Munka/Kapcsolat avagy hazudd azt,hogy szeretsz,és én elhiszem neked

8 / 2

Hermione jókedvűen ébredt reggel még úgy is, hogy a felismerés első percei satuként nyomták össze. Pár pillanatig pislogott mire végre felfogta, hogy az őt körülölelő kar Pitonhoz tartozik, és egész éjszaka összebújva aludtak. Óvatosan felült az ágyban és elmerengve figyelte a mélyeket lélegző férfit. A haja eltakarta a fél arcát, Hermione leheletfinoman kisimította a zavaró tincseket, hogy nagyobb rálátást kaphasson. 
Piton vonásai némileg ellágyultak pihenés közben, bár már teljesen éber volt, amit a lány nem vett észre.
Kémként töltött évei nem múltak el nyomtalanul, még ma is sokszor felkelt a legapróbb neszre, a lány óvatos érintése pedig végleg kiverte az álmot a szeméből.

- Jó reggelt - mondta álomittasan a szokásosnál is mélyebb hangon, miközben szeme még mindig csukva volt. Hermione annyira megijedt a férfi hirtelen reakciójától, hogy szinte kiugrott az ágyból, magával rántva a takarót is. - Mindig sikoltva ébreszted a melletted fekvőt? - kérdezte Piton, majd felült az ágyban és pislogott párat. Hermione szívesen hozzávágott volna egy párnát, de újfent gyerekesnek ítélte volna saját viselkedését.

- Csukva volt a szemed, azt hittem, még alszol. - Gyér mentegetőzés volt. Pillantását végighordozta a kócos férfin, még soha azelőtt nem látta ennyire... természetesnek. Nem az élére vasalt fekete nadrág, a kifogástalan keményített gallérú fehér ing, az állig begombolt zakó. Meglepően normálisnak hatott ez a látvány, leszámítva a lentebbi régiót, amiről gyorsan el is kapta a pillantását.

- Ez egy normális reggeli reakció, ne becsüld túl magad, kedvesem - élcelődött a férfi mikor észrevette a lány zavarát. 

Hermione gombócba gyúrta a takarót, és a férfihoz vágta. Bármennyire gyerekes is lett volna, szívesen képen vágta volna, amiért rajta viccelődik. Tudta, hogy ez részben az ő hibája is, hiszen túlságosan is álszentnek hatott a tegnapi viselkedése, de egyszerűen nem tudta, hogy ismerje be a szomorú igazságot, hogy ő még soha senkivel nem aludt együtt.

- Csinálok valami reggelit - motyogta, majd kiment a szobából. Piton még valamit utána kiabált, de azt már nem értette.

Felvert pár tojást, a serpenyőbe tett néhány csík szalonnát, és előkereste a vajat, meg a lekvárt a pirítóshoz. Próbálta magát meggyőzni, hogy Perselus megértő lesz, és nem fogja kigúnyolni, de tudta, hogy hiába reménykedik. A férfi nagyon is jót szórakozna a kárára, és kislánynak nézné. Nem arról volt szó, hogy nem volt szexuális kapcsolata, nem volt ártatlan, részt vett néhány egyetemi bulin, járt pár sráccal. Csak éppen soha egyikkel sem aludt együtt, így, mint tegnap este tette. Minden alkalommal megvárta, míg elaludtak mellette és aztán szépen megszökött. 

Egyszerűen nem bírt senkiben úgy megbízni, hogy egész éjszaka vele legyen, és másnap reggel ő láthassa meg elsőként kócosan, nyomottan.
Pontosan ezért érezte nagy előrelépésnek azt, hogy Pitonnal töltötte az éjszakát; a férfi máris többet látott belőle, mint eddig bárki. Több titkát tudta, jobban megnyílt előtte, de a tapasztalatlansága a párkapcsolatok terén gátat vetetett a következő lépéseinek. 

- A szalonnát kevésbé szenesen szeretem - morogta Piton, ahogy lehúzta a serpenyőt a lángról. Hermione ijedten perdült felé, észre sem vette mikor jött le utána. - A kisasszony egész nap ijedezni fog a jelenlétemtől? - kérdezte szemöldökét ráncolva.

- Néha csaphatnál valami zajt, mikor a közelemben vagy - vágta oda a lány, és összekészítette egy tálcára a reggelihez valókat.

- Majd huhogok - felelte somolyogva a férfi, és követte a lányt az étkezőbe. 

Az álcázás nem szerepelt Hermione képességei között. Ha lehet, még jobban feszengett az asztalnál, mint a konyhában. Néha elkapta a tekintetét, ha a férfi ránézett, szabad kezével időnként idegesen bele-beletúrt a hajába. Szótlan volt, túlságosan is hallgatag -állapította meg a bájitalmester - máskor fecseg, végeláthatatlanul és kéretlenül, most pedig csak ül magába roskadva. Piton a kávéscsészéje fölül nézte, nem tette szóvá a különös viselkedését, inkább belelapozott a reggeli újságba. Már a cikk közepén tartott, mikor Hermione pár szóval kimentette magát, és visszavonult az emeletre, látszólag azért, hogy rendbe szedje magát.