Feladom!

35. rész- Miért nem Ő?

BEKA SZEMSZÖGE

Eldöntöttem. Az lesz a legjobb ha távolságtartó és hideg leszek vele. Így mindenkinek jobb lesz. Először biztos rosszul fog neki esni, de így lesz a legjobb mindkettőnknek.

Már két napja csinálom ezt és bármennyire van bűntudatom miatta, hatásos. Matt azóta mindig bezárkózik a szobájába és egész nap valami dalt játszik, amit még nem hallottam tőle. Sikerült teljesen eltaszítani magamtól. Ezt akartam. Ezt akartam, akkor mégis miért fáj annyira?

A lelkem mélyén tudtam, hogy ki kell őt vernem a fejemből, de a szerelemmel az az apró kis probléma van, hogy az ember nem döntheti el kibe szeret bele. A szerelemben sok esetben rossz időben, rossz helyen és rossz személy talál ránk. És ahogy nem tudjuk megakadályozni az érzelmek erősödését, úgy az érzelmek eltüntetését sem tudjuk irányítani. A gondolataimat mindig próbáltam más felé terelni, de mindig hozzá, csak hozzá keveredett vissza. Ezért döntöttem, el hogy tartom a távolságot.

Ez a technika tökéletesen is működött, amíg egyik nap, mikor egy tál chipsszel a kezemben a szobámba tartva meg nem hallottam kiszűrődni Matt szobájából azt a dalt, amit annyiszor hallottam már, hogy elgitározza. Ma is suli után az volt az első dolga, hogy a szobájába menjen. Úrrá lett rajtam a kíváncsiság, ezért oda lopakodtam a résnyire nyitva hagyott ajtó elé, és lélegzet visszafojtva hallgatózni kezdtem.

"Csillogó szemed ahogy rám emeled

minden apró hibád elfeledteted.

Egy angyal vagy, csoda, hogy létezel

kellesz nekem, mert te vagy mindenem"

Milyen szép dal. Biztos örülni fog az akinek szól...Ja hát persze. Dianának szól. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nekem. De miért is írna hozzám dalt, amikor van egy csodálatos barátnője.

"Mosolyod mosolyra fakaszt.

Mást választás nem is hagysz

csak, hogy szeresselek."

Tehát ezt csinálta minden nap bezárkózva. Szerelmes dalt írt a barátnőjének. A dal abbamaradt, ezért futólépésben szedtem a lábam a saját szobám felé, de nem voltam elég gyors.

-Beka. -hangjára megtorpantam. Remélem nem látta, hogy hallgatóztam.-Mit csinálsz?-mintha egy kis rémület lett volna a hangjában. Nem akarta, hogy halljam a dalt, ami a barátnőjének szól.

-Hoztam magamnak kaját.-meg ráztam a kezemben lévő tálat bizonyítékként. Csipőre tette kezét és test súlyát áthelyezte jobb lábára. Egy ideig méregette a kezemben lévő tálat, majd hangot is adott a fejében zakatoló gondolatoknak.

-Mennyit hallottál?

-A dalból? Semmit. -lehet már eleve azzal elárultam magam, hogy tudattam vele, hogy tudom, hogy egy dalról van szó,de könyörgöm egy házban élünk, simán előfordulhat, hogy átszűrődik a falon a kitározása, ami igaz is. Ezért, gyorsan hozzá tettem még ezt a kis kiegészítést.-Csak azt hallottam, hogy gitározol, a szöveget nem hallottam.

-Értem. Épp egy új dalon dolgozok. Még nincs kész arra, hogy bárki hallhassa. Pláne a szöveget. Azt én írtam.-kicsit mintha zavarba lett volna. csak nem értem miért előttem. Előfordult már, hogy próbálkozott dalszerzéssel és mindig megmutatta nekem. Igaz nem volt azon a szinten mint Jeremy, de akkor is csodaszép szövegeket alkotott, gyönyörű gondolat menetekkel.