A kutya (Befejezett)

Ölj anyát, hogy anya légy

Az Öreg Hölgy nem adta el magát egykönnyen. Weyland akárhogy próbálkozhatott kedvesen vagy agresszívan, a bestia nem volt hajlandó tojást rakni. Csak mászkált idegesen a vastag üveg mögött, amit hiába fejelgetett, ha túl vastag ahhoz, hogy betörjön. Bár ez a kora miatt is meglehet, hogy még berepeszteni sem tudja a láthatatlan falat, páncélja már kissé ráncos, és elvesztette gyönyörű fekete színét, amely kifakult és barnába öltöztette őt. A férfi nyugtalankodott ez ügyben. Kiküldött két csapatot, az egyiket azért, hogy elfogják a 184-est, a másik pedig lemészárolja a maradék ellenségeskedő példányt, amelyek a fészekben maradtak.

Steve hazament nagymamájának segíteni, most nem érdekelte a xenomorph ügy, most fontosabb volt, hogy a húgának végre lehessen újra egy bátyja. Ki akart már szállni ebből az egészből, már nem is igazán tudta miért ment bele. Nagyapja hétvégente egy napra meglátogathatta a családját, ilyenkor elmeséli milyen a városban a helyzet. Már nem olyan szörnyű, mint volt, de vannak még bajkeverők. Herold elhívta nagyobbik unokáját egy sétára. Érdeklődve kérdezte, hogy hogyan tud egy olyan nyálas, fekete döggel kommunikálni anélkül, hogy felfalná őt? Steve ezen nem sokat gondolkodott, de csak Verzum hallgat rá, és egy chip segítségével már szófogadó lett. Herold ekkor megállt, és rámarkolt a fiú vállára.

- Hogy néz ki a chip fiam?!

- Hát.. A xenomorphok tarkójába szúrják, vagy arra csatlakoztatják, így gátolja az agyban, hogy az emberi társait megölje. Miért? - kérdezte Steve miután elmondta a készülék működését. Herold elmesélte, hogy régen Weyland kutató laboratóriumában dolgozott, mint éjjeli őr és akkor látta ezt a chipet embereken. Egy párbeszéd során pedig hallotta, ahogy Weyland azt mondja, ha sikerül ez azokon a szörnyeken, akkor elfoglalja Európát, és benépesíti xenomorphok kal a kontinenst - Te tudtál ezekről a szörnyekről, és még csak meg sem említetted?!

- Titoktartási szerződésem volt Steve, nem mondhattam csak úgy el!

- És arra nem gondoltál, hogy ha egy olyan megszökik, akkor megöli esetleg anyáékat?! - ordított könnyes szemekkel nagyapjával. Herold megértette a fiú dühét, de ő némán az autóba szállt, és várta, hogy beüljön nagyapja is. Percekig csendben ültek egymás mellett.

- Merre menjek? - szakította meg a csendet Herold.

- A központba. Meg kell állítani. Nekem csak azt mondta, hogy háborúra készül.

- Egyáltalán nincs háború, amióta a 300-as harcok befejeződtek, azóta egy ország sem ölte a másikat. Mesékkel etetett téged! - mondta az öregember miközben az utat figyelte.

Hamar megérkeztek a központba. Bementek, de a portán nem engedték őket tovább. Herold felmutatta az akkori kártyáját, így a szemüveges hölgy a pult mögött csendben felelte, hogy menjenek.

- mennyi xenomorphon alkalmazta a chipet? - kérdezte suttogva Herold, miközben a folyosót járták.

- legutóbb majdnem egy fészeknyi volt - válaszolta halkan Steve.

Lementek lifttel a kutató laborba. Furcsamód egy ember se akadt ott, de xenomorphok bőven. Néhányuk viselkedett csak agresszíven, a többi nyugodtan figyelte a betolakodókat az üveg mögül. Egyik pillanatban szokatlan hangokat hallottak a szellőzőből. Valami mászkál ott. Herold elővett egy kis sugárhajtású pisztolyt hangtompítóval felszerelve. A szellőző rácsot kémlelte, és várta, hogy elődugja az orrát, bármi is legyen ott. Sziszegések szivárogtak ki onnan. A rács kipattant a helyéről, és egy xenomorph mászott elő. Herold már lőni akart, amikor Steve megállította.

- Őt ne! Ő Verzum! - a név hallatán a szörny odasétált, de nagyon furcsán viselkedett. Elkezdte lökdösni őket, és körbe-körbe rohangálni. - Mi bajod?