Lány a küszöbön ☆Bucky Barnes☆

0

-Uram Isten! Hisz' ez egy  kisbaba- emelte fel a nő a gyermeket a küszöbről.

Azon az éjszakán hideg szél fújt. Az eső zuhogott, villámok csapkodtak.

-Nézzük hátha írtak valamit valahova- mormolta az asszony és megforgatta a kisdedet.
-Semmi- mondta a mellette ülő bajuszos.

************************************

A kis James érdeklődve rohant le a lépcsőn. Oda állt anyja mellé és a kislányra emelete kék szemeit.
-Ő kicsoda?- mutatott a barna szépségre.
-James menj fel!- paracsolt rá apja.
-Kisoda?- ismételte meg a kérdést.
-Senki James. Mindjárt elvisszük innen.- mondta apja és felfelé kezdte tolni.

A kisfiú ellenállt majd hirtelen megfordult.
-Én nem akarom hogy elvigyétek.- mondta és keresztbe tette kis kezeit.
-Tartsuk meg!- dobta fel az ötletet.

************************************

James és a kicslány között 4 év van. Lehet hogy nem vér szerinti testvérek de rettentően hasonlítanak.
Barna hajkoronájuk van, kék szemekkel. Bár a lány szeme tiszta kék, James szemében van egy kis zöld árnyalat.
-Mi legyen a neve?- kérdezte James anyja a fiától.
-Ja..Jane- mosolygott édesen a fiú.
-Nos akkor bővültünk egy taggal!- jelentette ki boldogan az apja.

************************************

-James!- rivallt rá a kislány bátyjára.
-Igen?- fordult hátra a fiú.
-Segíts!- kérlelte a csöppség.
James vett egy mély levegőt majd mellé sétált és felvette a lányt.
Felvitte a lépcsőn és befektette maga mellé.

Jane most 3 éves. Korához képest rettentő okos, ügyes. Szülei furcsálják de nem szentelnek különösebb figyelmet neki.

************************************

-Bucky az Isten szerelmére, gyere már ide!- ordította a lány mire a férfi előbukkant.
Odasétált elé és lenézett rá.
-Igen?- kérdezte egy mosoly kiséretében.
-Mond hogy nem igaz az hogy beálltál a hadseregbe- nézett aggódva a lány.
A fiú lehajtotta a fejét és válaszolt:
-De.

A lány is lehajtotta a fejét. Jól tudta hogy ez mivel jár.

-Te idióta- csattant fel és a férfi mellkasát kezdte püfölni.
-Miért? Miért tetted ezt?- potyogtak a könnyei.
-Jane nyugodj meg.- mondta lágy hangon a katona.
-Bucky megfogsz halni!- ordította el magát a lány.
-Tudod hogy mi történt a szüleinkkel- nézett rá mostmár enyhült tekintettel.
-Velem az nem fog megtörténni.- jelentete ki magabiztosan Bucky.
-Honann veszed?
-Mert vigyázni fogok mgamra. Nem hagyom magára az én egyetlen hugocskámat- ölelte át vállánál.

A lány csak nem nyugodott meg. Szipogott, hüppögött.

A fiú eltolta magától és ránézett.
-Tudtam hogy ez lesz a reakciód.- mondta és megfordult.
-Ezért is hoztam ezt.- mutatott fel egy dobozt.
-Miez?- törölte meg szemeit a lány.

Kinyitotta a kartondobozt és egy kiscica buksija bukkant elő.
Éjfekete szőre, smaragdzöld szemei voltak.
-Köszönöm- ugrott bátyja nyakába.
-Mi lesz a neve?- kérdezte Bucky.
-Mond te!- simogatta meg a cicát a lány.
-Legyen..- vakarta meg állát a katona- Winter!- ugrott örömében Bucky.
-Végülis télen találtam meg- mosolygott fülig érő szájjal Bucky.

************************************

Az szemben lévő széknél ül Amerika Kapitány.  Az asztalnál csönd uralkodik, ott kuporogtak. Csak ketten.

-Szóval halott?- folytak a lány könnyei.
-Sajnálom Jane. Mindig is tudtam hogy mennyire szerett téged.- mondta és lehajtotta fejét.
Winter a lány ölébe ugrott majd dörgölőzni kezdett hozzá.
-Biztos hogy halott?- próbálkozott utoljára Jane.
-Biztos. Sajnálom- állt fel Kapitány és távozni készült.
-A temetés pénteken lesz.- fordult vissza az ajtóból majd kilépett rajta.

A lány leborolult a földre és sírni kezdett.
Ott töltötte az éjszakát a könnyektől ázott Winterrel.