A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

26.-Vadászat!

A  hetek teltek. Minden eseménytelenül haladt tovább. Kiderült, hogy Olivia lett az egyetlen pártfogóm és támaszom, aki rávette Kevint, hogy hallgasson a verekedés részleteiről és a közbe avatkozásomról. Bár még mindig fenntartásokkal kezeli Juant ezentúl falaz nekem, ha találkozni akarok vele. Mélységesen meghatott és bűntudatot ébresztett bennem, hiszen nem tudja a teljes igazságot rólam. Azt kívántam bárcsak elmondhatnám neki.

Ugyanakkor boldog voltam. Végre átadhattam magam a szerelemnek.

Az elmúlt napokban sokat beszélgettünk és érintettük meg egymást mindenféle ok nélkül.  Az összes perc ajándék volt a számomra.

A falkával is minden a terv szerint alakult. A telihold után csináltunk egy-két úgynevezett,, stressz tesztet", hogy felmérjék az eső telihold utóhatásait, de szinte remekeltem. Nagyon büszke voltam magamra.

Hazafelé sétálva egyből elmúlt a jó kedvem, mikor  bekanyarodtam az utcánkba.

A szomszéd háznál autók álltak. Mellette pedig par fiatal srác pakolta a felszereléseket. Néhányukat felismertem a megbeszélésekről, de nem igazán tudtam a neveket. Nagy meglepetésemre Olivia batyja, aki csak ritkán tartozkodott a környéken ott volt. Ugyanolyan barna haja es szeme van, mint a húgának. Egyből tudtam, hogy valami rosszban sántikálnak. Cristian megrögzött vadász, aki ki akarja írtani az összes farkast. Egy ötlet kezdett körvonalazódni előttem. Tudtam, hogy egyeztetnem kellene erről Ulrich-al, de szorított az idő. Azonnal cselekednem kellett.

-Cristian...hova hova ilyen szorgosan ?-álltam meg a fiú mögött, aki a hangomra megperdült. Láttam, hogy a társai megdermednek, és bűnbánóan lehajtják a fejüket.
Szóval tilosban járnak. ~gondoltam.

-Debra... Ohm mi csak...-kezdte, de felbe szakítottam. Összeállít a terv a fejemben.

-Titokban vadászni mentek igaz? Rob bácsi nem akart elengedni, mert túlságosan vakmerő vagy. Ezért úgy döntöttél titokban mentek el, így van?

A nálam sokkal magasabb srác megadóan bólintott. Kiskorunk óta ismert. Tudta, hogy nem érdemes kertelnie, vagy hazudnia nekem. Csípőre tettem a kezem.

-Most pedig felhívom Robertet... - kezdtem és elővettem a telefonom a zsebemből, mikor a srác elkapta a karom .

-Ne, Debra létszi...

-Nincs de, Cris! Ez veszélyes. Ha nincs kellően kivitelezve az akció akkor akár a fejeteket is otthagyhatjátok! - kezdtem el kioktatni, mikor egy társa félbe szakított.

-Mit kérsz a hallgatásodért? - lépett előre az egyik fiú, aki nagyon ismerős volt. Talán Rick-nek hívják, vagy Charles - nak.
Lassan, alattomosan elmosolyodtam.

-Vigyetek el engem is a vadászatra!

A kijelentésemet vegyes reakciók követték. Néhányan nem akarták, hogy menjek, néhányan pedig beleegyeztek. Cris elgondolkodva mustrált, majd hirtelen bólintott.

-Jól van! - kiáltotta el magát, ezzel elhallgattatva a többeket - Debra kiváló harcos. Velünk jön! - mondta majd felém fordult.

-Menj, szedd össze ami kell aztán gyere vissza. Sietnünk kell, nehogy a szüleim rajta kapjanak.

-Hova is megyünk? - kérdeztem, mikor visszatértem, egy fekete vadász ruhámban és egy íjat és tegezt rakva a kocsi hatuljába.

-Kaptunk egy fülest, hogy Swart-i hegyekben van egy kisebb falka. Őket kapjuk el - mondta az egyik srác, míg Criss a kezembe adott egy térképet,és egy pontra mutatott.

-Körülbelül oda, a hátságba megyünk. Pár óra és ott leszünk. - fejezte be a társa mondatát.

-Rendben. Ez érdekes lesz-mosolyogtam a fiúkra, akik vissza is mentek elintézni még pár dolgot. Óvatosan, vigyázva, hogy senki se vegye észre, elővettem a telefonom és lefotóztam a térképet, majd elküldtem és csak annyit írtam hozzá Swart.

****

Az út gyorsabban telt, mint vártam. A telefonom lenémítottam, nehogy egy hívás, vagy üzenet lebuktasson. Közben a támadás részleteit tárgyaltuk meg.

-Értesüléseink szerint két bejárat van és egy titkos, ami nyugaton van. Elvileg nem használják, de oda is megy egy csapat.

-Ezt vihetném én, és így többen mehetnek a fő bejáratokhoz. Hányan is vagyunk?

-Összesen veled együtt hatan... Jólvan, az a kijárat a tiéd, de vinned kell egy puskát magaddal.

-Rendben, nem bánom.

Juan szemszög :

Álmosan léptem be a nappaliba. Gondoltaim még mindig az álmom körül jártak, amiben nagy szerepet játszott egy alacsony barna hajú lány. Az arcomra önkéntelenül is mosoly költözött.

-Mi ez a vigyorgás? Csak nem Debra van a dologban? - lökdöste mrg a vallam Jake mikor letelepedtem mellé a kanapéra.

-Csak jó kedvem van, ez olyan nagy baj?-húztam fel a fél szemöldököm, a nevető srácra, aki csak a fejét rázta.

-Csak hát at kell írnunk a beceneved... - lépett be a szobába Thomas.

-Uu tényleg. A morcos már nem igazán illik rá. - értett egyet Jake - inkább legyen hős szerelmes... Au! - kiáltott fel, mikor a párna közelebbi ismeretségbe lépett az arcával.

Thomas nevetett.

-Vagy legyen, szerelmes psyho...

Egyre jobb és jobb beceneveket találtak ki nekem, amihez persze a többiek is örömmel csatlakoztak. Egy idő után nem igazán volt már kedvem a társaságunkhoz ezért elővettem a telefonom. Meglepetésemre egyetlen üzenet várt Debrától.

,, Szeretlek "-írta. Az arcomra biztosan kiült a döbbenet, vagy a boldogság. Még nem mondtuk ki egymásnak ezt a szót, bár mind a ketten tudtuk. Lassan visszaírtam neki, mikor Ulrich belépett a szobába.

-Falka indulás. Sürgős dolgunk van.

-Mi lenne az? - nézett fel Jeremy a könyvéből az alfára. A férfi szemmel láthatóan aggódott és ideges volt.

-Mi történt? - kérdezte most Susan, magához szorítva az ölében alvó Ericat.

-Debra üzent. Vadászok támadják meg egy barátom fakáját a Swart hegységben.

-Swart... Swart. Ott él Lucan, az idős alfa a gyerekeivel nem? - nézett kérdően Dávid a férfira, aki beleegyezően bólintott. Már tudtam, hogy honnan ismerős a hely neve. Régebben ott húztuk meg magunkat, egy időre, mielőtt ide jöttünk volna. Sok békés ember él arrafelé.

-Igen. Debra elküldte nekünk a pontos útvonalat, amerről a vadászok érkeznek és a terveik vázlatát. Ők már úton vannak.

-Sietnünk kell! - pattantunk fel egyszerre és vártuk, hogy Ulrich elmondja mit tegyünk.