Feladom!

33. rész- Már késő

BEKA SZEMSZÖG

Másnap Henry segített összecsomagolni, aminek eleinte örültem ,de a ruhámra tett megjegyzések után már legszívesebben hozzávágtam volna a bőröndöm.  Az út felénél, amikor elővettem a fülesem és elindítottam kedvenc bandám albumát, vettem észre, hogy beírta a számát a mobilomba. Az a gyökér.

Miután megérkezett a busz egyből haza fele vettem az irányt. Nem kértem meg senkit, hogy jöjjön ki értem, mert már a bokám sem fájt annyira. Jót tett neki, hogy pihentettem és az a kenőcs, amit Ms. Collins adott előző este. Már rá tudtam állni a lábamra, bár még bicegtem egy kicsit.

Mikor haza értem nem volt otthon senki. Érthető anyáék még ilyenkor dolgoznak, de Mattnek már itthon kellene lennie. Letettem a bőröndömet a nappaliban, ittam egy pohár vizet aztán Matt keresésére indultam. Megnézem azokat a helyeket, ahol a legtöbbször rá szoktam akadni. Először a hangszerbolt felé vettem az irányt. Bementem a boltba és mind a két emeletet ellenőriztem, hogy ott van- e, de csak Jeremyvel találkoztam a The Rolling Stones lemezeknél.

-Szia.-köszöntem rá, hogy ne legyek udvariatlan, elvégre ő nem vett észre, de én őt igen. Semmi okom nem lenne elsunnyogni.

-Szia. Mikor érkeztél meg? -fordult felém egy lemezzel a kezében, amit a hona alá csapott ahogy felém fordult.

-Nem rég. -végig futtattam ujjaimat a poros lemezeken és egyet egyet ki is húzta, hogy meg nézzem mi az, de aztán vissza is tettem.

-És milyen volt?- nem részletekbe bonyolódva elmeséltem neki mindent. Amikor megemlítettem neki a Henry által kapott becenevem felnevetett.

-Ne higgy neki. Szerintem teljesen rendben vagy.-kicsit zavarba ejtett annak ellenére, hogy tudom meleg és nem kell attól félnem, hogy nyomulni fog. Észrevette, hogy zavarba estem, ezért még jobban elkezdett nevetni. Gyorsan eltereltem a témát.

-Hol van Alex?

-Pont elkerültétek egymást. Nemrég ment el, mert az anyja hazahívta. -világosított fel miközben elindult a pénztár felé két lemezzel a a kezében. Ha már így érdeklődtem Alex iránt megpróbálom megtudni tőle, hogy Matt merre van.

-Nem tudod hol van Matt? -tudatlanul megrántotta a vállát majd tovább vezette a beszélgetést, majd mondtam, hogy mennem kell és tovább indultam Matt előkerítésére. Hol vagy Matt?

Másodszor a játékterem felé vettem az irányt. Reménykedtem benne, hogy ott lesz. Először is azért, mert akkor nem kell máshova elmennem. Másrészt azért, mert ha ott van akkor tudunk egy jót játszani. Az egyik áruházban megpillantottam Kathlent. Imádkoztam, hogy ne vegyen észre, ezért megszaporáztam a lépteimet. Nem volt rá nagy esély, hogy ha észrevesz akkor oda jön hozzám, de azt a kis esélynyi lehetőséget is el akartam kerülni. Elhaladtam a park mellett. Megláttam Dant kosarazni a barátaival. Az egyik közeli padon ott ült Roxi és a meccset nézte. Biztos az egyik a fiúja, mivel még eddig egyszer sem láttam, a parkban, hogy a kosarazókat nézte volna, de még csak érdkelődést sem láttam a kosárlabda felé. Ismerős érzés, én is rengeteget jártam el Dan edzéseire. Viszont ezek szerint már minden rendben. Bementem az árkádba és a sorok között mászkálva nem a keresett személyre találtam rá hanem Ryanre, aki épp a Guitar Hero-val játszott Iza meg szurkolt és ujjongott mellette. Nem akartam zavarni őket ezért, sarkon fordultam és a kijárat felé vettem az irányt.

-Bekaaa!- ugrott Iza a hátamra és olyan szorosan ölelte át nyakamat, hogy azt hittem megfulladok. Ennyire hiányoztam volna? -Mikor jöttél meg és miért nem szóltál?-lemászott a hátamról majd megölelt.

-Csak most jöttem meg nemrég.-elkezdett Ryan felé húzni, aki most nyomta a nagy gitár szólóját.

-Na mesélj milyen volt?-elkezdtem rövid tőmondatokban mesélni mire Iza rám szólt, hogy ennél kicsit bővebb és részletesebb beszámolót szeretne. Ezért bele kezdtem a mesélésbe.