Lassan már 17 leszek, és jövőre érettségizünk is... Még jó, hogy a sulim beleegyezett, hogy dolgozhassak, meg simán fel is vettek...
- Na ja... - mondta
Utána még beszélgettünk egy darabig, aztán inkább lefeküdtünk aludni. Reggel együtt mentünk suliba, bár másikba jártunk... Úgyhogy egy olyan fél óra múlva elváltak útjaink egymástól. Egészen olyan, mintha leesett volna egy mázsányi súly a szívemről. Tegnap öltem meg egy embert, mégis megkönnyebbültem. Végre anyáék békében nyugodhatnak. Bementem suliba, lepacsiztam néhány sráccal, meg néhány lány megölelt osztályomból aztán ültem le a helyemre. Semmi extra nem volt az órákon. Délután mentem a rendőrségre.
- Jó napot mindenkinek! - mondtam
- Szia Rin! - mondta Ren
Ő itt amolyan útbaigazító részemről mert új vagyok. Azt mondta nyugodtan tegezzem.
- Szia Ren! Hogy vagy?
- Köszönöm jól. - mondta
- Ma mit csinálunk? - kérdeztem
- Hidd el, nagyon sajnálom, de ma egy másik taggal leszel. Azt hallottam ő hozzá raktak át téged. Újonc ölőnek is hívják szóval vigyázz vele....
- Mi?
- Nézz oda. - mutatott mögém
Megfordultam, így szembe találtam magamat egy egész helyes sráccal. Sőt... Fekete haj, barna szemek, de valahogy rideg volt.
- Jó napot kívánok! - mondtam - Rin vagyok! - nyújtottam a kezemet
- Szia! Christopher, de hívj csak Chrisnek. És tegezz. Csak négy évvel vagyok idősebb nálad.
Csak...vicces...
- Azt hallottam Rentől, hogy mostantól rádbíznak. - mondtam
- Igen. Mostantól velem leszel egy csapatban. De csak hogy tudd, én nem vagyok se kedves, se elnéző csak mert egy lány vagy, vagy újonc vagy kiskorú. Rendben?
- Rendben.
- Na jó... Lemegyünk a gyakorló terembe. - mondta
Úgyhogy követtem és lementünk.
- Lőttél már? - kérdezett
- Igen. - mondtam
- Akkor tessék.
Adott a kezembe egy pisztolyt. Ilyennel már lőttem. Kis kaliberű golyó való bele, akár halálos sebet is okozhat vele az ember ha jól céloz, egyébként meg kicsit rúg csak hátra.
- Lőjj hármat. - mondta - Próbáld a kör közepét eltalálni.
- Rendben.
Céloztam és lőttem. Gyorsan, háromszor egymás után. Mind a közepébe ment.
- Jártas vagy a fegyverhasználatban?
- Volt egy gumipisztolyom. Azon gyakoroltam régebben. - mondtam
Rengeteget...akkor még azon gondolkoztam azzal ölöm meg Franket...
- Értem...
- Chris! Gyertek fel egy kicsit! - mondta Ren
Felmentünk. Persze közbe visszaadtam a pisztolyt Chris kezébe.
- Mi történt? - kérdezte Chris
- Franket...tegnap megölték...
- Mi? - mondtam
- Ismerted? - kérdezett Chris
- Néhányszor beszéltem vele... - mondtam
Egész jól játszom magam. Végülis mindig is ezt csináltam... Vajon ha meg tudnák milyen vagyok, ki vagyok, vagy honnan származom is engednének itt lenni? Nem hinném...
- Tegnap...elvileg délután valaki leszúrta a helyszínelők szerint. - mondta Ren
- Mi? Csak úgy? Valami nyom van?
- Nem találtunk semmit. Még csak egy hajszálat sem...
- Értem... Megnézhetjük mi is a helyszínt nem igaz?
- Persze. Bár... Rinnek lehet még korai... - mondta
Rámnézett Chris.
- Nem láttál még halottat nem?
- Nem, de már voltam disznó vágáson, szóval a vér miatt nem lesz bajom ha ilyesmire gondolsz.
