44. rész- Mindig is...

23 3 0
                                    

BEKA SZEMSZÖGE

Matt a nagyinál eléggé búskomor volt, de egyik pillanatról a másikra jó kedve lett. Nem tudom miért volt rossz kedve és azt sem mitől lett jó, de örülök, hogy már minden rendben.

Mattnek ez a 17. születésnapja. Valami különlegességgel készültem neki mára. De nem szabad egyből lerohanom és már az elején elsütnöm. Hagyom hagy szórakozza ki magát előbb. Azt a fekete, csipkés ruhát viselem, amit még Mattel néztem ki és annyira tetszettem benne neki. Visszamentem és megvettem direkt a mai napra. Ennek a napnak tökéletesnek kell lennie, még ha a meglepetésemmel meg is döbbentem.

Anyáék a köszöntés után egyből le fognak lépni, hogy Mattal bulizhassunk. Két napig nem lesznek itthon, hogy a szilvesztert is megtudjuk ünnepelni a barátainkkal. Általában "apa" elviszi anyát vacsorázni majd a nagyihoz, de idén anya a nagyival és Susannal tölti az ünnepet. Az se kizárt, hogy Susan néni elviszi anyát inni, ami már rá is férne. Rég nem volt már egy sima laza estéje, megérdemli. Ezt nem csak azért mondom, hogy anyának mindenképpen legyen indoka elmenni, csak már ráférne a pihenés.

Matt szülinapi bulija nem szokott nagy szabású lenni, elvégre két ünnep között van, ráadásul egy nappal szilveszter előtt. Ilyenkor kevesen érnek rá mert mindenki készülődik vagy már el is utaztak az ünnepekre. Csak Matt néhány közeli barátja (olyanok is akiket csak látásból ismerek, meg olyanokat akiket még életemben nem láttam), és pár családtag van itt. Roxi is eljött. Szerencsére Mattet nem hagyta cserben azért mert rám haragszik. Elvégere nekem vannak undorító érzéseim és nem Mattnek.

Elérkezett a köszöntés ideje. Lekapcsolták a fényeket, anya bejött a kezében egy hatalmas habos eper tortával és a tömeg rákezdett a Happy Birthday-re. Matt csodálatosan nézett ki. Senki nem volt kiöltözve, de azért még sem csak egy egyszerű pólót kaptak magukra. Matten egy fekete ing volt, ami a második gombjáig ki volt gombolva. Fekete koptatott farmert viselt és a szokásos stílus jegyeit. A bőr karkötőt, a fekete, titán gyűrűt a középső ujján és a dögcédula nyakláncát.

Elfújta a gyertyákat majd szeletekre vágta a tortát és szétosztotta. A család végre lelépett, nem mintha bajom lenne anyáékkal, csak a buli mindig akkor indul be, ha ők elmentek. Matt a lépcső mellett állt pár haverjával, akikkel csak egyszer-egyszer futólag találkoztam, én nevettek. Már nem bírtam magammal ezért oda mentem és félbe szakítottam a nevetgélést. Egy szelet torta volt a kezében, amiből még egy falatott nem evett, mert folyamatosan szóval tartották.

-Gyere velem. -megragadtam azt a kezét, amivel nem a süteményt fogta és felrángattam a szobájába. Magunkra zártam az ajtót, amíg Matt letette az asztalra a tortát.

-Szeretném ha most bontanád ki az ajándékodat. -annak ellenére, hogy a csábítási kísérlete kudarcba fulladt, úgy érzem készen állok.

-Előtte mondani szeretnék valamit. -fúrta határozott tekintetnét az enyémbe. El sem tudtam képzelni, hogy mi lehet annyira roppant fontos, hogy nem ér rá az ajándék kibontása után elmondani.

-De szeretném, hogy előbb bontsd ki az ajándékod. -győzködtem, mert nem tudtam milyen irányt venne az a beszélgetés, aminek most neki akar kezdeni.

-De el akarok mondani valamit. -otthagyta a sütijét az asztalon és elindult felém, de egy határozott mondatommal megállásra késztettem.

-Majd utána.

-Szülinapom van. Az van amit én szeretnék. -incselkedett velem. Biztos gyorsan túl esünk rajta és rátérhetünk arra, amit én akarok mondani.

-És pontosan mit is szeretne a szülinapos?

-Ezt. -közelebb lépett hozzám, egy lépés, két lépés és még egy lépést, mintha teljesen lelassult volna minden, de azzal a lendülettel, ahogyan közvetlen előttem megállt mindkét lába, a szívverésem az egekbe szállt és mintha csak úgy felgyorsult volna minden. Kicsit felemeltem a fejem, hogy megtudjam mire készül. Ekkor megfogta a derekamat és még közelebb vont magához. Aztán megcsókolt... Miután rájöttem, hogy mi is történt, hevesen visszacsókoltam. Kezeit közben derekamról lassan átvezette az arcomra.

Feladom!Where stories live. Discover now