Az elfeledett (Marvel ff)

Pókember

Másnap reggel:
Nem mondhatom azt, hogy jól aludtam, de azt se, hogy rosszul.
Reggel tudtam, hogy Peter suliban van, ezért délután a sulija elé mentem. Ott volt, azt mondta ma nem ér rá. Elmondtam neki, hogy találkoztam Pókemberrel. Azt mondta "az király". Mondtam neki, esetleg ma együtt még kereshetnénk, ha van hozzá kedved,erre ő csak annyit mondott, ma este nem jó, bulija lesz. Buli? Parker és a bulik? Elcsodálkoztam.
Hűha Parker, magasra tetted a lécet. -mondtam, majd elindultunk hazafelé.
Te is el jöhetsz, mint régi barát. -mondta kedvesen.
Veled ellentétben, én imádom a bulikat. -mondtam majd megálltam egy pillanatra.
Mi az? -kérdezte Peter.
De ma nem lehet, mert meg kell találnom Pókembert.
—Figyelj, van egy olyan sejtésem, hogy ma ott lesz a bulin. Bízz bennem. -mondta Peter majd felcsillant a szemem.
Szóval te ismered.
Találkoztunk párszor a gyakornokos izén, tudod ő is ott szokott lenni.
Elég furán beszélt Peter, mintha titkolna valamit, de ebben a pillanatban csak arra tudtam gondolni, hogy egyre közelebb a cél.
Rendben, ott leszek. -majd haza mentünk.
Este Peter a ház előtt várt.
Elkísértem a buliba, May nénivel.
Ő persze csak elvitt minket, azt mondta nagyon örül, hogy együtt megyünk. Én is örültem, főleg annak,  hogy ott lesz Pókember.
Peter nem igazán akart ki szállni a kocsiból, de May néni rá vette. Neden a kalap nagyon viccesen állt, legalábbis szerintem. Bementünk, egy csomó ismeretlen tinédzser mászkált össze vissza. Szóltam a srácoknak, hogy én inkább körül nézek, hátha meglátom.
Épp nézelődtem, mikor egy fura srác hozzám szólt.
Téged még nem láttalak erre felé.
Ami azt illeti, én se téged. -mondtam majd tovább mentem.
Nincs időm középiskolás idióta gyerekekre. A cél a legfontosabb számomra. Aztán ez a srác oda ment a DJ pulthoz. Azt mondta "pöcsi Parker, mi az ábra? "
Azt hittem oda megyek és leütöm, pont az ilyen idiótákat akartam el kerülni.
"Hol a Pókember cimborád? Kitalálom kanadában a nem létező csajoddal? "
Akkor oda mentem Peterhez,  és azt mondtam- Sok a seggfej húzzunk innen.
Mire ő azt mondta, mindjárt jövök.
A srác nem hagyta abba rám nézett és be akart szólni mire oda léptem.
–Most elég volt, add oda azt a mikrofont, Öcsi.
A nevem Flash, nem öcsi, kismadár. - abban a pillanatban kivettem a mikrofont a kezéből.
Fel akarjátok pörgetni a bulit? Legyen! Ez a srác itt Flash, kicsit sokat képzel magáról, mert apuci és anyuci nem törődik vele. Úgy viselkedik mintha, ő lenne a suli ásza, pedig csak egy szomorú kis gyerek. Csak nézzétek meg a haját, olyan mintha már 3 éve nem mosták volna meg, ázott kutya. - majd letettem a mikrofont és leléptem, persze nem a buliról. Mindenkit röhögött. -Flash megkapta.
Kimentem a medencéhez, azt hittem ott lesz Peter, de nem találtam sehol. Szóltam Ned-nek, hogy hívja fel. Nem vette fel. Úgy döntöttem haza megyek, majd mire elindulhattam volna Ned szólt,  hogy újra hívja Petert.
Felvette. És az a Flash ismét elkezdte piszkálni Parkert.
"Ha azt mondom Pöcsi mond azt hogy Parker". Elegem lett.
" Petert egy lánynak kellett megvédenie, ja és a kamu Pókember haver? "
Neddel haza mentünk. Úgy gondoltam kell valamit tennem, nem ülhetek tétlenül. Bementem a garázsba és egész éjjel egy szuperhős ruhán dolgoztam.