- Biztos?
- Rendőrnek jelentkeztem. Ha ennyitől bajom lesz, az csak azt jelenti nem vagyok ennek való.
- Értem... Akkor menjünk.
Beszálltunk egy rendőrkocsiba. Jól hallottam. Hátul tényleg nincs rajta kilincs... Menő... Aztán odahajtottunk a házához és Chris leállította a motort.
- Meg is jöttünk?
- Igen. - mondta
Kiszálltunk. Néztem a másik oldali házakat, aztán Christ hogy merre megy.
- Erre gyere. - mondta
Követtem. Odament Frank ajtajához, bekopogott és benyitott.
- Levegyem a cipőmet? - kérdeztem
- Nem. - mondta
- Jó napot... - mondtam idegesen
- Csak mi vagyunk itt... Meg persze a holttest. - mondta
- Oh...
Mentem szorosan mögötte. Aztán megláttuk Frank holttestét. Ezek szerint a kedvünkért még nem volt letakarva. Tegnap különösebben nem figyeltem meg, hogy a mai reakcióm még hitelesebbnek tűnjön....
- Jól vagy? - kérdezett Chris
Alaposan végig néztem a tagot... Tényleg kicsit rosszul lesz az ember ha halottat lát...
- Rin?
- Jól vagyok... - mondtam kis idő múlva
- Akkor jó... Gondolom még nem voltál ezen a helyszínen nem?
- Nem... - mondtam
- Értem. Amikor egy halott van, akkor először is megnézed mi történt vele. Kicsit sápadtnak tűnsz... Ha nem bírod fordulj csak el...
- Kiskorom óta rendőr akartam lenni.. Ez semmi...
- Na szóval, jól látszik, hogy leszúrták, egyenesen a szívébe. - mondta Chris
Bólintottam. Igazából csak mégegyszer sikeresen magamban meggyőződtem, hogy nem hagytam a késsel kapcsolatban nyomot.
Aztán körbenéztünk a szobában. Azt mondta próbáljak meg keresni valami nyomot... De akárhogy néztem, és tényleg néztem, nem találtam. Tényleg elkövettem egy tökéletes gyilkosságot. Még a szomszédokat is megfigyeltem mikor mennek el. Az egyik ház meg amúgy is üres, úgyhogy lényegtelen.
- Találtál valamit? - kérdezett
- Nem. - mondtam - Semmi hasznosat.
- Értem...én sem...
- Nincsen ujjlenyomat, vagy hajszál sehol?
- A késen találták csak meg az ujjlenyomatát. Egy lehetséges opció hogy öngyilkos lett, de őszintén én nem tartom túl valószínűnek. Menjünk körbekérdezősködni a szomszédoknál.
- Rendben.
Elindultunk. Szerencsére senki nem tudott, és nem látott semmit tegnap...
- Nehéz ügy... Úgy fest se nyom, se szemtanú. - mondta - Van tipped mit csináljunk?
Komolyan elkezdtem törni a fejemet. Mit csinálnék ha egy bűnözőt akarnék elkapni akiről semmit sem tudok...
- Talán...sorra venném az ismerőseit, hogy ki tud bárkit aki ártani akart volna neki, melyik ismerőse mit csinált tegnap azon időtájt amikor megölték és hogy mostanában beszélt e bárkiről akinek úgy gondolnák hogy köze van hozzá... - mondtam
- Okos vagy. Pontosan ezt fogjuk tenni. - mondta
Egész délután az ismerőseit kerestük fel. Mindannyian meglepődtek, volt alibijük tökéletes szemtanúkkal és fogalmuk sem volt. Elvileg nem is beszélt senkiről. Az egyik mondott csak annyit, hogy mostanában tetszett egy lány Franknek, de nem mondta se a nevét, se azt hogy hogy néz ki, úgyhogy ez is zsákutca volt.
- Akkor most mit csinálunk?
- Nem hiszem el, hogy van ilyen. - mondta Chris
- Milyen?
- Hogy valamit ennyire pontosan kiterveljenek.
Pedig megesik...
