Feladom!

52. rész-Csere

MATT SZEMSZÖGE

Beka teljesen lefagyott. A telefont a fülén tartva meredt maga elé. Eleinte bosszankodtam, amiért itt hagyott ilyen állapotba, de ahogy elnézem, valami nagyon nics rendben és elkezdtem aggódni.

-Tessék? -préselte ki magából. A telefonból kihallottam, hogy a vonal másik végén lévő személy megszólalt, de nem értettem mit mondott. Beka kezéből kiesett a telefont és falfehérré vált az arca.

-Mi van? Mi történt? -hangom mintha visszazökkentette volna abból a dimenzióból, ahova bekerült. Felvette a telefont a földről majd a füléhez emelte.

-Máris indulunk. -kinyomta a mobilját és gyorsan felkapta a ruháit. Én csak álltam ott és vártam, hogy elmondja mi történt, de csak rám mordult. -Öltözz!

-Mi történt? Hova megyünk? -válaszra sem méltatott, gyorsan kirohant a szobámból. Magamra kaptam én is a ruháimat és utána siettem. Már rajta volt a kabátja és a kezében a kocsikulcsot szorongatta. Sietve én is felöltöztem és  beültünk az autóba. Miután már nem bírtam a csendet és láthatóan Beka nem akart felvilágosítani a történteket, felcsattantam. -Mi folyik itt? Mondd el! -vett egy mély lélegzetet. Szeme megint idegességgel lett teli és szorosabban markolta a kormányt. Már annyi minden megfordult a fejemben, hogy mi történhetett. Olyanok is amiknek a valószínűsége nulla, de ha nem tudok valamit az agyam állandóan mindenféle teóriát talál ki.

-Anya kórházban van. Balesete volt. Műtétre van szüksége, de a kórház jelenleg nem tudja ellátni őt a megfelelő vérrel. -persze ez is megfordult a fejemben, de valamiért a lehetetlen mappába tettem. Nem lehet anyának balesete. Végre kezdett minden jól alakulni, nem történhet ez meg vele. Nem feleltem, ezért Beka rám nézett egy pillanatra, majd vissza az útra. -Nem lesz semmi baja. Adunk neki vért és rendbe jön. -hangja bizonytalan volt mintha nem csak engem hanem saját magát is próbálná meggyőzni. Aprót bólintottam, amit nem láthatott mert az utat figyelte, de mégis tudhatta, mert ezután csendben haladtunk tovább.

A kórházban miután letámadtuk a recepciós nőt, hogy tájékoztasson minket hol az anyánk, egyenesen a harmadik emeletre mentünk az intenzív osztályra. Az orvos már várt ránk. Sietve bevezetett minket egy üres terembe, majd magyarázni kezdett.

-Ön Ms. Johnson? -Beka nem felelt csak bólintott, amit az orvos nem láthatott, mert a kezében lévő dokumentumokat olvasgatta, de mikor nem jött válasz felnézett papírjaiból Beka megismételte a mozdulatot. Teljes sokk alatt volt és egy szót sem bírt kinyögni. -Az édesanyja agyrázkódást kapott és megsérült az egyik veséje, ezért azonnali műtétre van szüksége, amint levettük a vért.

-Majd én adok. -vállalkoztam a feladatra és már tűrtem is fel a pulcsim ujját, de a doki megállított.

-Már ellenőriztük a kartonjaikat és a maga vére nem jó. Mrs Johnsonnak A pozitív vérére van szükség, de magának AB pozitív van. -biztos voltam benne, hogy a vérem megfelelő mert anya és apa is A+ vércsoportú. Mivel nem vagyok nullás csak A+ lehetek.

-Ez valami félreértés.

-A műtét után utána járunk, de most az anyja az elsődleges. -mivel egyetértettem vele annyiban hagytam a dolgot és vártam, ameddig Bekától levette a vért. Az orvos, akit mint kiderült Dr. Harrisnek hívnak, a nővérrel a nyomában elment. Órákon át várakoztunk abban a teremben, ahol hagytak minket. Egy ideig fel-alá mászkáltam, de elszédültem így leültem egy székre és dobolni kezdetem a lábammal. Ezt is hamar meguntam ezért a lábdobolást felváltottam azzal, hogy a pulcsim cipzárját kezdtem el piszkálni.

-Abba hagynád?

-Bocsánat, csak ideges vagyok. -elengedtem a cipzárt és odamentem hozzá.Annyira bosszant a tény, hogy nekem kéne megóvnom Bekát is és anyát is, de már mind a ketten kórházba kerültek. Ennyire alkalmatlan lennék arra, hogy vigyázzak valakire? Mi lesz ha gyerekem lesz? Elhagyom út közben?