NEW HOPE x Derek Hale Fanficiton [Hun]

Moon

A nézőtéren foglaltam helyet a legelső sorban a kispad mellett. Telefonomon percenként csekkoltam az időt. Már csak 10 perc a hold felkelésig, és a meccs kezdésig, a fiúk a padon ültek, és talán a hangulat sosem volt még ilyen feszült. Folyamatosan köröztek a gondolataim, úgy éreztem rögvest szét fogok robbanni. Szinte pezsgett a vérem és alig bírtam felfogni  bármit is az egészből. Kétségbe esetten tekintettem körbe körbe, és Derek se nagyon bírt velem mit kezdeni. Érezte rajtam ő is hogy fogalmam sincs lassan arról hogy mi történik velem. Paranoia, félelem vette át rajtam a szerepet, és csak vártam hogy hátha felébredek ebből a rémálomból. 
-Próbálj meg megnyugodni jó? Lélegezz mélyeket, próbáld meg kikapcsolni az agyadat. Ha nagyon rosszul leszel hátra megyünk innen mert nem kéne mindenki előtt átváltoznod... -súgta a fülembe Derek, és próbálta a combom simogatásával terelni a gondolataim, bár hiába. 
-Minden oké vele? -ült mellénk Alison és aggódó tekintettel figyelt engem. 
-Nem igazán, be vagyok pánikolva szörnyen...
-Az apám azt mondta hogy figyelni fog, és pár emberével megpróbálja tartani a helyzetet, de ha át kezdesz változni, azonnal el kell téged innen vinni.
-Erre én is rá jöttem...-Dörmögte Derek mellettem .

A meccs elkezdődött, a fiúk pedig játékba kezdtek. Hevesen passzolgattak egymásnak, és már a kezdetektől jól kezdtek játszani a fiúk. Ekkor pillantottam meg a fák mögül feljövő holdat. Bíboros, vöröses volt, sőt be se bírod kalibrálni ezt a színt, stinte a pálya és a minden is arany fényűvé vált. Csak néztem a hatalmas kerekségét, és úgy éreztem hogy a szívem lassulni kezd. Nyugalom jár át. Lehunytam a szemeim és még úgyis csak a holdat láttam magam előtt. Egy hangot hallottam a fejemben. Shirkade hangja volt, ahogy csalogatott. Szinte mintha csak a fülembe suttogna: "erre kedvesem, gyere csak, nálam mindent megkapsz amit csak akarsz". Elkezdtem lezsibbadni, mint amikor az ember be van állva és a külvilágból se hallottam sokat. Amennyire tudtam érzékelni felálltam és elindultam valamerre. Talán alison és derek folytonosan jött utánam és talán szólítgattak.  Nem vagyok magamnál, mintha a világ minden drogját belém ültették volna. Hallottam a kígyó sziszegését magam körül, a fejemben, mintha csak a végtagjaimra tekerednének. És ekkor teljesen elvesztettem az agyam feletti irányítást.

És ami ezek után történt...

Nos, térdre rogytam, és folyamatosan latinul beszéltem valamit. Addigra már egyébként jóval messzebbre vittek engem, csak én nem fogtam fel ebből semmit sem.
-Mi történik vele? -figyelt folyamatosan Derek, kétségbe esetten. Szerencsére megjelent Deaton, és próbált közel kerülni hozzám, de testem körül egy burok jelent meg, ami semmit se engedett magához közel, a szemem vöröses narancssárgán izzott, sokkal élesebb fogaim nőttek mint a fiúknak, és a karmaim is nagyobbak voltak. 
Ide ért Deaton is rohanva, talpig feketében, mellette egy hosszú hajú, rá eléggé hasonló nő.
-Elkezdődött... -mondta halkan majd hirtelen megjelent mögöttem Shirkade visító nevetésével.
-Én megmondtam hogy megszerzem magamnak a lányt -kacagott fel ördögien- és megszerzem tőle a hatalmat amire mindigis vágytam 
-Meghalsz szuka -ordította Derek és hiába próbálták lefogni, semmi értelme nem volt. Megindult feléje immár vérfarkas formájában és neki rontott, de a nő egy enyhe karsuhintással valami láthatatlan erő segítségével neki vágta az egyik fa törzséhez, és azzal a lendülettel a körmeit a nyakamba vájta amitől felordítottam. Zöld köd jelent meg és szinte senki se tudta hogy hirtelen mit tegyen. De ekkor valaki akire senki sem számított, hátulról rá fújt egy nagy adag madárberkenyét, amitől a nő pár méterre tőlem teleportált, és így feltűnt Stiles nem túl kedves arckifejezéssel, mellette Scott és Isaac.
-Fiúk, valaki menyjen Derekék Titkos kincstárja alá most amilyen gyorsan csak tud! -szólt Deaton melletti nő, és Scott el is indult volna, de Deaton vissza fogta. 
-Te maradj itt és próbáld meg megtörni a falat Nicole körül!
-Én? Én hogy lennék képes rá? -esett kétségbe és nézte az engem körülvevő izzó burkot.
-Képes vagy rá! Tedd meg mielőtt Shirkade mérge szétterjed Nicole testében! Isaac te próbálj meg neki ugrani valahogy, hátha tudsz rajta sebet ejteni de előbb ezt kend a kezedre -adott neki egy kis tasakot- Madárberkenye igen, fájni fog egy kicsit, de ha nem juttatunk belé minél többet esélyünk sincsen ellene! -Isaac csak bólintott.
-Alison próbáld meg az ezüst nyilaid bevonni vele, és szólj a többi vadásznak hogy ugyan így tegyen.
-És Derekkel mi lesz? -Nézett rá, aki azóta ott feküdt mozdulatlanul.
-Túl éli, csak elájult...

