Jack fel-alá járt a tanári szoba előtt. Nem volt félős típus, de most reszketett a térde. Szerette Evans tanárnőt, de biztonságosabb volt az árnyékba húzódva szeretni a Napocskát. Abban sem volt biztos, hogy beválik az ötlete. Jó lett volna kikérni egy magánál sokkal okosabb ember véleményét a tervéről. Megfordult a fejében, hogy elmondja Jennának, de a lány azonnal rohant volna Bobbyhoz, ha megtudja, mire készül, és akkor oda a meglepetés.
Jack összeszedte a bátorságát, és bekopogott.
Szürke felhők úsztak az égen. Bobby szomorúan tekintett fel. Hiába kereste a kéket. Hideg esőcseppek hullottak az arcára. Lassan ment – minek sietett volna? –, ez is csak egy nap volt a sok közül. Vagy mégsem? Mintha furcsán néznének rá az emberek. Mondjuk, mindig mindenki furcsán néz rá. Akkor ez most miért más? Kíváncsiság csillogott a szemekben, az a pletykaéhes féle.
Bobby megállt az iskola kapujában, hogy elszívjon egy utolsó szál cigit.
– Szia, Bobby!
Ez meg ki volt?
– Csá, Bobby!
Bobbyt megköhögtette a füst. Mi ütött ezekbe, hogy újabban köszönnek neki?
– Bobby!
– Jó reggelt, Evans tanárnő!
– Mit mondtam a dohányzásról? – kérdezte a nő, akinek valami rejtélyes okból remegett a hangja.
– Hogy káros – mosolyogta Bobby a választ, és szívott még jó pár slukkot, mielőtt eldobta volna a csikket.
– Gyere velem!
– Hová?
– Valaki beszélni szeretne veled.
Egy évszázadnak tűnt, mire végigmentek az iskola folyosóján. Evans tanárnő cipősarkai akkurátusan kopogták léptei ritmusát. A katonaindulónak is beillő dallam a pszichológus ajtaja előtt ért véget. Sűrű, nehéz csend ereszkedett rájuk.
– De hát most nem csináltam semmi rosszat! Még a fogalmazást is megírtam – bizonygatta Bobby az ártatlanságát.
A tanárnő nem figyelt rá. Bekopogott, majd betuszkolta a fiút, és hátvédként mögé állt.
A szobában hárman ültek: a pszichológus, az igazgató és egy ismeretlen bajuszos, pszichopata gyilkosnak kinéző fickó.
– Szervusz, Bobby!
Bassza meg, itt nagy gáz van! Ezek mosolyognak rám. Bobby tett egy bizonytalan lépést hátra, de beleütközött Evans tanárnőbe, aki taszított rajta egyet, jelezve, hogy menjen beljebb.
– Ez az úr – mutatott az igazgató a pszichopata gyilkosra – a gyámhatóságtól jött. Azért van itt, hogy segítsen neked.
Bobby körül egy pillanatra megszűnt a világ. A harag úgy sistergett át rajta, mintha villám csapott volna bele. Mivel nem először derült fény a titkára, és nem először vetett szemet rá a gyámügy, hamar visszanyerte a lélekjelenlétét.
– Nincs szükségem segítségre – jelentette ki.
– Tudom, hogy ez milyen nehéz neked – mondta negédesen a bajuszos.
– Ó, nahát, milyen okos maga!
– Bobby, kérlek!
Bobby Evans tanárnőre nézett, aki lesütött szemmel állt mögötte, így nem láthatta a felé sugárzó csalódott gyűlöletet.
ESTÁS LEYENDO
Mert az éj a szeretőké
Romance" - Négyen rugdosnak, de te kussolsz, még az anyjukba sem küldöd el őket. Szó nélkül hagyod, hogy lealázzalak az egész osztály előtt - sorolta. - Inkább összeszarod magad, ahelyett, hogy szólnál, lépjek a fékre. Miért? Jack nem felelt, csak a vállát...
