Utazás a Yandere Szimulátorban

4. világ 4. rész ~Lecke~

Ayato szemszöge

A Kizano elleni gyilkosságom valami elképesztő volt. Szinte élveztem nézni, ahogy a reflektor rázuhant arra a p*csfejre. De most vissza a reggelre. Arra ébredtem, hogy valaki folyatja a vizet és valaki hangosan dúdol. Én egy díszpárna és egy svájci bicska társaságában indultam a fürdő irányába, mert onnan jött a hang. Az ajtó résnyire volt nyitva. Egy ismerős hangú nő dúdolt. Ha jól emlékszem a Boku no Pic opening-ét dúdolta, de ez a legkevésbé fontos. Mivel már b*szta a fülem a "nóta", ezért benyitottam....de nem kellett volna.

-KI A FRANC VAGY?!-üvöltöttem be. A fürdőkádban Csura áztatta magát és még mindig nő volt. 

-KYA~!-vonyított fel Csura, miközben próbálta takarni magát. Hát.....volt is mit. A szemeim teljesen elkerekedtek és lefagytam. Az arcom vörös lehetett, mint egy paradicsom, de hogy próbáljak javítani a helyzeten, megpróbáltam Taekót Csura helyére képzelni, ami nem ment.

-Cs.....Csura?-nyögtem ki. Ő pedig egy kacér mosollyal folytatta monológját.

-Ara~ Ara~ Ayato-kun! Nem tanítottak meg rá hogy kopogj, mikor csukva van egy ajtó és beakarsz jönni?

-MI AZ HOGY TE ÁLLSZ ITT FELJEBB?! Ez tudtommal az én házam! Mi a fitty fenét keresel itt?-kérdeztem mérgesen.

-Chö! Csak egy kicsit lazulni akartam! Tudod hogy mennyi munkával "áld" meg engem Szora? Borzalmas!-válaszolta Csura.

-Milyen munkát ad neked? Légy csöndben vagy emelj meg két dobozt?-viccelődtem.

-Kuss és hozz nekem egy törölközőt!-parancsolt Csura.

-Varázs szó?-kérdeztem mosolyogva. Azért neki is legyen már tisztelet a szívén. Ő elkezdett makogni valamit, majd rám mutatott.

-M-mi az?-érdeklődtem. Hirtelen elveszettem az eszméletem. Már csak arra emlékszem az egészből, hogy Csura a kanapémon ébresztett fel és rajtam volt az egyenruhám. Elmagyarázta hogy elmeirányító-varázslatot alkalmazott rajtam. Hát....varázs szó alatt nem pont ezt értettem.

-Ha pedig a ruháról kérdeznél, akkor Szora öltöztetett át. Mivel ő itt férfi, így arra gondoltam, hogy nem lesz olyan nagy baj abból, hogy ő öltöztet át.-magyarázott Csura, ezzel kivéve a szót a számból.  Én morogtam kettőt, majd visszamentem a szobámba a táskámért. Miután pedig mindennel végeztem elindultam az iskolába. Azon tűnődtem, hogy merre keressem a kazettát és ha összefutok a mai riválisommal, hogyan likvidáljam. Ezen gondolatok közepette véletlenül belementem valakibe. 

-B-bocsánat!-kértem elnézést a személytől. Ő felém fordult, és majd nem szívrohamot kaptam. Taeko-chan volt az. Az arca nagyon fáradtnak tűnt.

-Semmi baj!-mondta, egy kis vidámságot beletéve a hangjába. Én nem tudtam megszólalni. Már sétáltam volna el, mikor Taeko megfogta a karom.

-V-várj! Te Ayato Aishi vagy, ugye?-érdeklődött. Én pirulva visszanéztem rá, majd bólintottam. 

-Az jó. Lenne kedved velem suliba menni? Nem szeretem az egyedül létet.-kért meg Taeko. Nem hittem el, amit hallottam. Lassan bólintottam, majd Taeko és én egymás mellett mentünk. Beszélgettünk, viccelődtünk és élveztük egymás jelenlétét. Imádtam azokat a perceket. A suli bejáratánál egy kissé elszomorodtam. Mikor is:

-A-Y-A-T-O-KUN!!-kiáltotta valaki mögöttem. Találjátok ki ki volt az!

-Buka....-motyogtam az orrom alatt. Ő hátulról megölelt, én pedig nem csináltam semmit.

-Yat-kun! Miért vagy ilyen mogorva?-kérdezett Buka. 'Yat-kun? Ezt melyik fáról szedte?' gondoltam magamban.

-Miért hívsz 'Yat-kunnak'?-érdeklődtem.