Mindenki tette azt a feladatot amit Deaton kiosztott neki, és próbálták minél jobban legyengíteni. Scott az engem körülvett burok elé térdelt és próbálta tolni befelé. Félig kinyitottam a szemeim és próbáltam felébredni, de továbbra is csak a kígyókat éreztem magam körül, szinte már fullasztóan.
-Nicole. Ha hallasz, próbálj meg felülkerekedni rajta! Ez csak egy hallucináció! Sokkal erősebb vagy, képes vagy legyőzni. Kérlek próbáld meg miattunk! -Kezdett elkeseredni a hangja, miközben újra és újra próbálkozott sikertelenül. -Tedd meg miattunk. Megigérem ha ennek vége olyan családot kovácsolunk össze, amilyenre mindig is vágytál! 

Nem tudom hogyan, de a hangja egyre mélyebbre jutott az agyamban és kiszűrni kezdtem a kigyók okozta sziszegések közül. Lassan kinyílt a szemem, és ugyan homályosan, de az izzó fal mögül láttam a szemeit egy pillanatra, mintha vörösek lettek volna. Olyan vörösek, mint Dereké. 
-S-scott a... a szemeid...
-Mi van a szemeimmel?!
-Próbáld tovább... -kezdtem erőt venni magamon, és próbáltam a mérgen felül kerekedni. Kín futott minden egyes izom, porc csont szövetembe, mintha darabokra szaggatnának.
-Scott Most! -ordítottam a fájdalomtól, és ő hirtelenül, ugyan a nagy erőfeszítéstől immáron farkas formájában, de képes volt áttörni, ezzel pedig én is kiszabadultam s egy villanás alatt egy tűzgyűrű vett körül engem, a fejem hátra szegeztem és felvonyítottam a hatalmas holdra. 
Mindenki ledermedt, és engem nézett, még Shirkade is csak bámulni tudott meglepettségében.

Kis levegő kapkodás után, ami inkább jobban hasonlított szuszmogó morgásra, megindultam feléje.
-Shirkade... -Morogtam, ő pedig látszólag a félelme miatt nem tudta mit tegyen, és ugyan már valamennyire legyengült de annyi ereje van még hogy mögém teleportáljon, de én számoltam ezzel is, és egyből hátra fordultam, kezem lendítve a levegőbe, és jó mélyre eresztettem a karmait, hogy egy jó nagy darabot kitépjek a rothadó húsából,  amire ő csak sziszegő hangon sikított és próbálta a latin mágiáját rám ereszteni, de már erősebb voltam mint ő, és hevesen karmolni kezdtem ott ahol csak tudtam és értem. Próbálta éles körmeit belém mártani de nem hagytam neki, inkább rá szorítottam mindkét csuklójára és megszorítottam, s hallottam a csontok roppanását, törését, ami csak jobban  extázisba hozott, és mégjobban hozta ki belőlem az állati, préda ösztönt. Körülöttem minden lángolt, többek között már Shirkade ruhájába is eléggé bele-bele kapott, majd amikor láttam hogy ismételten támadni akar, átharaptam a nyakát, ami a földön koppant, a kifröccsent fekete vér pedig felsercent a tűzben, s az élettelen testet a lángokba eresztettem. 

Csak lihegtem. Talán fel sem fogtam hogy körülöttem mi történik, csak a lángokat láttam ahogy körülöttem egy kelta csomó egyik fajtáját rajzolták ki. Felnéztem ismételten a holdra és kezdtem magam ismét embernek érezni. Térgyre rogytam a hirtelen gyengeségtől, és csak kapkodtam a levegőt.