Elveszve

1.fejezet

Helló az én néven Melissa legalábbis a nevelőszüleim ezt a nevet adták(az első). Sok helyen jártam már, sok nevelőszülőnél voltam az évek alatt.. Rosszabbak és jobban is, a csoda az lenne, ha egyikre is boldogan gondolnék vissza, de a szüleim meghaltak amikor 5 éves voltam. Velük kapcsolatban sajnos nem emlékszem sok mindenre, de arra kifejezetten, hogy ott jó volt élni. velük, együtt.. Néha álmodok velük de nem látom az arcukat... Most éppen egy borzalmas nevelő családom van, akiknek van egy lányuk, aki valamiért nem kedvel... A szülők is csak a pénzét látják abban, hogy én itt vagyok mert amikor jönnek ellenőrizni akkor mindig elő kell adnunk a "tökéletes" családot, amit én már nagyon unok.Na de, a suliban sem vagyok népszerű, mert a sulinak fő üdvöskéje a mostoha tesóm Ava.. Amúgy én 15 vagyok(voltam) , a szemem zöldes barna, a hajam meg barna.

És a sulim fő ribanca Ava..17 éves. Neki festett kék a haja. Nem is értettem miért pont kék na mindegy a szeme pedig zöld..

És így vagyunk most éppen egy házban. És órákon alszik vagy chat-el a pasijával, zenét hallgat. A dolgozatainál pedig maga mellé ülteti az egyik srácot, mindig azt akit sikerül az esetek 60%lebukik vagy rosszul olvassa így elrontja..

Ma úgy keltem, hogy holnap van a szülinapom és 16 leszek.Úgy, hogy egykis keresés után megtaláltam a tökéletes ruhát. egy halvány rózsaszín szoknyát egy még szerintem tűrhető méretű kivágott szürke rózsás pólóval.

Reggeliztem, majd elindultam, mivel senki nem volt otthon, csak Ava aki úgyis csak leszíd ha felkeltem.. Tehát elindultam egyedül a sulihoz, 8 perc séta után ott is voltam. Gyorsan megnézem, hogy mi az első órám. Matek. Nee. Akkor halálra fogom unni magam.Hisztiztem magamban majd leültem a padtársam Eric mellé.

-Szia-mondta fapofával.
-Szia-köszöntem neki vissza majd bejött a tanár..

-Szervusztok gyerekek akkor kezdjük a Matamatikát.. - Jaj ne itt a halálom-Nyissátok ki a tankönyvet a 138.oldalon.

A Matek óra és az egész napom unalmasan telt. Haza mentem és vacsoráztam, letusoltam, átöltöztem pizsi e és befeküdtem és telóztam mégy egy fél órát utánna felraktam töltőre az eszközöt majd elaludtam..És akkor is a szüleimmel álmodtam. De ez most más volt..

-Anya, apa-ki áltottam nekik.
-Édes kis lányom nagyon vigyázz magadra főleg holnap-Mondta majd megfogta finoman az arcomat de én nem láttam az övét mert valami nap szerű világított mögötte. Mint amikor egy fotót szeretnél készíteni de a nappal háttal álsz és rossz lesz a kép minősége mert nem látszik az arcod rendesen. Na pont ez látszott itt is.

-De miért mi lesz holnap? - kérdeztem felvont szemöldökke.
-A 16. születésnapod és vigyázz a szörnyekkel akik holnap felkelnek miattad-lépett anya mellé apa és én egy kicsit megilyedtem. Majd elkezdtek a szüleim egyre halványabb lenni.
-Miért értem? Miért most? Hol? Mik? - annyi megválaszolatlan kérdés kavargott bennem. - Anya, apa nehagyjatok itt ne mégegyszer ne-zokogtam-ne hagyjátok egyedül - kiáltottam utánuk majd falkeltem riadtan.
-Nee-ordítottam. Majd láttam, hogy a szobám minden berendezése az ágyam alá együtt nincs a földön.Sikítottam egy hatalmasat és közben behunytam a szemem amire kinyitottam minden a földön volt.

-Ne kiabál már te lúzer-rontott be a szobámba Ava.
-Bocsánat. - mondtam majd elmentem reggelizni utánna fogatmostam hátra kötöttem a hajam cofba majd felöltöztem és elindultam a suliba. Már majdnem ott voltam mikor valaki megfogta hátulról a csuklóm és klorofilos kendőt rakott a szám elé próbáltam kapálózni valahogy kiszabadulni de nem volt elég elrőm. És aztán minden elsötétült....

Halii itt pár rész az elején borzasztó. De nem tudnék jobbat. Szóval marad, de szerintem az újabb részek már jobbak.