BNHA OneShot - Bakugou × Reader 18+

Bakugou × Reader

A Nap már lenyugvóban volt, amikor visszasétáltál az osztállyal a kollégiumba. Aizawa sensei mindent megtett annak érdekében, hogy az edzések hosszabbak és keményebbek legyenek, mint eddig. A gonosztevők mozgolódni kezdtek vezetőjük elvesztése után, és váratlan támadásokkal bombázták az U.A akadémia diákjait ezért tantestület az események után úgy döntött, felgyorsítsa a tanoncok fejlődését. Minden izmod sajgott, a forró fürdő és az ágy gondolata volt az egyetlen motiváció, ami mozgásra kényszerített. Bakugou melletted sétált csöndesen, még a többiekre sem kiabált rá, amikor viccelődtek. Teljesen elveszett a gondolataiban. Ahogy őt nézted, hirtelen elkapta a pillantásod, és zavarodban a földre szegezted a tekinteted. Nem ismerted volna be, hogy amit kivált belőled Bakugou közelsége az nem nevezhető barátinak. Soha nem reménykedtél abban, hogy ezek a szapora szívdobogások és szerelmes gondolatok valaha is viszonzásra találnak. Talán így volt rendjén, a barátságotok fontosabb volt. Amint beértetek a kollégium épületébe, mindenki a szobájába ment és hamar lepihent.

- Hé, [Neved] ! – szólított meg Bakugou, mikor indultál volna te is.

- Igen?

- B...beszélnünk kell! Fontos. Nem várhat holnapig. Ha nem tolod be a segged a szobámba, bajban leszel! – Hadarta el egy szuszra, te pedig értetlenül néztél magad elé.

- Tessék? Miért pont a szobádban?

- Ajh, csak gyere már! – Megfogta a kezed, és bevezetett. A szobája végtelenül egyszerű volt, semmi személyes holmi nem akadt ott. Egyedül egy All Might poszter és pár könyv volt az, ami belátást mutatott Bakugou életébe. Leültél az ágyra, ő pedig a székre veled szembe. Pár hosszúra nyúló percig csak csendben voltatok. Eközben a gyomrod liftezett az idegeségtől, a szíved gyorsabb ütemben dobogott, mint ahogy kéne, de próbáltad megpróbáltad megőrizni a nyugalmad.

- Azért hívtalak ide...mert...a francba is, idegesítő vagy!

- Csak ezt akartad elmondani?

- Nem, a fenébe is! – Láthatóan kereste a szavakat – A minap ezen filóztam, hogyan mondjam el. Csak utálom ezeket a nyálas dumákat. Az egyik pillanatban kínlódom miattad, a másikban szárnyalok. Idegesít az érzés hogy....- Itt már motyogott, felállt, és össze-vissza járkált a szobában.

- Mit akarsz?

- Azt akarom mondani, hogy szeretlek! – csattant fel. Mélyen a vörös szemekbe néztél, és mielőtt felfogtad volna, mit cselekszel, megölelted. Teljesen ledöbbent, de aztán a kezei már a hátadon nyugodtak. Lassan felfelé vándoroltak az ujjai míg nem két kezébe fogta puha arcod és felemelte a fejed. A gyönge és vágyakozó pillantása teljesen letaglózott, mintha azok a szemek átlátnának a testen egészen a lelkedig.

- Én is szeretlek...- suttogtad. Ez megtörte minden kétségét és szétnyíló ajka nyomban a tiédre tapadt, mohón felfalva azt. Táncoltak a nyelvek a szájban, a tested pedig egyre forróbb lett szemérmetlen helyeken, amitől fülig vörösödtél. Bakugou felkapott, és az ágyra tett. A tőle szokatlan gyengédséggel hámozta le a ruháid, a meztelen bőröd szikrázott az érintésétől. Ahogy ő is megszabadult mindentől, megcsodáltad kidolgozott testét, kemény izmait, a belőle áradó szenvedélyes erőt. Föléd magasodott. Ha valaki azt mondta volna, hogy a srác, akivel együtt küzdtetek a felvételi vizsgán ilyen helyzetbe hoz, kinevetted volna. Bakugou mindig is magának való volt, soha nem gondolt az olyan dolgokra, mint a szerelem. Ahhoz túlságosan is büszke volt. Olyannyira magába folytotta a saját érzelmeit, hogy még a barátainak sem nyílt meg. És tessék. Itt vagy a karjaiban, meztelenül, ártatlanul. A tenyered végigsiklott a hátán, míg el nem ért a bokszeréhez. Egyre tüzesebb lett, a keze a lábaid között időzött mire hevesebben ziháltál. Beborított csókokkal, újra-újra visszatérve a szádhoz. A csípőjénél körbe fontad a lábaid, hogy közelebb férkőzhessen. Fájni fog, ami következik, de annyira kívántad őt, hogy nem törődtél vele. Elengedett, hogy az éjjeliszekrényének fiókjában kutasson. A fogával feltépte a műanyag csomagolást, és gyorsan lerúgta magáról a bokszert. Pár pillanat múlva újra a lábaid között érezted. Lehunytad a szemed.

- Csak engem nézz – suttogta. Amint kinyitottad a szemed, beléd hatolt. A hátába mélyeztetted a karmaid, hogy fel ne kiálts hirtelen jött fájdalom és a gyönyör keverékétől. Egy könnycsepp folyt végig az arcodon. Bakugou lassan, de magabiztosan mozgott benned, ügyelve rá, hogy ne okozzon nagyobb fájdalmat. Minden egyes lökésnél egyre felszabadultabb lettél, a sóhajok már nyögések lettek. Mikor már együtt mozogtatok a kezét az egyik térdedhez csúsztatta, és felhúzta a csípőjéig. Mélyebben benned volt. Az arcod pár centire volt az övétől, halkan a füledbe dünnyögött. Az utolsó mozdulatot már remegve tette meg, nyöszörögve. A hátad meghajlott a bizsergető érzéstől, ami bejárta az egész tested. Melléd feküdt, és átkarolt. Utoljára még erősen megcsókolt, aztán a nyakadba temette az arcát. 

Ui.: Tudom, hogy rövid lett, de nézzétek el nekem. Értelmes kritikákat szívesen fogadok.