🌺Miért Én?🌺 -írás alatt-

🌺3🌺

Beléptem.. Chris volt az..

-köszönni luxus? -kérdezte anyám, de a szemében láttam a dühöt.

-Elnézést"Jó napot!  És szia! -köszönzem gyorsan, de láttam ahogyan Chris picit elvigyorodik ezzel megnyigtatva engem.

-Semmi baj Chloe ugye? -kérdezte Chris apja, akiről kiderült hogy Péter a rendes neve.

-Szerintem anyukád nem említette hogy miért vagyunk most itt, szóval belekezdenék.
Nos anyukáddal egy ideje már együtt vagyunk és eldöntöttük hogy hozzánk fogtok költözni Los Angeles be. Ezzel új sulit váltva. Ma indulnáknk 5 kor. A barátaidtól addig el tudsz köszönni.

Hogy mivan? Elköltözni? Habár ha jobban belegondolok ezzel új életet is kezdhetek. Akár barátaim is lehetnek. És ami a legjobb, az az hogy anya nem fog ütni annyiszor mert ők ott vannak.

-Igen még nem említette. De gyorsan összepakolok és miattam indulhatunk is mert elköszönni nem kell a barátaimtól, mivel nincsenek. Szóval... Igen. -mondtam gyorsan,  a levegőt kapkodva. Chris látta hogy nemtudok mit mondani úgyhogy megszólalt mély és rekedtes hangján.

-amúgy Chloe, jól áll rajtad a pulcsim. -mondta féloldalas mosollyal a száján amitől mégjobban zavarban voltam.
A szülők nem értették a helyzetet igyjogy elmagyaráztuk nekik. Péter elég kedves és megértő. Szerintem jól ki fogunk jönni. Felmentem bepakolni a cuccaimat a már előre elkészített dobozolba, mikor kopogtak

-bejöhetek? -kérdezte Chris

-Persze- mosolyogtam vissza rá.
Elkezdtem nyújtózkodni a szekrényem legfelső polcán lévő maplómért, amibe MINDENT leírtam az életemben történt jó és rossz dolgokról, emlékekről.

-Várj segítek-odajött, majd a derekamnál fogva felemelt, úgy hogy elérjem. Olyan könnyedén emelt fel, mintha egy tollpihe lennék.

-köszönöm- mondtam félénken. Közben szerencsémre levertem egy üveg tárgyar a combomra ami el is tört, ezzel felszakítva a nadrágomat, a naplómat pedig kiejtve ezzel a kezemből. A farmeron keresztül látszódott a vágások helye, a napló pedig pont ott nyitódott ki, ahol ezt írtam le és persze hogy úgy, hogy egy szót vastagon kiemelten*VÁGÁSOK*

-úristen!jól vagy?

-igen persze csak a nadrágom szakdt ki

-a naplód!  Vágások....  Bocsi nem akartam beleolvasni csak ki van emelve és pont ránéztem és...

-semmi gond.

-a combodon mik azok a csíkok? Baszki, de vagdosod magad?...

-nem nem én voltam.... Az,  azt anya tette. -gyorsan lemostam az alapozót, ami elfedte a pofonok elyét- és ezeket is.  Ver engem mert eszrinte ez jó... De másokkal nagyon kedves tud lenni. Neked nem kell félni tőle. Téged nem bantana.  Láttam ahogyan rád nézett.. A szemeiben reményt láttam...

Itt elbőgtem magamat. Elmondtam Chris nek az összes ilyen esetet. A sulis bántalmazásaimat meg mindent. Szorosan magához vont, ezzel megynugatva engem. Közben összepakoltam a segítségével és már indultunk a kocsihoz. 7 személyes kocsi volt, a csomagokat középre beraktuk, anya és az újdonsült apukám legelöl, mi pedig Chris- el leghátra ültünk. Alig látszódtunk ki a csomagok miatt..

-Hé! Én vigyázni fogok rád. Megígérem! -mondta Chris halkan, hogy csak én halljam mivel látta a könnyeimet lefolyni az arcomon, és hogy ideges vagyok. Én csak bólogattam. Nem kellett több, és megfogta a kezem, majd ujjainkat összekulcsolta, majd megszorította az említett testrészt amit megfogott. Ezzel megnyugtatott engem. Vállára dőltem, majd elnyomott az álom.