Underwater [HUN]

Az igazság

Éppen az ágyamon feküdtem, és azon gondolkodtam, hogy mit is kéne csinálnom. Halálosan megfenyegettek. Sőt, ami rosszabb, nem csak engem, hanem az egész Irodát is. Miattam most mindenki veszélyben van...
'Kár volt elfogadnom az ajánlatot...' gondoltam. 'Mindenkire csak bajt hozok...'
Mélabús gondolataimból Dazai hangja ugrasztott ki.
- Oi, Momo, segíts már egy kicsit! - hallatszott a fürdőszobából.
'Mibe fogadunk, hogy már megint nem tudja feltekerni magára a fáslijait?'
Hatalmasat sóhajtva kimásztam az ágyamból, és kicaplattam a fürdőbe.
- Mi történt már megint? - kérdeztem, felhúzott szemöldökkel. Az történt, amire számítottam. Dazai a fürdőkád szélén ült, belecsavarodva egy adag fásliba.
- Megint nem sikerült, Momo! -panaszolta, mint egy kisgyerek. - Pedig úgy csináltam, ahogy mondtad...
- Gyere ide, te hülyegyerek... - sóhajtottam.- És ha még egyszer, Momo-nak mersz hívni, tökön rúglak. 
- Rendben van, Momo-chan.
- OSAMU! 
- Jól van na, Shori - chan...
Soha nem szokott Momonak hívni, csak ha kettesben vagyunk itthon. Nem arról van szó, hogy idegesítene, hanem felidézi bennem a régi életemet. Magam előtt láttam a húgomat, ahogy felém fut, azt kiáltozva, hogy 'Momo, Momo!!', miközben a kis, fekete copfja ringatózik a feje mögött. Yuna csak a féltestvérem. Anyám egy másik hmmm... kuncsaftjától született, de nekem mindig a kishúgom marad.

Észre sem vettem, hogy könnyek gyűltek a szemembe, miközben Dazai mellkasát kötöztem be.
Mikor ezt észrevette, megállította a kezem. Egyik kezével megfogta a fáslit tartó kezem, a másikkal felemelte a fejemet az államnál fogva, hogy a szemembe nézzen, majd a tenyerét az arcomra simította. Nem is tudva, mit csinálok, ösztönösen lehunytam a szemem, és belefektettem az arcomat a tenyerébe. Olyan jó érzés volt. A keze meleg volt, hüvelykujjával az arcomat simogatta és letörölte onnan a könnycseppeket.
- Mi a gond, Momo? - suttogta.
- A húgom hívott mindig így... A kishúgom, Yuna... Mindig Momonak hívott... -a hangom elcsuklott.
Dazai kivette a kezemből a kötést, majd ledobta a fürdőszoba padlójára, végül a kezeimnél fogva magához húzott és átölelt. Átöleltem, kezeimet a széles hátán nyugtatva, arcomat a mellkasába fúrva.
- Annyira hiányoznak... - suttogtam neki, miközben újra patakozni kezdtek a könnyeim.
- Tudom. -suttogta bele a hajamba, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Két éve nem láttam már őket... Két éve, mióta... -itt megálltam. Soha nem beszéltem eddig senkinek az Iroda dolgozóinak, az Igazgató kivételével. De most erőt vettem magamon, és úgy döntöttem, hogy elmondom Dazainak mi történt. - Mióta a Dokkmaffia elrabolt és megkínzott.
- Tudom. Mindenről tudok. Tudom, hogy mit csináltak veled, és azt is, hogy ki tette.
Megfagytam az ölelésében.
-Fujiwara -san mondta el, miután beszéltél vele. -mondta. - Azt akarta, hogy tudjam, mi történt veled. Ezért hagyta, hogy nálam maradj, és ne költözz saját lakásba. Nagyon jól ismerem a Maffiát. - szünetet tartott, s közben kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Szemei szomorúak voltak és őszinték, tele fájdalommal és megbánással. Az enyémben csak a riadtság tükröződött. - Hiszen annak idején én is közéjük tartoztam... 
Az utolsó mondatot már csak suttogta.
- Nem... - motyogtam, miközben a fejemet ráztam. - Ez nem lehet igaz... Hazudsz... Te soha sem...
Kitéptem magam az öleléséből, és hátrébb léptem. Alaposan szemügyre vettem a rengeteg sebhellyel tarkított, félig befáslizott felsőtestét és a fedetlen karjait. Sosem gondolkodtam el rajta, hogy honnan vannak. Vagyis igen, de nem sokat foglalkoztam velük. De most, hogy megtudtam, hogy Dazai is a megkínzóim soraiban állt egyszer... Minden világossá vált előttem. 
- Tudom, hogy mi jár a fejedben- szólalt meg csendben. Szemében végtelen bánat tükröződött. - Hogy vajon én is a kínzóid között voltam-e. Tudom, mivel ismerem a módszereiket. Sokat én magam fejlesztettem ki.
- Ne, elég, nem akarom...
-De én már öt éve otthagytam a maffiát. Három évvel azelőtt, hogy téged elraboltak volna. -miközben beszélt, elindult felém, maga után vonszolva a fáslitekercset. - Aznap, mikor megtaláltalak, koszosan, véresen, sebekkel tarkítva, már akkor tudtam, hogy min mentél át. Akkor és ott, amikor magammal vittelek, megfogadtam magamnak, hogy megvédelek, és bosszút állok Kouyoun, azért, amit veled tett.
Ekkor már ott volt előttem. Nem tudtam hova hátrálni, a hátam nekiütközött a csempének. Riadtan tekintettem fel az előttem álló férfira.
- Nem kell félned. - mondta, s az egyik kezét az arcomra tette. - Minden áron megfoglak védeni. Akár az életem árán is. És ezt nem csak azért mondom, mert meg szeretnék halni. Addig nem fogok meghalni, amíg téged biztonságban nem tudlak. Amíg tudom, hogy már nem fenyeget veszély.
-O-Osamu... -dadogtam. 
- Nem hagyom, hogy bármi bajod essen, Momo. Te vagy a mindenem. Nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem.
'Lehetséges lenne... Hogy ő is azt érzi amit én...?'

