Csillagégbolt

Tenger játék

A vonatról egy hónapig látni a tenger lágy hullámzását. Persze, ehhez nem árt egy halovány szellő, különben szégyenlősségében nem fedi fel a mindennapiság unalma alá rejtett kincseit. Különc, gyerek-szem veszi észre csak a képzelet szülte mélységet melyet magába rejt. A puhaság álcáját felvevő felszínt, mélyen a fény mint bohó fiatal játszik a színekkel. A látó, aki nem csak néz elvarázsolva nézi a zöldek és sárgák különös kavalkádját, mely lüktet akárcsak az ember pirosló vére. Aki csak néz, ha néz egyáltalán, annak furcsa, sőt idegenkedő a gyerekek és gyermek-lelkűek álmodozó, messze járó tekintete. Néha egy-egy állat merészkedik be a nyár-tenger hullámaiba, kellemes diszharmóniát teremtve. A leggyakoribb vendég soha nem érkezik egyedül, barna szeplőkként tarkítják a látképet, és hatalmasnak tetszenek. Egy pillanatra megtörik a végtelen mélység illúzióját - ismét csak búzatáblák szürke sora -, csak hogy egy pillanattal később gigászi és szelíd óriásokká szelídüljenek át. Az apró látogatók nem időznek sokat, egyedül jönnek és gyakran észrevétlen érkezésük és távozásuk. A vonat koszos ablakából csak akkor látható, ha figyeljük, hogy a tenger pulzálása hol törik meg, az ellenáramlat összecsap vele, törésvonalak keletkeznek. A puhaságban úgy tetszik mint a szignálnod üveg széle, vág és durva, mégis helyén van. A tenger bár szelídnek tűnik, de vad és szeszélyes, nem szabad felelőtlennek lenni. Vannak igazi rejtőzködők is, búvár-madarak, akik alámerülnek a hullámoknak és magokra meg férgekre halásznak. A vöröst ritkán látni, szinte soha nem mártózik meg nappal, és hiába a láng-narancs takarója este nem lehet szemmel elkapni, ahogy erőteljesen szeli a habokat. Ő nem olyan nagy mint a barna óriások, de feje és nyaka még kikandikál, hogy levegőt vegyen.
Van, hogy senki nem háborgatja a vizeket, és varázslatnak tűnő tánca a szellővel az egyetlen társ az út alatt. Olyankor titkok elevenednek meg a szem előtt, ősi természet-titkok, és hűti a lélek vágott sebeit. Megnyugtató, elringat a hullámzás és csodák játszanak a szem előtt.
A vonatról egy hónapig látni a tengert, utána kisárgul, sivatag lesz homok dűnékkel, de még mindig csodákkal telve.