Feladom!

43. rész- Karácsony

MATT SZEMSZÖG

Három nap alatt sikerült annyira meggyógyulnom, hogy kikellhessek az ágyból. Már csak köhögök meg kicsit tüsszögök, de különben teljesen jól vagyok. De így is sikerült lemaradnom a karácsonyi partiról a barátaimmal. Beka a sütiket is elvitte, szóval még abból sem tudtam enni. Minden jóból kimaradtam, de csakis magamnak köszönhetem, amiért nem tudtam magamon uralkodni. Ráadásul a betegségem miatt egy nappal eltoltuk a karácsonyt, huszonhatodikán reggel fogunk ajándékozni.

A nagyinál a karácsony minden évben ugyanúgy telik. Első nap szépen kiöltözünk, feldíszítjük a hatalmas karácsonyfát, amíg anya meg a nagyi főzi a karácsonyi vacsorát. Általában apa szokott fotózni, de mivel idén nem együtt töltjük a karácsonyt ezt a feladatott most anya testvére, Susen, kapta meg, aki karácsonykor mindig csak tétlenkedik és a munkájáról panaszkodik. Ilyenkor mindegy mit mondasz neki nem érdekli csak tömi magába az édességeket. Aztán másnap, azért is sír, hogy túl sok cukros dolgot evett és meg fog hízni. Susen nénit csak ünnepekkor szoktuk látni, mert a sok munkája miatt mindig valahol külföldön van.

Apa postán már elküldte az ajándékokat, amit még anyával nézett ki. Beka a sajátját és anyáét, elvitte az árvaházba mondván, hogy nekik nincs szüksége semmire attól az embertől. Mivel anya nem akart közös ajándékot adni, az utolsó pillanatban ment el ajándékot venni nekünk, hiába mondtuk Bekával, hogy nem kell nekünk semmit venni, folyton azt ismételgette, hogy igen is tökéletes karácsonyunk lesz. Próbált úgy tenni, mintha jól lenne és minden a legnagyobb rendben lenne, de átláttunk rajta, hogy csak erősnek próbálta magát mutatni. Anya mindig is szerette a családi karácsonyokat, de most hogy a család darabokban, elvesztette azt az élményt.

Én a karácsonyban legjobban az ételt szeretem. Főleg a nagyiét. A nagyi főztjénél nincs jobb. Persze, anya ételeit is imádom, de a nagyi mesterfokon csinálja. Nem is csodálom, hogy sikerült megfognia vele a nagyapát.

A vacsora pont akkorra lett kész mire végeztünk a fa díszítésével. Nyugodt családi körben megvacsoráztunk aztán elvonult mindenki, hogy a "télapó" feltűnés nélkül letegye az ajándékokat.

*Másnap*

Nálunk a karácsony reggel úgy zajlik, hogy amíg a nagyi elkészíti a híres karácsonyi gofriját, megterítünk, felkapcsoljuk az égősort és betesszük a karácsonyi albumot. Persze ezek mind anya és Beka feladtai, amíg nekem vissza kell hoznom Susen életkedvét az ünnepléshez.

-Élvezd ki amíg ilyen fiatal vagy. Nem mindig lesz ennyi időd, mint most. Ti fiatalok egész nap csak lógatjátok a lábatokat, de nem lesz mindig így. -nem tudom anya mesélte-e neki, hogy mi van otthon, de baromra nincs időm "lógatni a lábamat." De ezért nem haragudhatok rá, csak nem tud mit kezdeni az életével. -Majd amikor felnősz nem lesz más csak a munka, munka és a...

-Munka?

-Pontosan. Nem lesz időd egy rendes kapcsolatra. Tudod mikor voltam rendes randin utoljára? -minden évben ugyanazt a szöveget mondja el és én minden évben ugyan azt válaszolom erre a szánalmas szövegre. -Már nem is emlékszem olyan régen volt. Nem csoda, hogy nem randiznak velem, minek ettem tegnap annyi süteményt. És a seggfej főnököm még véletlen sem enged el szabadságra. De túlórákkal szívesen ajándékoz meg. -én nagyon szeretem Susan nénit, de kezd már nagyon elegem lenni ebből az állandó nyavalygásból. Szedje már össze magát egy kicsit.

-De hát nem is vagy öreg.-kezdtem bele a szokásos szövegbe. - Gyönyörű vagy és fiatal. A pasik bolondok, hogy nem hívnak randira. Büszke lehetsz a karrieredre. Ráadásul nem mindenkinek van olyan király nénikéje, mint nekem. -Susen szorosan magához ölelt, anya pedig a háta mögött tátogott egy néma köszönömöt, Beka pedig rajtam kuncogott. Majdnem minden évben nekem jut a feladat, hogy felvidítsam Susan nénit.