Feladom!

51. rész- A hívás

BEAK SZEMSZÖG

A múltkori beszélgetés után anyával kezdenek helyreállni a dolgok, de csak azért mert nem vetem tudomást arról milyen hangnemben beszélt róluk. Természetesen nem megfelelően, de ha továbbra és veszekednék vele, akkor őt is elveszíteném, ahogy apát. Ezért félre tettem a fájdalmat, amit szavai okoztak és elástuk a csata bárdot. Elkezdett érdeklődni a kapcsolatunk iránt, mi meg külön-külön sok időt töltünk vele, hogy ne érezze annyira egyedül magát apa nélkül. Mattel is minden rendben, sok időt töltünk együtt.

Mivel elmaradt az első randink amit, ...khm hogy is mondjam elragadott bennünket a hév, Matt kitalálta, hogy itt az ideje bepótolni. Azt mondta talált egy új helyet és oda szeretne elvinni. Nem volt ellenvetésem az új hely ellen, így bele mentem.

Éppen oda tartunk, a hideg téli utcán amikor hirtelen Matt összefűzte ujjainkat. Keze meglepően meleg volt ellentétben az én jégcsap ujjaimmal. Nem is értem, hogy képes ilyen hidegben hőt árasztani magából. Nagyon kellemes érzés volt, pillantok alatt felmelegítette az én kezemet is. Amikor befordultunk a sarkon szembe találtuk magunkat Jeremeyvel és Alexszel. Meglepetten méregettük a másikat, majd Alex pillantása lesiklott az összekulcsolt kezünkre. Hatalmas vigyor terült szét az arcán, ami azt sugallta, hogy ő már mindent tud.

-Csak nem randizni mennek?

-De. -vágta rá Matt.

-És hova?

-Még nem mondta el. -játszottam a durcást és lebiggyesztettem ajkamat, mint egy kisgyerek, aki büntiből nem kapott fagyit. Nyomot egy gyors csókot a számra és már is egy mosoly vette át a helyét az előbbi grimasznak.

-Mert szeretném ha meglepetés lenne. -tette hozzá mosolyogva.

-Jeremy! Te miért nem készülsz nekem soha meglepetéssel!?

-Már próbáltam, de addig nem hagytál békén, amíg ki nem szedted belőlem, szóval többet nem fogok. -fonta keresztbe megvetően a karját és olyan "már nem is emlékszel?" fejjel meredt Alexre.

-Jaj, ne már!

-Mi most megyünk, még a végén ide fagy az én szépségem. -elköszöntünk tőlük és mentünk tovább.

Pár utcányival később Matt bejelentette, hogy megérkeztünk és elém tárult az újonnan megnyílt Macska kávézó. Olvastam már erről a helyről. Ez nem egy szimpla kávézó, hanem ezt kicsit felturbózták. Macskák szabadjára vannak engedve a helyiségben, így simogathatod őket miközben a kávédat fogyasztod. Ki is akartam próbálni. Matt nem is hozhatott volna jobb helyre.

Kinyitottam az ajtót és az csilingelve jelezte, hogy vendégek érkeztek. A hely nagyon édes volt. Minden fele macskák voltak. Az üzlet hátsó részében volt egy kisebb elkerített rész ahova a kis cicák voltak elzárva. Belehetett menni hozzájuk és cirógatni őket. Pont abban a kis sarokban láttam meg Roxit, ahogy egy fekete fehér foltos kiscicát dögönyöz. Dan a karámon kívül állt és figyelte meg képeket készített róla. Oda mentünk hozzájuk és köszöntünk nekik.

-Sziasztok. Mi járatban?

-Most van az első randink és ezt a helyet találtam ki. -felelte egyszerűen Matt. Danre pillantottam. Kicsit mintha grimaszolt volna, de nem is csodálkozom. Ha belegondolunk fura lehet neki, hogy az ex-barátnője összejött a saját öccsével.

-Jól választottál! Ez egy nagyon jó hely. Danyvel nagyon sűrűn járunk ide, mert imádom a cicákat. Most nézd meg milyen aranyosak. -tolt az orrunk alá egy marék macskát.

-Tényleg azok. -feleltem és megsimogattam a kis cirmos fejét.

-Roxi mennünk kell. A nővéred már vár minket.