Utazás a Yandere Szimulátorban

4. világ 6. rész ~Új csapattárs~

Ayato szemszöge

Péntek....az utolsó napom ebben a világban....remélhetőleg! Felkeltem az ágyból, felvettem az egyenruhámat, megfésültem a hajamat, megmostam a fogamat, megbuksisimiztem az alvó Zera-kunt, majd megfogtam a táskámat és elmentem reggelizni. Csura a kanapén hevert, mint aki másnapos lett volna vagy nem tudom, de hogy nem magától lett üres két doboz eperlevem az is biztos. Az ebédem elkészítése közben azon próbáltam gondolkodni, hogy mégis merre keressem a kazettát. A tetőtéren? A medencénél? A lány mosdóban? Jó, mondjuk oda nem is mentem be. Miután összekészülődtem  elköszöntem a többiektől, majd neki vágtam az evilági pénteknek. Kívánjatok sok szerencsét!

(INTRÓÓÓÓT!! Nincs? Oké, akkor tovább!)

A suli bejáratánál rengeteg diák menetelt be az Akademi High épületébe. Minden csendes és nyugodt volt egy ideig. Igen, egy ideig. Hirtelen ugyan is egy fehér limuzin jelent meg a domb alján, majd elkezdett feljebb jönni. A diákok félreálltak, majd a kapuban megállt a kocsi, kiszállt a sofőr és kinyitotta a személyszállító részből az ajtót. 'Aki ilyen parádés bevonulást csinál, az nem lehet kevesebb Kizanónál!' gondoltam. A kocsiból egy férfi alak vetődött ki. A lányok elkezdtek visítani, mint ha több száz egér lenne a suli területén. Az illetőn a Diák Tanács egyen ruhája volt, az előbb említettek pedig a kocsi előtt álltak, én meg csak két emberrel messzebb, balra álltam tőlük. A srácnak továbbá hosszú, világos kékes-fehér haja volt.

-MEGAMO-SAMA!!-üvöltöttek a lányok. Megamo a visításokkal mit sem törődve a Diák Tanácshoz lépett, majd az Elnök Helyettes tisztelettudóan üdvözölte Megamót. A köszöntés után Megamo gyanakvóan felém nézett, amit nem igazán tudtam hova tenni. 'Nem is ismerjük egymást, mi baja van? Nem húztam ki magam vagy mi?' elmélkedtem. Megamo még bámult engem egy kis ideig, majd bement az épületbe. A többi diák - köztük én is - követvén cselekedetét, bement a suliba. A szökőkútnál összefutottam Taeko-channal, így beszélgettünk egy kis ideig. A beszélgetésünket Buka zavarta meg. 'Miért érzem azt hogy ez a csaj kukkol engem?' tűnődtem. A becsöngő előtt kb. fél órával elindultam a kazetta kereső utamra. Először a szekrényeknél néztem körül, de semmi. Majd jöttek az osztály termek, klubszobák, mosdók. A raktárszobákba már nem volt időm benézni, mert Buka szólt, hogy 7:45-kor valami gyülekező van a tornateremben, így elrángatott oda. Hihetetlen hogy milyen erős volt. A tornateremben aztán a színpad előtt álltunk meg. Az állványon pedig ki más lett volna, mint Megamo és az igazgató'nő'.

-Kedves gyerekek! A mai iskolagyűlésen Megamo-San szólna pár szót nektek! Saikou-Sama!-adta át a szót Megamónak.

-Köszönöm szépen igazgató asszony! Tehát! - szólt bele Megamo a mikrofonba - Diák társaim! Az utóbbi napokban mindenkinek feltűntek bizonyos eltűnések és halálesetek! Ezek megakadályozása érdekében kamerákat szereltettünk fel az iskola területén! Utolsó szavaim pedig: "Yamada-San! Okom van arra gyanakodni, hogy valaki a nyomodban van! De ne aggódj! Megvédelek, bármi áron!"

Első órán

A padomban ülve próbáltam a tanár szavaira figyelni és a gyűlésen elhangozott szavakat elemezni. 'Hihetetlen ez a Saikou srác! Az egész iskola előtt képes volt ennyire zavarba hozni Taeko-chant. Még mit nem képzel magáról!' gondoltam. Hirtelen úgy éreztem, hogy valami nincs rendben. Az idő mintha megállt volna. Körbe néztem és azt láttam, hogy senki sem mozdul. 

-Ne unalmas egyedül lenni, Ayano-chan?-kérdezte egy idegen hang. Semmihez sem tudtam hasonlítani. Egy női hang volt de....sem Szorának, sem Zerának, sem Csurának a női hangjához nem tudtam hasonlítani. Ez más volt. Az osztályterem elsötétedett. Mindenki egy fekete figura lett. Nem tudtam az egészet sehova se tenni.