Több mint barátság

1. évad 1. rész

Szokásos hétköznap reggel sétáltunk Zsófival a suliba. Elmentünk büfébe, vettem egy pogit, rágót meg csokit, aztán fölmentünk a terembe. Néhányan már ott voltak, köztük Lora és Márk is. Köszöntünk, lepakoltunk a helyünkre, majd Lora hátrafordult hozzánk. Én bedugtam a headsetemet, elővettem a könyvet és durcásan, zenét hallgatva nekiálltam olvasni, Zsófi pedig telefonozott. Lora hozzászokott az ilyen kirohanásainkhoz. Általában ilyenkor valami problémánk van. Vagy nekem, vagy Zsófinak.
Legközelebb csak jelzőcsengőre néztem fel a könyvből. Sokan lettünk. Épp most jött meg Kitti is. Lepakolta a cuccát, hozott egy széket és nem engedett tovább olvasni, tudni akarta, hogy mi történt. Becsuktam a könyvet, eltettem a headsetemet, Zsófi kikapcsolta a telefont és kezdődhetett a reggeli sztori tájm.
-Egyszerűen annyi a bajom, hogy hülyét csinált belőlem. Komolyan. Én itt várom, hogy a szünetben hazajöjjenek, erre nem is találkoztunk. Mert ő nem akart. Pedig még vissza is számoltam. Jahj, ez így elég szánalmasan hangzik.-kezdtem bele a hisztibe. Mellesleg Áronról beszéltem, aki kint él Németországban, ott ahol az unokatestvéremék is. És jóban vannak. Karácsony előtt írt rám először Áron, aztán valahogy beleestem. Itt volt a szünet amikor itthon voltak, de nem találkoztunk, mert mindig volt valami kifogása. Én meg nem fogok többet beszélni vele
Közben megjöttek a vidékiek is. Dina, a "lányom", valamint Márk "anyja" a kis 150 centijével rámugrott. Minden reggel ezt csinálja.
Imádom Dinát. Ő tipikusan az a csaj, akire ha ránéz az ember, már jó lesz a kedve.
Odajött hozzánk Márk is.
-Mizujs?-kérdeztem.
-Semmi extra, csak a szokásos. Szar suli, szar tanulás, szar élet.-válaszolt eléggé sajátosan.
-Jaj, na figyelj, senki nem kíváncsi a nyomorult kis életedre, úgyhogy menj máshoz nyafogni, mielőtt megsajnállak.-mondta Kitti. Ezen Márk felkapta a vizet.
-Figyu szivi. Nem hozzád beszéltem. Ha zavar, nem kell rám figyelni. Idejöttem a barátaimhoz. Attól, hogy te is az ő barátjuk vagy, én fogok velük beszélgetni és pont.
-Barátaid mi? Na ezt hagyjuk, hogy nálad mit takar a barát szó.-mondta Kitti.
-Menj már a fenébe.-szólt rá Márk.
-Te meg a p****ba.
Márk felállt a székről, amit kicsit nagy lendülettel lökött meg, ezért felborította az asztalt is. Az ajtóból visszafordult, felemelte a kezét és bemutatott Kittinek. Aki vissza neki. Én amolyan "ezt most muszáj volt???"arccal néztem Kittire, majd Márk után futottam a folyosóra. Körbenéztem, a falnak dőlve guggolt és...sírt. Odasiettem hozzá, leguggoltam, és átöleltem.
-Ne haragudj.-mondta. Csak megráztam a fejem, hogy egyáltalán nem haragszom. Tudtam, hogy mire mondja. A múltkor megkértem őket, hogy ne csináljanak balhét. Hát ez nem jött össze. Dehát az ember nem tudja irányítani az érzéseit. Megfogtam a csuklóját, és elhúztam az arcáról a kezét.
-Gyere, szedd össze magad. Mindjárt jön a Horváth. -mondtam. Bólintott, majd elindult a mosdó felé, én meg be a terembe. Akartam Kittivel beszélni, de pont akkor csengettek be.
-Ne menj még előre. Akarok veled beszélni.-szóltam Kittinek.
