Amnesia (N.H.)

33.~ Egy baráti sörözés

Dominikavagyok unszolására itt van még egy rész! :)

- Akkor jöttök? – kérdezi Niall Liamtól akinél a többiek csöveltek

- Igen – mondja az említett – 5 perc – mondja és bontja a vonalat

Niall leteszi az éjjeliszekrényre a telefonját majd az ölébe húz én meg rádőlök a mellkasára.

- Sziasztok! – ront be a csendes szobámba Dominika, de még nem nézett be – fel vagytok öltözve?

- Igen – nevetek fel

- Akkor jövök – mondja és belép

Leül az ágy végére és vár. Én meg Niallon feküdve nézek rá.

- Akkor beszélhetnénk? – töri meg a csendet

- Persze – mondom és Niallra nézek aki felül és egy gyors csókot ad

- Akkor én megyek, sziasztok

- Szia – köszönünk egyszerre

Dominika egyből közelebb jött és látszik rajta hogy nem sokáig tudja visszatartani hogy elmondja amit akar.

- Szóval? – kérdezem

- Szóvaaaal... – kezdi és lehajtja a fejét – történt valami

- Na nem mondod – nevetek fel

- De. És ez most nem csak egy sima sztori – mondja és rám néz én meg megértem hogy mi történt

- Eddig bírtad? Komolyan? – utalok Harryre

- Igazából én magam sem értem. Elhívott cukrászdába. Azt mondta hogy baráti lesz, beszélgetünk csak – mondja

- De? – kérdezem

- De amikor már hazafele sétáltunk szerelmet vallott nekem. Ugye a parkon mentünk keresztül és a kijárat előtt egy kicsivel megállított és maga fele fordítva szerelmet vallott nekem – mondja csillogó szemekkel

- Erre te?

- Erre én csak megöleltem – mondja – erre megkérdezte hogy leszek e a barátnője – elhallgat

- Igent mondtál – mondom helyette

- Nem bírtam tovább – nevet fel

- Gondoltam – nevetek én is

- Na én akkor megyek, majd holnap suli után jövök – mondja és feláll

- Rendben – mondom és ki kísérem

Lent a konyhából hallottuk ahogy éppen valamin nagyon nevetnek a fiúk, így nem ment még ki Dominika, hanem be mentünk hozzájuk.

- Nem úgy volt hogy sörözni mentek? – kérdezem mosolyogva és megállok Niall mögött és a vállára teszem a kezem

- Úgy volt – kezdi Niall

- De nem akartak a barátnőik nélkül menni – mondja Louis a szemet forgatva

- Mert? – mosolyodok el, Niall meg felnéz rám

- Nélküled nem ugyanolyan – mondja mosolyogva

Erre nem válaszoltam, csak egy puszit adtam az orrára.

- És akkor most? – nézek körbe