Most már olyan közel állt, hogy a testünk összeért. Hüvelykujjával végigsimította az arcomat, majd lassan lehajolt, behunyta a szemét, és az ajkait finoman az enyémre helyezte.

'Mi... Ez... Nem lehet igaz... Ez most tényleg megtörténik...?'

Csak egy pillanatig tartott az egész, és már el is húzódott tőlem. 

- Dazai...-szólítottam meg.
- Mondd, hercegnőm. - suttogta fülembe, miközben az orra hegyét végighúzta az állkapcsom vonalánál. Beleremegtem az érzésbe.
- Te hogyan érzel irántam? -tettem fel, a már régóta halogatott kérdést.
- Nem egyértelmű számodra? - suttogta, miközben lejjebb hajolt a nyakamhoz, és egy könnyű puszit adott rá, majd újra felegyenesedett, és a derekamnál fogva magához húzott, kezeimmel megtámasztva magamat a mellkasánál, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Szeretlek, Shori Momoka. 
Úgy éreztem, mindjárt elájulok. Ha Dazai nem tartott volna a karjaiban, biztos ott esem össze. A szívem hevesen vert, az arcom lángolt, a lábaim, mintha zseléből lettek volna.
Újra lehajolt, és megcsókolt, de most már hosszabban és ezt már viszonoztam. Lábujjhegyre álltam, miközben karjaimat a nyaka köré fontam. Dazai még szorosabban ölelt magához, egyre jobban elmélyítve közünk a csókot. Beletúrt a hajamba, miközben finom megharapta az alsó ajkamat, mire halkan felnyögtem, s megpróbáltam még hevesebben csókolni.

Lélegzet után kapkodva váltunk szét. Homlokát nekitámasztotta az enyémnek, majd egy gyors szájrapuszit adott. 
- Van kedved együtt aludni ma este? -suttogta az ajkamnak. 
- Igen - válaszoltam. - Viszont az én szobámban alszunk, mert nálad bejutni se lehet a mocsok miatt. 
Dazai erre csak vigyorgott, majd felkapott és hercegnő stílusban átvitt a szobába. Óvatosan lerakott az ágyra, majd mellém feküdt. Ekkor vettem észre, hogy a mellkasa még mindig csak félig van befáslizva.
- Osamu, még nem végeztem a fáslizással. - mondtam neki. Ülj fel, gyorsan megcsinálom.
Engedelmesen felült, majd a kezembe vettem a köteget, és folytattam a félbehagyott munkát. A kezem néha végigsiklott egy-két csúnyább hegen.
- Nagyon fájt? -kérdeztem megállva, a kezemet egy különösen nagy, csúnya hegen tartva.
- Eléggé. -húzta el a száját. - De már régen volt. Ezek a sebek segítenek, hogy sose feledjem el a múltam. Hogy visszatereljenek a helyes irányba.
Rátette a kezét az enyémre, ami pont a szíve fölött nyugodott, és megpuszilta az arcom. 
- Mi lesz most így a Maffiával? - kérdeztem félelemmel telten. Amint ezt kimondtam, remegni kezdtem.
- Megállítjuk őket. Nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőlem. - mondta határozottan. - És biztos lehetsz benne, hogy a többiek az Irodában sem fogják hagyni, hogy az egyik társukat bántsák. Te már közénk tartozol, Momo. Meg fogunk védeni minden áron.
Remegő kézzel fejeztem be a kötözést. Becsúsztam a takaró alá, Dazai pedig mellém. Magához húzott, én pedig a mellkasára hajtottam fejemet. 
 Ahogy hallgattam a szívverését, és éreztem, a teste melegét magam mellett, a fásli durvaságát az arcbőröm alatt, és a kezeit, amik közül egyik a csípőmön nyugodott, a másik pedig a hajamat simogatta, lassan mély álomba merültem.

Hosszú idő után először biztonságban éreztem magam.

-------------------------------------------------------------------------------------

Őszinte leszek, fogalmam sincs, hogy ez mi. Csak nekiültem és írtam, ami jött. Az egyszer tuti, hogy nagyon keszekusza. 😂😂De annyira akartam már írni egy ilyen részt. Későbbre akartam hagyni a csöpögős részt, de nem bírtam ki...😁😁❤