TEXT ME BACK ˢᵘⁿʰᵃᵏ

05

「 🎮 」

A maradék pár délutáni óra gyorsan eltelt, és még úgy is éreztem, hogy a tanítás hamarabb véget ért, mint általában szokott. Ahogy becsuktam a tankönyvemet és újabban behajítottam minden asztalon lévő cuccomat a táskámba, feltűnt, hogy az etikát tanító tanárunk kirohan az ajtón, ami meglepetten furcsa és szokatlan látvány volt. Értetlen fejjel néztem, mire sejtésem szerint hamar megérkezett a magát nagyokosnak képzelő lány; Mingyeol vigyorgott bele az arcomba, és előadta a tudását, vagyis a mindenlébenkanál énjét. Mintha kértem volna a felvilágosítását, úgy kötötte az orromra, hogy továbbképzésük lesz a tanároknak. Amint észbe kaphattam volna, addigra elszabadult a pokol: a diákok harci sikolyok, ordítások és hurrázások közepette özönlöttek ki az osztályokból a folyósóra. Talán mégiscsak tíz perccel előbb végeztünk, nem csak beképzeltem az egészet.

Egyedül baktattam lefelé a lépcsőn, és valahogy irigységet éreztem, meg egy kis dühöt, ami szép lassan elkezdett bennem fortyogotni. Elnéztem az igyekező diáktársaimat, és egyből arra gondoltam, hogy valószínűleg a barátaikkal indulnak útnak valamerre, éppen ezért van ennyire boldog fejük, ezért vigyorosnak annyira öntelten. Vagy csak örülnek a nap végének. Vagy ténylegesen bulizni mennek, ahová már hetekkel ezelőtt meghívták őket. Jól akarják érezni magukat, ahogyan a mesékben, gimis filmekben vagy sorozatokban szokott lenni.

Éppenséggel élveztem az egyedül létet, bár mélyen legbelül szívesen elmentem volna kávézni vagy mozizni, esetleg nézelődni a plázában a „kamubarátnőmmel" vagy Hyunjoonékkel. Talán megkérdezhetném tőlük, hogy akarnak-e játszani valamit együtt? Kétségbeesetten álltam a járda szélén, hol a patkát, hol egy darab kavicsot rugdostam a cipőm orrával. Tanácstalan voltam, hiszen csilingelt a képzeletbeli csengő a fejemben: azon járt az agyam, hogy úgyis vissza fognak utasítani. Pedig élveztem volna egy kis Red Dead Online barangolást Eric-kel, mivel tudomásom szerint odavan a cowboyokért. Ha Valentine vagy Strawberry, esetleg Saint Denis utcáit járnánk be a karaktereinkkel, akkor nyugodtan elmondhatnám, hogy voltam valahol, időt töltöttem el a barátaimmal. Vagy nem?

Bizonytalanság közepette kotortam elő a telefonomat a zsebemből, és egy rövidebb tétovázás után el is küldtem, amit nagy nehezen megírtam a többieknek. Nem vittem túlzásba, nem kerteltem, csak egy átlagos "ráértek később" kérdést írtam. Nem kellett sokat várnom a válaszukra, éppen akkor pittyegett, mikor a családom sofőrje – Jun vagy Carlos – megérkezett és leparkolt közvetlen előttem. Mielőtt beültem a kocsiba, azon nyomban lecsekkoltam, hogy Hyunjoon mit válaszolt. Tulajdonképpen kérdezett, a szokásosat, hogy „de hát te streamelni fogsz ma, nem?" és ezzel valószínűleg arra célzott, hogy a Twitch streamem jobban érdekli, mintsem az, hogy velem játsszon. Nagyot sóhajtottam, ahogy bekötöttem az övemet, és Carlos azonnal sebességbe is tette az autót, seperc alatt elhajtottunk a gimi elől. Jun gyorsabban szokott vezetni Carlosnál, így elég csigatempóban haladtunk - betartottuk a sebességkorlátozásokat - és körülbelül negyed órába telt, mire megérkeztünk a luxusvillával azonos felszereltséggel ellátott, öt hálószobás, kisebb modern bunkerre hasonlító házhoz. Igazából ez egy különálló negyedbe számított bele Szöul központjában, ahol a többi dúsgazdag kiélhette vadabb álmait és szabadon építkezhetett, valamint felvághatott a pénzével. Kiméknek csupán egy közepes nagyságú és felszereltségű aquaparkra telt.

Ahogy felbaktattam a lépcsőn az autóból való kiszállásom után, teljes rálátásom lett a ház mögött lévő épületre és az abból kikandikáló csúszdákra. Carlos azonnal elhajtott, valószínűleg visszarendelték a céghez, hogy további embereket szállítson. Otthon, mint általában, a szülőmentes ház fogadott. És igen: általában így szokott lenni, se anya, se apa, csak azok a fránya szolgálók, akik minden lépésedet árgus szemmel figyelik egészen addig, míg el nem tűnsz a szobád ajtaja mögött. Nem nagyon használom ki a szolgálataikat, csupán akkor keresem őket, mikor társaságra van szükségem.