Feladom!

31. rész- A titkom a tét

BEKA SZEMSZÖGE

Egy teljes hét. Ennyi ideig nem beszéltünk egymással. Valahogy a hosszú hétvége után a dolgok kicsit szétcsúsztak. Egyikünk sem, mert a másik felé lépni. Bár szerintem neki kéne, elvégre ő csókolt meg előbb. Anya is észrevette a helyzetet, ezért bevetett egy "Anya praktikát", elküldött minket EGYÜTT a piacra. Hiába próbáltam kivágni magam a feladat alól nem jött be, anya elővette a szigorú oldalát. Így hát most Mattel úton vagyunk a piacra, mert anyának friss gyümölcsök és zöldségek kellenek.

-Hallottam anyától, hogy táborba mész. -kezdeményezett beszélgetést Matt, aminek nem tudom, hogy jelen helyzetben örüljek vagy nem. Félek milyen fordulatot fog venni a beszélgetésünk. Ezért nem is szólaltam meg csak bólintottam egyet, de Mattet ez sem állítottam meg a kérdezősködésben. -Mennyi ideig leszel?

-Három napot. -adtam a karcsú választ. egyszerűen nem tudtam rendesen beszélni hozzá, annyira zavarban vagyok.

-Az jó. Jó szórakozást.

-Köszi.-értem én, hogy a kínos csendet próbálta megtörni, de szerintem ettől a gyér beszélgetéstől még gázabb a helyzet. Mikor odaértünk szétváltunk, hogy gyorsabban beszerezzük a listán szereplő dolgokat. Én kaptam meg a zöldsígeket, míg Matt a gyümölcsöket intézte. Szépen sorjában mentem a listán és megvettem mindent, bár a karalábénál elhúztam a számat, mert az ki nem állhatom, de mivel rajta volt a listán azt is kifizettem majd eltettem a szatyromba. Matt végzett előbb így csatlakozott hozzám míg beszereztem az utolsó pár dolgot.

-Három kiló krumplit kérek.-szólt az előttem álló öltönyös férfi. Igaz minden ember étellel táplálkozik és tudom, hogy a burgonya is élelmiszer, de azért vicces látványt nyújtott egy ilyen öltönyös ember a piacon miközben krumplit vesz. Én azt hittem az ilyenek mirelit kajákon élnek. Bár az sem kizárt, hogy a felesége küldte el bevásárolni.

-Tessék aranyom. 5 dollár. -csiripelte mosolyogva az eladó néni. Haját egy kendővel fedte el és aranyos kis kötény volt rajta, pedig nem is a konyhában volt, olyan vidéki nagymama benyomást keltett az emberekben. Azon sem lepődnék meg ha a krumpli mellé egy kis arccsipkedés is járna.

-Köszönöm. -mosolygott rá az öltönyös férfi, bár szerintem nem volt őszinte. Képzelem mennyi kedve van a piacon tölteni az idejét egy nagymamival.

-Jó napot. Három kiló krumplit kérek. -köszöntem udvariasan egy nagy mosollyal az arcomon. Szeretek jó kapcsolatokat kialakítani az emberekkel, annak meg nincs jobb módja mint az udvariasság.

-15 dollár. -mondta teljesen közömbösen, egy apró mosoly nélkül és már pofátlanul nyújtotta felém a kezét, hogy beszedje a pénzt.

-Mi? Az előbb még csak 5 volt. -éretlenkedtem egyenlőre teljesen nyugodtan, elvégre lehet, hogy csak félre mondta.

-Tévedés. -intett le és továbbra is várta a fizetséget a zöldségekért.

-De hát az előttem lévő úrnak ötért adta. -emlékezettem a pár perccel ezelőtt történtekre. Az öregek valóban feledékenyek, de hogy még az előző aranyos bája is eltűnt, érdekes.

-Hát már nem annyi. -vetette oda ingerülten és megrázta előttem a kezét, hogy tegyem már bele a kért összeget.

-Ide figyeljen maga La koloro de la folioj de la arboj de la gardeno de la domo de la gepatroj de la edzino de la frato de mia edzo estas verda!!- majd kiálltam a sorból és odébb álltam meg.

-Három kilót kérek.- Matt hangjára megtorpantam és visszanéztem a vállam felett. Ott állt a sorban és megpróbálkozott újra normális árban megvenni azt a nyomorult három kiló krumplit. De kétlem, hogy oda adná neki, szerintem ez a néni nem szereti a fiatalokat, biztos meggyült már vele a bajuk.