Feladom!

32. rész- Tábor

BEKA SZEMSZÖG

Nagyon örülök, hogy eljöttem ebbe a táborba. Élvezem. A táborvezetők és a táborozók is nagyon jó fejek. Tegnapelőtt Roxi kergetése után hulla fáradt voltam. Szegény Roxi másnaposan mehetett iskolába ,de senki nem kényszerítette, hogy ennyit igyon. Vajon mit tett az a srác, hogy ennyire leitta magát miatta? Mondjuk félig hálás is vagyok, mert ha Roxi nem kezd bele az őrjöngésbe elmondtam volna Mattnek azt, amit nem akartam. Nem akartam elmondani, hogy beteges mód sose éreztem még olyat, mint a csókunk alatt és újra érezni akarom. Folyamatosan csak arra a csókra vágytam. Nem bírtam szabadulni a gondolatától, hogy mennyire fantasztikus volt. És én meg majdnem elmondtam neki!! Nem vagyok normális!

Roxi egész reggel csak bocsánatot kért, mikor a századiknál meguntam, mondtam neki, hogy ha még egyszer elnézést kér soha többet nem beszélek vele, mire abba hagyta. Mikor elmeséltem neki miket mondott álmában nem nézett a szemembe csak annyit mondott, hogy a veszekedésről álmodott, ezért a lelkére kötöttem, hogy amikor megjöttem elmesél mindent. Tehát ilyen fél hullaként pakoltam be és az lett a következménye, hogy itthon hagytam a túra cuccom. Hiába kérdezgette anya, hogy biztos mindent bepakoltam-e, amivel az agyamra ment, minden alkalommal igen volt a válaszom. Jó lesz egy kicsit távol otthonról, egy kis szabadság. Főleg azután, amit Matt az indulásom reggelén csinált. Az agyamra ment. Először is eldugta a bőröndömet és azt mondta nem mehetek sehova. Eleinte még aranyosnak tartottam, hogy ennyire otthon akart tartani, de aztán kezdett egyre jobban felhúzni a baromságaival. Miután nagy nehezen kikönyörögtem a bőröndömet azzal a feltétellel, hogy minden nap írok vagy hívom. Nem tudom miért van annyira úgy oda csak három napról volt szó. Komolyan jobban pattogott mint anya szokott.

Az ígéretemet betartva írtam neki, amikor megérkeztünk. Elkezdődtek a különféle programok, kezdve azzal, hogy elmentünk kajakozni. Az egyik csaj be is borult a vízbe és szegényen pont fehér volt, a fiúk nem is hagyták ki azokat a megjegyzéseket amikért legszívesebben nyakon csaptam volna az összeset az evezővel. Vagyis nem az összeset. Miután nagy nehezen visszamászott a csónakban az egyik fiú odaadta neki a pulcsiját. Ő nem érdemelt tockost, úgy mint a többi. Kajakozás után csapatokba osztottak minket és különböző feladatokat kellett teljesítenünk. Én egy csapatban voltam a beleborulos csajjal és a kedves fiúval, egy olyan fiúval aki túrta az orrát, egy elég bunkó és lusta csajjal illetve egy nagyon okos és kedves lánnyal. A csapatunk másodikként végzet, ami nem így lett volna ha nem csak négyen dolgozzunk. Az orrtúrós és a lustaság semmit nem csináltak ezzel átadva az első helyet a tockost érdemlő fiúk csapatának, amitől csak még idegesítőbb az egész. Ezután egy óra szabad foglalkozást kaptunk amit Olivia és Nick (a beleesős csaj és a kedves srác) társaságában töltöttem a benti medencében. Ezt követően vacsoráztunk, majd mindenki ment a szobájába. Mondanám, hogy buli volt az este, de nem, mindenki kimerült a programok alatt. Mattől volt egy csomó nem fogadott hívásom és mikor vissza hívtam kaptam egy fejmosást, hogy miért nem jelentkeztem. Mégis mit gondolt, hogy egész nap neki fogok írogatni? Elég az reggel meg este.

Másnap reggel írtam egy gyors üzit Mattnek reggeli közben aztán egy újabb csapatot összeállítva kincsvadászatot játszottunk. Ezúttal Henryvel és Erickel (két tockost érdemlő fiúval) egy olyan lánnyal, aki nem is beszél, egy pláza cicával, akit a külsején kívül nem érdekel semmi és egy olyan lánnyal, aki túl sokat beszél olyan dolgokról, ami senkit nem érdekel, voltam egy csapatban. Visszasírom az orrtúrost és a lustaságot. Mindent én csináltam, a néma a dumafrancit hallgatta és a két srác a csajt fűzögette, aki élvezte, hogy a figyelem, középpontjában van. Mindaddig nem is figyeltem rájuk ,amíg hozzám nem szólt az egyikük.

-Hé, laposseggű! Meddig akarunk még itt sétálgatni?-a jelzőt hallva megtorpantam. Nagy lendülettel megfordultam és próbáltam kitalálni, hogy kitől származik a hang. A mély hangból itélve kizárólagosan a fiúk egyikétől származott és amikor megláttam Henry türelmetlen ugyanakkor incselkedő arcát már tudtam, hogy ő volt az.