HAIKYUU x READER [✔]

Tsukki x Reader

Eme alkalomból egy régi kérést hoznék fel,
abreka12 kérte még ezer éve qwq

Unottan meredtél a telefonod kéken világító képernyőjére, miközben a másik kezed egy bontott chipses zsacskóba markolászott. A fejedet már majdnem halálra untad, amikor felpattant egy értesítés. Rákattintottál, és majdnem felsikítottál örömödbe. El is felejtetted, hogy ma van az a jeles dátum, amikor Tsukki a barátod hazajön a két hetes edző táborból. Vigyorogva indultál elkészülni, hogy a busz elé mehess, és megölelhesd végre a szőkeséget. Természetesen az értesítés a telefon naptár alkalmazásától jött, hiszen Kei a világ egyik nagy tsunderéje, a világért se írna neked. Így nagyon meglepett, amikor a nyolcadik napján az edző táborba kaptál egy ilyen üzenetet.

                        Tsukki🌚🍰😏

Tsukki🌚🍰😏: Hinatától lehetetlen aludni, túl sok az idióta és azt hiszem Yamsnak menőségi rohama van. Nem mondom hogy send help, mert csak rontanál a helyzeten, de... azért itt lehetnél és akkor megverhetnénk Kageyamát ketten.

Nagyon meglepődtél ezen a regényen, hiszen a pápaszemes legtöbbször csak egy "ok" rosszabb napjain "k"-t szokott küldeni üzeneteidre. Tudtad hogy be kell osztanod ezt arra a két hétre, így hihetetlen boldogság fogott el. Vidáman zártad be az ajtót, és elindultál a Karasuno elé, ahol leteszi őket a busz úgy tíz perc múlva. Ebből következően enyhe késésben voltál pedig, de most ez se tudott érdekelni, hiszen végre találkozol Holdacskával.
Amint megláttad a buszt, sietősre vetted lépteid, és nyújtogattad a nyakad, hátha meglátod a szőkeséget, és boldogan ráugorhatsz. A fiúk éppen pakolásztak, de Hinata rögtön észrevett, és próbált integetni, de te leintetted, hogy maradjon csendbe. Óvatosan oda somfordáltál, hogy megölelhesd, de most már Tsukkin kívül mindenki látott, így elég kínos volt hogy mindenki Tsukki háta mögé néz, aztán bólint az intésedre majd visszafordul pakolni. Még öt-hat lépést hátra léptél és elégedetten neki futottál, majd ráugrottál a hátára.
- TSUKIIIII~
- Mi a fa---- - szökött ki az első gondolat Kei száján, majd hátra nézett és unott fejet vágott.
- Yo, Tsukki - vigyorogtál rá.
- Van fogalmad milyen nehéz vagy? - "köszönt" ő is.
- De de Tsukki - biggyesztetted le a szád, és lemásztál a hátáról.
- Köszi a "szívélyes" üdvözlést - morogta majd beállt a körbe ahol Daichi elkezte a szent beszédet. Miután befejezte, "Karasuno Oszolj" felkiáltással mindenki elindult a dolgára, Tsukishima ezesetben feléd.
- Most voltam egy két hetes fárasztó edző tábor alatt, sok fárasztó idiótával, most te is jöttél fárasztani? - nézett rád sóhajtva.
- Egy, azt hiszem igen, kettő ne használd ennyit a "fárasztó" szót, szóismétlés - oktattad ki, és a látvány, hogy mennyire szenved tőle, pótolt az iránt hogy gonosz volt veled.
- [T/N], hagyjál békén fáradt vagyok - nyöszörögte.
- De ú ú, mesélsz az edző táborról? Milyen volt? Voltak vicci storyk? - kezdted el rögtön zaklatni ignorálva előző kérését.
- Ezek után? Fix egy mukkot se - forgatta meg a szemeid.
- Eeeh? Kár, pedig direkt vettem dínó alakú csirkefalatokat, és azt hittem hogy haza megyünk és együtt megesszük őket míg mesélsz - játszottad meg a szomorúságot, hiszen tudtad hogy el fogod érni ezzel a célod. Tsukki szeme felcsillant, és átgondolta magában a dolgokat.
- Oké, mesélek egy kicsit és megesszük a dínó alakú csirke falatokat - alkudozott.
- Kár, pedig én pont annyi dínó alakú csirke falatokat fogok neked adni, amennyit mesélsz. Tudod, egyenes arányosságba - vigyorogtál rá kegyetlenül.
- Oké oké! Annyit mesélek amit akarsz - adta be a derekát. Elégedetten mosolyogtál a nem létező bajszod alatt, reménykedve jó storykba.
Így elsétáltatok a házadig, ott beinvitáltad Holdacskát, és neki álltál megsütni a vett csirke falatokat.
Tsukki sokat morgott, de a csirke falatok benne tartották a lelket.
- És Kei~? Megleptelek? - néztél rá nagy szemekkel.
- Aham - felelte erősen szarkasztikus hangsúllyal.
- Te észrevettél? - csodálkoztál.
- Hát... Őszintén?
- Yes?
- Eléggé feltűnő tudod ha mindenki a hátamat bámulja - felelte és megvonta a vállát.
- De ha tudtad hogy ott vagyok akkor... Engedted hogy megöleljelek? - lepődtél meg, majd Tsukishima arca vörösre gyúlt.
- Ne-nem - vágta rá gyorsan.
- Ahw, Kei - olvadtál el, majd adtál egy puszit a szájára.
- Majd holnap mesélsz. Ma csak együnk és nézzünk valamit oké? - ajánlottad fel, mire enyhe pírral az arcán bólintott.
- Oh, és nem is mondtam - gondolkoztál el.
- Mit? - kérdezte érdeklődve, hiszen annyira elgondolkodtál.
- Üdv itthon, Kei - azzal megcsókoltad boldogan.
- Haza jöttem - húzta egy apró mosolyra a száját, és most ő húzott téged egy csókba.