-Majd szünetben.-szólt vissza. "Hát oké"gondoltam magamban. Márk még a tanár előtt visszaért a terembe. Bátorítón rámosolyogtam, válaszként egy halovány mosolyt véltem felfedezni az arcán. Aztán bejött Horváth tanárnő. Vidáman közölte, hogy a mai, és a következő órára páros feladattal készült. Ezzel az volt az egyetlen baj, hogy ő határozza meg a párokat. Csendben hallgattuk ahogy sorolja fel. Elérkeztünk Márkhoz. Reméltem, hogy nem Kittit kapja. De nem volt ekkora szerencsénk.
-Márk és Kitti.
Márk fogta és levágta a tollát az asztalra, felállt és kiment a teremből. Fölugrottam, majd utána indultam. Közben Márk nevében elnézést, majd párcserét kértem, majd kiléptem az ajtón.
Kint a folyosón, az ajtó előtt megálltam és körbenéztem. Eléggé megilyedtem, amikor azt láttam, hogy Márk éppen a falat üti. Odapattantam hozzá, majd megfogtam a csuklóját, hogy elég lesz. Megnéztem a kezét, egy helyen fölrepedt neki, ott vérzett, máshol kék, zöld folt volt. Rosszallóan néztem rá. Majd olyat tett, amit egyáltalán nem tudok hova tenni.
Ott álltunk a folyosón, óra kellős közepén, amikor már rég vissza kellett volna menni, és...belenézett a szemembe, majd onnan az ajkaimra, közelebb hajolt hozzám és...és megcsókolt!!! Magyaróra közepén csókoltak meg először, ráadásul a legjobb fiú barátom. Én pedig viszonoztam. Egyre hevesebben vert a szívem, közben jobban magához húzott, én pedig beletúrtam a hajába. Forgott velem a világ...de mit ne mondjak...nem is lehetett volna jobb életem első csókja.
Amikor elhúzodtunk egymástól mind a ketten pirosak voltunk.
-Lassan vissza kéne menni. Elrendezzük a párcserét, aztán szünetben megbeszéljük ezt is, jó?-kérdezte Márk.
Még a csók sokkja alatt voltam, szóval csak bólintottam. Visszamentünk a terembe, Márk a csuklómnál fogva húzott maga után. Zsófiék szerintem észrevehették rajtam, hogy kint történt valami, de szerencsére nem kezdtek el faggatni. Ami azért is jó, mivel óra volt.
Tanárnő variált egy kicsit, majd megkérdezte, hogy nem lenne az úgy jó, hogy Kitti megy az én páromhoz én pedig Márkhoz. Bólontottunk. Tökéletesen megfelelt mindannyiunknak. Amúgy az én párom Dani lett volna.
Siralmas egy negyed óra volt mire kicsöngettek. Mondtam Márknak, hogy mindjárt megyek, csak beszélek Kittivel.
-Figyelj Kitti. Ha nem tudod Márkot elviselni akkor inkább maradj csöndben, vagy nem tudom , de ne kiabálj vele jó?
-Oké, csak jahj. Nagyon idegesít ez az ember.
-Egy osztályba jártok. Egy darabig el kell viselned. Amúgy hogy vagy?
-Hát egy kicsit rosszul esett amikor először Márkkal foglalkoztál.
-Nem haragudj.-mondtam. Meglepetésemre megölelt, én pedig visszaöleltem. Láttam, hogy Márk megkocogtatta a karórája számlapját, ami azt jelentette, hogy ha még ebben a szünetben szeretnénk beszélni, akkor igyekezzek. Kibújtam Kitti öleléséből, majd kimentem a folyosóra. Márk a galéria padján ült. Gyorsan leültem mellé, majd belecsaptam a közepébe.
-Most akkor mi...mi együtt vagyunk?
-Szeretnéd?
Bólintottam.
-De még ne mondjuk el senkinek, jó? Várjunk egy kicsit.-kértem.
-Oksi.
-Amúgy...ez volt az első csókod?
-Igen, miért? Annyira rossz volt?
-Ja nem. Éppen ellenkezőleg. A lehető legjobb első csókom volt.
Nyomott egy puszit a homlokomra, majd úgy mentünk vissza a terembe, mintha nem lenne semmi köztünk.