Az elfeledett (Marvel ff)

Vaslány

Leszállt az este. Fel mentem a tetőre úgy döntöttem teszek egy TEST kört. Nagyon féltem, de tudtam,  hogy nekem is menni fog. És felszálltam. El sem tudom hinni, hogy tényleg sikerült. Egy jó ideig csak nevettem és örültem, majd egyszer csak leállt. Úgy tűnik,  hogy nem tudok vele nagyon magasra repülni. Zuhantam. Majd az utolsó pillanatban beindult, és túléltem. Már ez egy csoda volt. Viszont nem álltam le. Szerencsére egy parkban landoltam,  úgyhogy  kipróbáltam a fegyvert is. Sikerült. Nem volt olyan nagy de sikerült. Kezdésnek tökéletes. Egy garázsban össze hoztam egy fél szerkót, úgy hogy a saját kezemmel festettem be. Egész jó lett ahoz képest, hogy kezdő vagyok. Majd haza repültem.
Reggel folytattam a fejlesztését. Lassan haladok. Szuper kütyük nélkül főleg. Láttam, hogy Peter kisurran. Lehet nem kellett volna, de tudni akartam hova megy. Hátha találkozik Starkkal. Peter bement egy parkolóba én kint vártam. Aztán elment egy kikötőhöz.  Fel vettem a szerkót és bevetettem magam, úgy csináltam mintha épp arra jártam volna.
Te meg ki vagy? - kérdezte Peter.
Nyugi én vagyok az. -mondtam.
Hogy kerülsz ide? Nem kéne itt lenned. -mondta.
Én csak épp tesztelem a szerkóm. -válaszoltam.
Követtél? - kérdezte.
Sajnálom, nem haragszol?
Nem. De most dolgom van. -majd be ugrott a hajóra. Én vártam a hajó felett.Valami sas szerű fickó kirepült, ez volt a jel, a jele annak,  hogy ideje be vetnem magam. Oda repültem. Mire rá lőhettem volna Peter elkapta. Így nem lőhetem ki.Majd hirtelen szét szakadt a hajó. Bal oldalról nyomtam vissza a helyére, Peter pedig közepén próbálta össze húzni.

