A MI szigetünk (TaegiKook)[Befejezett]

Felfedező körűt - 2. Rész (Jungkook)✅

**Jungkook szemszöge**

Felriadok, amikor Morci üvöltve ébred mellettem. Hirtelen azt se tudom, hol vagyok, mit álmodtam, vagy egyáltalán mi a nevem. Emlékeztet egy barátomra az, hogy ennyire megviseli valami. Nekem is volt ilyen időszakom. Amikor eldurvult a Pál utcai Fiúk indította bandaháborúnk... Volt egy ellenséges osztályunk középsuliban. A bandaháború az én ötletem volt: Minden hónapban kezdődött, és füzetet vezettünk róla, hogy a másik osztályból kit aláztunk porig, ki esett ki. Á, elképesztően ügyes volt benne a barátnőm. 4-nél kevesebbet sosem ejtett ki, pedig 3 évig ment ez a küzdelem. Vagyis.. De. Amikor....

,,A törzshelyünkön üldögélek. Nagyon kényelmesek tudnak lenni ezek a kidobott autógumik, amint teletömtük a másik csapattól kobozott ruhákkal.

Meglátom az ellenséges osztály 2 tagját. Az orvoshoz mennek, az egyiket támogatja a másik. Hirtelen ötlettől vezérelve kiiszom a poharam tartalmát, feltöltöm poshadt, algás vízzel, lecserélem a kupakot és a szívószálat, utóbbit eredeti csomagolásában, bontatlanul (amikből én mindig a sajátomat használom, amíg szét nem törik, de ez már a szemetelés elleni mániám). Aztán kisétálok megállítani egy járókelőt. Most egy idősebb nő lesz az áldozatom.

- Szép napot! Lenne szíves segíteni nekem? - Hatalmas, ártatlan szemecskéimmel nézek fel Rá, így eszébe se jut majd nemet mondani.

- Persze, mondd, miben kéne? - Tipikus nagymama viselkedés. Szinte sajnálom, hogy őt használom fel erre.

- Látom, hogy milyen sápadt az a fiú ott. Még nem ittam bele az üdítőmbe, de tőlem nem fogadná el. Átadná neki, mondván egy fiatal fiú küldi? - Át is veszi a poharat, és mosolyogva, bólogatva helyesel. Megdicsér, milyen figyelmes vagyok, és hogy több fiatalnak kellene így törődnie a másikkal. Elégedett vigyorral húzódom félre, és figyelem a reakciót. A srác szerencsétlen, amint belekortyol a zöld, nyálkás trutyiba, a korláton hajolva át okád bele szerencsére a kukába. Társa vörösödő fejjel rohan egyenesen felém. Ajjajj! Nevetve kezdek száguldozni az általános iskolánk felé. Úgyis útba esne hazáig, és mivel én sportolok, a másik nem, jókora előnnyel. Ahogy lefordulok a sarkon, és beszaladok az iskola hátsó ajtaján, látom az ablak sarkában guggolva, hogy szalad tovább a lakhelyem felé.

- Jungkook, hát te már megint bajkeverőt játszol? - Szid le az egyik kedvenc volt tanárom.

- Igen, kicsit. - Nézek rá ártatlan fejjel, mosolyogva. - De ne haragudjon, nekem most rohannom kell! - Vigyorogva szaladok ki, miközben keresek egy üres petpalackot. Visszamegyek az esővízgyűjtőhöz, de most a frissebből szedek egy kis tiszta vizet. Aztán átosonok az orvosihoz, ahol a csávó még mindig a korláton van, és lazán rásegítek neki átesni rajta. Így fejjel landol a kukában, aztán még rá is öntöm a vizet úgy a combjai közé. Üm, igen, elég élethű foltok. Nevetve szaladok hazafelé. Egész addig vigyorgok, amíg a főutcáról le nem kanyaradok egy mellékutcácskába, ahol 3 túlméretezett állat éppen püföli az egyik osztálytársamat, kinek már mindene vérzik, össze van szurkálva, megvagdosva, a fél arca konkrétan lóg, ahogy visszahajlott egy adag hús a koponyájáról. Szégyen, nem szégyen, én olyat visítok, hogy a torkom belefájdul, és ezerrel elkezdek visszafelé rohanni.