- Se bizonyíték, se szemtanú, semmi ujjlenyomat, telefonszám vagy csak egy hajszál... Az égvilágon semmi nyom. Szerinted életszerű egy ilyen szituáció?
- Hmm...nem...nem igazán... De rengeteg olyan eset van mint ez nem?
- Miből gondolod?
- Jó kérdés. Csupán mindig is arra vágytam, hogy ilyesmi lehetetlen, meg zárt szobás bűntényeket tudjak megoldani, mint a menő nyomozók.
- Értem... Mond csak, te mit csináltál volna a gyilkos helyében?
- Mikor?
- Miután lelépett, vagy mielőtt megölte, vagy közben... Akármilyen tipp megteszi...
- Hmm...fogalmam sincs...
Mit csináltam volna? Ugyanezt természetesen...
- Az olyan aki gyilkol biztos rossz ember, tehát...gondolom biztos van valami változás a személyiségében, vagy a viselkedésében miután megölte nem?
- De... De igen. Olyan nincs hogy valaki hideg vérrel gyilkoljon. - mondta
Nem mi? Nézz csak rám... Engem próbálna meg kizökkenteni a nyugodtságomból... Ránéztem az órámra. Nyolc múlt...
- Tényleg...neked holnap iskola igaz?
- Igen. - mondtam
- Akkor hazaviszlek. - mondta
- Biztos?
- Igen.
- Köszönöm.
Hazafuvarozott.
- Próbálkozz meg azért még ezen is gondolkozni... - mondta
- Esetleg... - kezdtem, de így belegondolva ez egy nagyon rossz ötlet...
- Semmi. - mondtam inkább
- Hmm...ha már elkezdted fejezd be. - fogta meg a csuklómat
- Csak...azon gondolkoztam...hogy ugyan végigvettük a normál ismerőseit, de...azt hallottam már régóta rendőr...és elég sikeres volt... Szóval... Ez egy nagyon fura feltevés, de nem lehet hogy egy rendőr ölte meg és úgy gondolja úgy se gyanakodnánk rá? Beállítja inkább úgy mintha öngyilkos lenne?
- Tényleg érdekes ötlet. Egyébként nem kizárható. Végülis már csak az maradt.
Bólintottam.
- Te is ismerted kb két hétig nem?
Bólintottam.
- Akkor mond csak. Hol voltál tegnap ezen időben?
- Nem szép dolog egyből engem gyanusítani...
- Válaszolj.
- Egy Sarah nevű barátommal voltam fagyizni, aztán meg átmentem hozzá és ott is aludtam. Reggel is együtt mentünk iskolába, szóval a Gruni cukrászda eladója, vagy Sarah, vagy Sarah nagymamája is alá tudja támasztani, hogy van alibim. - mondtam
- Hmm...úgy válaszoltál mintha számítottál volna rá, hogy megkérdezlek.
- Azt hallottam Rentől újonc ölőnek hívnak, szóval már miután hallottam, hogy megölték és hogy mikor végiggondoltam, hogy az újonc ölőtől még akár az is kitelik, hogy egy rendőrt gyanúsítson. Hamár itt tartunk te régebb óta vagy itt mint én. Mit csináltál tegnap a gyilkosság idejében?
- Otthon voltam. - mondta
- Szemtanú?
- Nincs. Csak olyan öttől. De ha kiszámolod nem értem volna haza annyi idő alatt. Utána pedig az a név szerint Jane nevű lány, tanúsíthatja hogy vele voltam végig otthon.
Gondolom lefeküdt vele ezt úgy kell értenem. Nem mintha egy cseppet is izgatna, hiszen lehetetlen hogy ő ölte volna meg. Mert én voltam.
- Értem... Mennyi időre laksz innen?
- Kb másfél óra. A halál ideje pedig fél négy és fél öt közé tehető. - mondta
- Értem... Akkor az úgy nem jön össze... Na jó...mostmár mennem kellene. Megtennéd, hogy elengedsz?
- Persze.
Elengedett.
- Jó éjt. - mondta
- Neked is. - mondtam és bementem