Feladom!

45. rész- Nem álom

MATT SZEMSZÖGE

Tegnap volt életem eddigi legjobb szülinapja. Legalábbis azt hiszem. Még most sem vagyok benne biztos, hogy nem álmodtam az egészet. Oldalra pillantottam és kicsit megnyugodtam ahogy megláttam a mellettem szuszogó Bekát. Bár ez nem jelent semmit, máskor is aludtunk már együtt. Tényleg csak álmodtam volna az egészet? De olyan valóságosnak tűnt. Nem lehetett csak álom az egész. De mégis, hogy lehetne nekem akkora szerencsém, hogy a lány, akit szeretek viszont szeret annak ellenére, hogy a nővérem?

A cikázó gondolataim közül Beka mozgolódása rántott vissza a valóságba. Lassan kinyitotta a szemét és rám mosolygott. Nem tudtam, hogy kéne viselkednem mivel nem tudtam, hogy az a valóság volt-e amire emlékszem, ezért visszamosolyogtam. Kinyújtotta a nyakát és puszit nyomott a számra. Kicsit megrökönyödtem, mert ez azt jelentette, hogy nem álmodtam és én vagyok a világ legszerencsésebb férfija.

-Mi a baj?-aggódó tekintettel nézett fel rám. Szorosan magamhoz öleltem.

-Semmi. -még is, hogy lehetne bármi bajom ha itt van mellettem? -Az égvilágon semmi. -mondtam inkább magamnak, mint neki. Vigyorogtam, mint a tejbe tök. Beka megkönnyebbült majd fejét belefúrta nyakamba és ujja hegyével rajzolgatni kezdett mellkasomon. Egész nap így tudtam volna maradni, de persze nem lehet.

Ma van szilveszter és elő kell készülnünk a bulira, ami szinte minden évben nálunk van. Azt állítják, hogy a mi szilveszteri partink szokott lenni az év bulija. Mivel szülők nincsenek itthon megtehetjük, hogy bevadulunk, így nem is fogjuk magunkat vissza. Nálunk éjfélkor mindig történik valami különlegesség, ezért az emberek előtte nem szoktak elmenni. Általában éjfél után nem sokkal a többség lelép és valahova oda megy, ahol még több pia van, csak a közeli barátaink maradnak.

Beka felkelt mellőlem és kiment a szobából. Én is kimásztam és felvettem magamra egy meleg pulcsit és nadrágot. Mire leértem Beka már a gáztűzhely felett állt és valami isteni illatú ételt készített. Oda settenkedtem mögé és hátulról átöleltem derekát. Kezemet becsúsztattam a pólója alá és államat megtámasztottam a vállán.

-Mit készítesz? -pusziltam meg arcát mire egy mosolyra húzta száját.

-Rántottát. Megcsinálod addig a kávét?

-Persze.-elengedtem és indultam elkészíteni a kávéinkat.

Miután elfogyasztottuk a reggelinket úgy döntöttünk ideje lenne kitakarítani a házat, mert még mindig a tegnapi buli szemetében pompázik. Legalább csak az alsó szintet kell rendbe hozni, a felső szint az ilyen eseményeken tabu hely. Beka már neki is látott a konyhának így enyém lesz a nappali. Takarítás közben azon gondolkodtam, hogy lehet új barátokat kéne szereznem, mert a mostaniak nem normálisak. Komolyan. Valamelyik nagyon okos barátom végighúzta az arcát az ablakon és összekente egy inkább nem is akarom tudni mivel. Ez még valamennyire oké, de milyen épeszű embernek jut eszébe tejszínhabbal egy f*szt rajzolni a tévére? Fogadni mernék, hogy Kevin volt az a nagyon okos. El ne felejtsem, hogy a suliban seggbe kell rúgnom. Imádom megünnepelni a szülinapom a barátaimmal, de a takarítás részét nagyon utálom, főleg ha ilyenekkel futok össze a házban. Legközelebb addig nem fogom elengedni őket, amíg el nem takarítják a saját baromságaikat.

Az ablakot tisztítva megláttam, hogy este esett a hó. Hatalmas mennyiségű hó terítette be az udvart, amit el kell lapátolnom. Felvettem a kabátom és a bakancsom, majd elbukdácsoltam a hét centiméteres hóban a garázsig, ahol a hólapát van. A hideg csípte az arcom, a kezeim jéghidegek, a leheletem látszik a levegőben és az orrom folyik. Igazi téli idő van. Megálltam a lapátolásban, hogy kifújjam az orrom, amint végeztem visszatértem a munkához, de egy hideg és viszonylag kemény dolog neki csapódott a hátamnak. Megfordultam és Beka állt ott nagykabátban, csintalan mosollyal az arcán. Mielőtt összerakhattam lova a képet egy újabb hideg dolog vágódott nekem, de ezúttal a mellkasomba. Egy pillanatnyi gondolkodás nélkül markoltam fel egy marék havat és gyúrtam belőle gombócot. Beka már menekülőre fogta, de egy jól irányzott dobással eltaláltam a fenekét.