Feladom!

48. rész- Majdnem randi 18+

MATT SZEMSZÖG

"Kissé" másnaposan keltem fel. A fény bántotta a szemem, és minden mozdulatom, ami hangot adott ki, kiszakította a dobhártyámat, kiszáradtam és hasogatott a fejem. Ránéztem az éjjeli szekrényemen elhelyezkedő órára és megállapítottam, hogy már délután négy óra van. Átaludtuk az egész napot. Beka összegubózva szorongatta még a takarómat. Elindultam felmérni a terepet, hogy milyen állapotban van a ház és kik tartózkodnak még mindig itt. A felső szint üres volt tehát Ryanék már elmentek.

Az alsó szint úgy nézett ki mint egy csatatér. Semmi nem ott volt, ahol lennie kellett volna, de még annak közelében sem. Nem emlékszem mikor fordult a feje tetejére a ház. Amikor a népség lelépett, akkor még nagyjából rendben voltak a dolgok, vagyis ezt már mi csináltuk. Próbáltam visszaemlékezni, de csak képek ugrottak be és azok is csak az Én Még Soháról. Most már kár azon rágódni miért rendeztük át a házat, rendet kell rakni és kész. Az egyetlen amire teljesen jól emlékszem, hogy Beka, hogy védte meg a kapcsolatunkat. Nagyon meglepett, hogy Roxi ennyire kikelt magából, sosem gondoltam volna, hogy ő fog ellenezni minket. Előbb számítottam annak a Henry gyereknek a kiakadására mint Roxiéra. De végül minden rendeződött és ez a lényeg. Magamhoz vettem a telefonom, amit nagyon nehezen, de megtaláltam a konyha egyik sarkában lévő virágcserépben. Megcsörgettem azt a haveromat, aki a hívás lista első helyén szerepelt.

-Csá haver.

-Ryan miért kiabálsz? -dörzsölgetni kezdtem a fájó fejemet.

-Nem kiabáltam. -nevetett bele a telefonba szerintem túl hangosan.

-Jó tök mindegy. Mikor mentettek el?

-Pár órája. Kitakarítottunk. -körbenéztem a házban és próbáltam rájönni, hogy Ryannek tényleg ez jelenti-e a rendet.

-Nem látom.

-A kanapé fele is körbenéztél? -oda sétáltam a bútor darabhoz és alaposan szemügyre vettem. Nem volt rajta semmi, de körülötte annál inkább.

-Lesöpörtettek mindent a földre, hogy le tudjatok ülni. -állapítottam meg.

-De a kanapé tiszta. -nem tudom eldönteni, hogy most tényleg elégedett magával vagy csak hülyít. Beszéltünk még egy keveset majd elkezdtem pakolászni. Nem terveztem kipucolni az egész házat csak kidobni a szemetet, hogy ne essünk át az elszórt üvegeken, papír poharakon, tányérokon és mindenféle papír fecnin. Ez a terv hamar kudarcba fulladt mikor nem találtam itthon szemetes zsákot. Idegesen csapkodtam a szekrény ajtókat, minden egyes csapódásnál mintha kalapáccsal ütnék a fejem, de nem hagytam annyiban. Bosszantotta szemétdomb, ami körülvett és nem tudtam takarítani az a hülye zsák nélkül. Egy cifra káromkodással küldtem el a francba szekrényeket és a szemetes zsákot, mikor valaki a hátamnak simult és átölelte a derekam. Először kicsit meglepődtem, de az ismerős érintéstől egyből megnyugodtam.

-Felébresztettelek?

-Ha te csapkodtad a szekrény ajtókat, akkor igen, de nem baj. -motyogta a hátamba. Megfordultam kezei közt, közre fogtam arcát és egy lágy csókot leheltem ajkaira. Szolidan visszacsókolt majd elváltunk egymástól. Még csak most tűnt fel, hogy Bekán csak az én pólóm van. Pimasz mosoly szökött az arcomra mire ő játékosan megütötte a mellkasom. Eltipegett mellettem, át a sok kacaton és neki kezdett kávét főzni. -Mi hozott ki a sodrodból?

-Nem találtam a szemeteszsákot. -Beka felkuncogott. Abbahagyta amit csinált, oda csoszogott a kuka melletti szekrényhez, kinyitotta és a kezembe nyomott egy fekete tekercset. -Eskü, ott is néztem. -Beka megint kinevetett majd visszatért a kávéfőzőhöz. Letéptem egy darabot a tekercsből és neki kezdtem szemét összeszedésének.