A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Utazás előtt✅

**Tae szemszög**

Elhagytam! Nem igaz, elhagytam! De hol? Ó, basszus! Múlt héten átfestettem a hajam, aztán szerencsenapom volt! Ma pedig, amikor indulnom kéne, szerencsétlenné válok? Hát ilyen nincs! Várjunk csak! Az íróasztalomat áttúrtam, még a ruhásszekrényemet is. Hol hagyhattam el? Pedig olyan helyre raktam, hogy biztosan megtaláljam ma! Lássuk csak, ha repülőjegy lennék, hova bújnék?

Hát persze! A pénztárcába! El is indulok, hogy megnézzem, de a második lépés után megtorpanok. Egy pillanat! Nem is használok pénztárcát! Aish!
- Anyaaaa! - Szaladok a nappaliba, hogy megtaláljam. - Nem te raktad el véletlenül a jegyemet?

- Szívem, nekem azt mondtad, hogy olyan helyre rakod, amit minden nap megnézel. Próbálkoztál már a zárható kincsesládáddal?

- Nem. Köszi! Imádlak! - Még nyomok gyorsan egy puszit az arcára, mielőtt visszarohannék a szobába, hogy megkeressem a kulcsot. Várjunk csak! Hova is rejtettem el a kulcsot? Aish, ilyen szerencsétlen napom is csak nekem lehet! És csak ma, nem tegnap, vagy tegnapelőtt, amikor anyával összeraktuk a bőröndjeimet, neeeem, ma, amikor anya megy dolgozni, én meg a repülőtérre kéne, hogy kijussak valahogy időben. Hogy lehetek ennyire szétszórt? Pedig mióta elolvastam a levelet, csak erre az állásra tudok gondolni! A kék haj is biztosan valami meséhez kell, ahova olyan felnőtteket keresnek, akiket a gyerekek kortársaiknak néznek, tehát mint én. Ki tudja, talán főszerepet kapok! Talán én leszek a kék hajú herceg. Hm. A Tenger hercege? Hiszen tengerparthoz közel van a stúdió, szóval elképzelhető, hogy még ki is megyünk oda forgatni. Lehet, hogy lesz olyan jelenet is, hogy állok a tengernek háttal, és hátulról jön a hullám, felcsap a derekamig, a spriccelő víz gyönyörű hatással ölel körbe, ragyogva a napfényben, és....

- Megtaláltad, kicsim?

- Öm... öm...- Mit is? A jegyet. A... hol? Ja, a ládában! Ó! A láda kulcsát kerestem. - Nem. Még a kulcsot sem.

- Hát, azt Te tudod, hol tartod. De ha jól tudom, az egyik zoknid sokkal nehezebb a többinél, és kopog, amikor kimosom....

- Tényleg! - Rohanok a zoknis fiókhoz, megkeresem a kalózos zoknit. Mert hát milyen illene egy kulcs elrejtéséhez? Meg is találom a kulcsot, kinyitom a ládát. Igen, fényképek, emléklap, magazinok; levél a lánytól, aki tetszik; a repülőjegyem; a gumikarkötő, amit csináltam, de sosem hordtam végül, mert hosszú lett, de nem akartam lejjebb bontani; a gyerekkori rajzaim. Á, nincs itt. Ja, de! Itt fogom a kezemben. Üm... Ugye nem volt végig a kezemben? Egyszer a szemüvegemet kerestem így, aztán kiderült, hogy rajtam volt. Na mindegy. - Megvan! - Kiáltásom után visszacsukom a ládát, visszateszem a kulcsot a helyére, és rohanok le anyához. - Kidobsz a reptéren akkor? Indulásra készen állok!

- Tae drágám - mosolyog anya kedvesen - pizsamában vagy.

~~~~~~