Nem ment túl jól. Egyikünknek sem. Majd megjelent Vasember. Ő jobb oldalról tolta, majd rá helyezett ilyen cuccokat és még csak nem is kellett tolnom. Egyedül megoldotta. Én meg csak néztem. Így dolgozik egy igazi hős. Peter utána ment én pedig Peter után. Mikor vége lett Peter azt mondta egyedül akar lenni. Én nem tudtam egyedül hagyni mellé ültem. Peter levette a maszkot, én pedig az egész szerkót, mert nagyon meleg volt benne. Ez az én hibám volt, ha nem követlek biztos egyedül megoldottad volna, sajnálom. -mondtam neki.
Nem, nélküled még rosszabb lett volna, az én hibám. -mondta szomorúan.
Majd megjelent Vasember.
"Mondtam, hogy ne csináld"-mondta Peternek. El sem hittem, hogy tényleg ő az. Az apám.
Majd veszekedtek. Én úgy csináltam, mintha ott se lennék.
Mikor Peter azt mondta " Most itt lenne" És kilépett a Páncélból én lefagytam.
Komolyan vettelek. Ő pedig ki? És miért próbál olyan lenni mint én?
A barátom, ő segített. -mondta Peter.
Mr. Stark én- még csak be se tudtam fejezni a mondatot.
–Elég fura ez a ruha, viszont most Peterrel van dolgom. Kérlek távozz.
Rendben. -mondtam majd arrébb mentem.
Vissza akarta venni a szerkót Petertől. Vissza is vette.
Stark épp menni készült, amikor hozzá szóltam.
Kérem várjon! -kiabáltam neki.
Most nincs időm rajongókra, és ha lehet inkább hagyd ezt a hősködést, látod Peter is hová jutott. -majd elrepült.
Nagyot csalódtam....  Lehet nem is kellett volna ez a sok hűhó.
Peter azt mondta: Menjünk haza.
Nem, azt már nem! -mondtam, majd Stark után repültem.
Peter haza ment. Mikor Stark látta, hogy követem, leállt egy tetőn.
Jól van mit szeretnél? - kérdezte.
Levettem a sisakom majd azt mondtam.
Tudom, hogy maga nem tudja,  hogy ki vagyok, de én ismerem magát, legalábbis szeretném. Egészen Manhattenből jöttem el idáig, hogy 2 szót válthassak magával, erre azt mondja "rajongó"? Én nem egy retkes rajongó vagyok.
Akkor mégis ki? - kérdezte felháborodva.
A lánya. - mondtam.
Ennél nagyobb mesét még életemben nem hallottam. -mondta.
Csak gondoljon bele, hogy a fenébe tudtam volna össze rakni egy ilyen ruhát egy garázsban? Egy magam. A DNS teszt is meg van. Születésemkor pénzt adott anyámnak, azért, hogy én ne tudjam meg. De hogy ülhetnék tétlenül? El loptam a DNS tesztet, és eljöttem ide. Hogy beszélhessek önnel. De látom semmi értelme nem volt, mivel maga még csak nem is kíváncsi rám. Már rég elfeledett, egyáltalán látott engem valaha? -kérdeztem felháborodva.
Nem tudom miről beszélsz. - mondta el halkult hangon.
Hát persze! Tony Stark! Miért is kéne neki egy gyerek? Hisz ő milliomos bármit megkaphat, ugye? - mondtam a képébe.
Elég! - mondta idegesen.
Akkor mondja el miért.. . . Miért nem ismerhetem az apám? Aki megmentette a Földet többször is, aki olyan sok dolgot ért el.. -
Már lecsordult egy könnycsepp az arcomon.
Sajnálom. -készült el repülni de én vissza húztam.
Nem hagyom hogy el meneküljön a problémái elől. -mondtam a szemébe. Ő kiszállt a páncélból.
Figyelj ide, épp hogy rendbe hoztam az életem, a kapitány hülye kiborulása után. Nincs időm erre. - majd vissza szállt bele és elment.
Hát ennyi. Ennyi volt. A semmiért tettem meg mindezt. Nem érdekli, hogy van egy lánya. Hát akkor legyen. Meg leszek én egyedül is. Haza megyek. El mondok anyának mindent.
El repültem Debbie nénihez. Elmondtam neki, hogy holnap haza megyek. Nem mondanám,  hogy örült. Másnap el köszöntem Petertől, megmondtam, hogy egy ideig nem fogjuk látni egymást.
Hát így lett vége. Néha nem túl jól sülnek el a dolgok. Úgyhogy ideje pihenni.

Otthon:

Haza értem persze Emily volt az első aki kérdezgetett. Elmondtam mekkorát csalódtam, és hogy kellett volna rá számítanom.
Emily azt mondta: "Te egy Stark vagy érted? Nem adhatod fel! Addig fogsz küzdeni amíg észre nem vesz! " Nem tudom.. . Nem érzem úgy hogy érdemes lenne. Elég tisztán elmondta amit akart.
"De attól még szuperhős lehetsz nem? Azt nem tilthatja meg! "
De hogy? Még csak kezdő az egész szett. "Te leszel Manhattan hőse"
Igazad van.. . Anyám milliomos szinte. Megteszem.
Pár nappal később elmentem Queens-be, hogy elhozzam a ruhát és megláttam Petert, boldog volt. Azt mondta legyőzte az első gonoszát, és hogy Stark meghívta a Bosszúállók közé,  de ő nemet mondott. Felcsillant a szemem. Van esély! Ha bizonyítok, akkor engem is észre fog venni.
-
-
-
Vigyázz Stark, jön a Vaslány!